101. Notheisz Attila – Domonkos Eszter
Lada 21074 A6
A 2004-es szezonban a balszerencse és a szponzorok hiánya kevés versenykilométert tett lehetõvé számunkra, de terveink között elsõ helyen szerepelt a Barum Rally. Ez a nagy hagyományokkal rendelkezõ, rangos verseny nehézségben és versenytáv tekintetében akár 2-3 OB futammal is felér, szervezettségben és minõségében azonban magasan túlszárnyalja a hazai rendezvényeket. Így talán nem meglepõ, hogy egyre több magyar páros áll a rajtjához. A szervezõk a külföldi indulók számára nevezési és biztosítási díj nélkül tették lehetõvé a versenyzést, ami – a nevezési díj összegét figyelembe véve – nem elhanyagolható gesztus. A gyorsasági szakaszok össztávja majd’ 300 kilométer, mely 9 féle (Velky Orechov, Biskopice, Komarov, Slusovice I-II., Troják, Pindula, Halenkovice és Kudlovice) pályán zajlott. Jellemzõje a rövid és ügyesen tervezett etap útvonal (mindenhol forgalomkerülõ útvonalat jelöltek ki, messze a dugóktól és közlekedési lámpáktól), a kényelmes etapidõ és a technikás, változó stílusú gyorsasági szakaszok. A versenyzõk és a nézõk érdekeit maximálisan szem elõtt tartották, a szervezés minden igényt kielégítõ volt. A pályabejárás szoros idõbeosztás szerint zajlott, összesen 3 nap alatt maximum 3 alkalommal járhattuk be a pályákat. A gyorsasági szakaszok hossza is nehezítette a kényelmes és hosszú tréninghez szokott magyar versenyzõk dolgát, hiszen 7, 12, 17, 18 és közel 30 kilométer hosszú pályákat kellett a kevés alkalomból tökéletesen felírni. A mi pályabejárási idõpontunk egybeesett a WRC-s versenyzõkével, így a pályák szélén szép számmal akadt nézõ. A 3 napos tréninget sikeresen abszolváltuk és a pályákkal is elégedettek voltunk. Csütörtökön a délelõtti tréninget követte az adminisztratív átvétel és a látványos shakedown, melyen idén még nézõként sem vettünk részt. Bizonyára nagyobb látványosság lett volna VFTS-sel rajthoz állni, ezt azonban a cseh szabályok nem teszik lehetõvé, így építettünk egy „A” csoportos Ladát.
Autónk alig néhány nappal a kiutazás elõtt készült el, elõtte tréningautóként teljesítette feladatát. Délután zajlott a város fõterén a technikai gépátvétel, melyet tûzijátékkal egybekötött ünnepélyes megnyitó követett. A gépátvételen sikeresen megfeleltünk, bár másnapig akadt némi igazítanivaló az autó tûzoltórendszerén. A rajtceremóniára cseh nyelvre lefordított üdvözlõ szöveggel készültünk, amit természetesen a nagy kapkodásban a szálláson felejtettünk. Maradt tehát az integetés a hatalmas tömegnek. Az autó szépen muzsikált és a nézõk is örültek nekünk. Másnap délelõtt még némi igazítás az autón és pihenés várt ránk, hiszen csak délután kezdõdött az 1. szakasz 3 gyorsaságival. Némi gondolkodás után nem tettük fel az autóra a lámpasort, bíztunk az elõzõ évben tapasztalt cseh pontosságban. A rajt után egybõl az elsõ gyorsra (Velky Orechov) siettünk, mely 7,14 kilométeres hosszával amolyan bemelegítésnek tûnt. Pilótámmal óvatos kezdést beszéltünk meg, tekintettel a verseny hosszára és a szakaszok nehézségére. Végre elrajtoltunk és autóztunk egy biztonságit, ami visszarázott minket a versenyzésbe a rengeteg kihagyott futam után. A pálya szélén meglepõen sokan integettek nekünk és néhány magyar zászlóval is találkoztunk. Idõeredményünk abszolút 79., A csoport 35. és A6 kategória 19. lett, mely elsõre kellemes kezdésnek tûnt. A magyar különítményben 2. helyre érkeztünk. A következõ, Biskupice-i gyorson jelentõsen rontottunk az eredményen – ezt akkor még betudtuk az autó erõtlenségének, hiszen ez a szakasz jellemzõen emelkedõs volt. Ennyi bemelegítés után a nap záró gyorsaságijaként egy 17 kilométeres szakaszt kellett abszolválnunk (Komarov), ahol megint nem az elképzeléseink szerint szerepeltünk. Kicsit értetlenül próbáltunk rájönni a hiba okára, ami végül csak a szerviz elõtti idõellenõrzõnél derült ki. Sorbanállás közben ugyanis sokszor csak toltuk az autót, de most ez nem sikerült és indítás után is nehezen gurult elõrébb. Gyors tanácskozás után a szerviz a fék-munkahengernél orvosolta a problémát, így viszonylag nyugodtan vártuk a szombati rajtot.
Másnap a Slusovice I. gyorson kellemes autózással dolgoztunk le hátrányunkból. Csapatunk nemcsak a gyors, hanem az eredményes autózást helyezte elõtérbe, így taktikáztunk a célbaérés érdekében. Rengeteg magyar zászlót láttunk, igazán jó érzéssel versenyeztünk ennyi szurkoló között! A következõ gyorsasági igazi kihívás volt a mezõny számára 29 kilométeres hosszával. A szakasz közepénél megelõztük a vészvillogóval evickélõ csapattársunkat, innentõl teljesen biztonsági autózásra álltunk át. Elõnyünk tudatában már csak saját és néhol a nézõk örömére autóztunk, hiszen még a verseny felét sem abszolváltuk. A pályák a magyar szakaszokhoz képest meglehetõsen nehezek voltak, némelyiken 4-5 féle stílus- és ritmusváltás is elõfordult. A következõ néhány gyorsaságin izgalmas adok-kapok alakult ki a másik Ladás különítménnyel, mi azonban abszolút helyezésünkön is javítottunk az esti szervizig.
Végül az eredménylista abszolút 43., A csoport 22. és A6 12. helyén zártuk a napot. Az eredménylista és a 3. szakasz rajtidõ publikálása majdnem éjfélig húzódott, így másnap kevés pihenés után rajtoltunk. A nézõk egyre nagyobb örömmel fogadtak minket mindenhol és a szervizparkban is egyre többen figyelték ténykedésünket. Hamar elfogyott a sietve készített aláírókártya és rengetegen jöttek fényképezkedni a versenyautóhoz.
Talán egyszer Csehországban is ugyanolyan népszerû lesz, mint itthon?!
Vasárnap 2 gyorsaságit kellett teljesítenünk kétszer, melyek 24 és 23 kilométer hosszúak voltak. Némi idegességre adott okot, hogy ezeket a pályákat tréningeztük legrégebben, és egyáltalán nem emlékeztünk rájuk. Reggelente mindig átolvassuk az itinereket és felidézzük a pályát, itt még ez sem segített. Az elsõ körben nagyon óvatosan kezdtünk, hiszen a céldobogó lebegett a szemünk elõtt. A gyorsaságikon folyamatosan írtam be az új információkat az itinerembe, hogy a következõ szekcióban már bátrabban versenyezhessünk. Érdekes mutatvány ez, hiszen egyik kezemmel az itinert, másikkal a váltót tartom és néha még mutogatok, magyarázok is a pilótámnak. Azt hiszem, ehhez a munkához Síva összes karja sem lenne elég. A szombati nap szerencsétlen momentuma volt még egy „sztárfotó”, melyet vasárnap a szervizpark bejárata elõtt nyújtott át nekünk a Policie némi cseh korona ellenében - ez volt eddig a legdrágább képünk a versenyautóról (akadt néhány versenyzõtárs, aki még ebbõl is sorozatot rendelt…). A magyar csapat többi tagját technikai problémák és sorozatos defektek hátráltatták, így mi már elõnyünket beosztva versenyeztünk. Az utolsó gyorsaságin, Kudlovicén azért még felszántottunk egy szántóföldet, szerencsére az autó nagyobb sérülések nélkül megúszta a kalandot. Végül az abszolút értékelés 39. helyén értünk célba, mely egyben az A csoport 18. és A6 10. helyét jelentette. A céldobogó és a díjkiosztó ünnepség szintén a fõtéren került lebonyolításra, immár még nagyobb tömeg elõtt. Kedves figyelmesség volt a rendezõktõl, hogy minden nõi versenyzõt apró virágcsokorral köszöntöttek. Számunkra jutalomjáték volt ez a verseny, melyen rengeteg hasznos tapasztalatot szereztünk. Jövõ évi terveink között biztosan megint az elsõ helyen szerepel majd! Ajánlom ezt a versenyt minden nézõnek, versenyzõnek.
A barátoknak, nézõknek köszönjük a támogatást, szurkolást!
Notheisz Attila & Domonkos Eszter