Bár a szerencse önmagában sohasem elég, a Herczig-Baranyai páros számára talán mégis csupán ennyi kellene egy futamgyőzelemhez az idei évben. Ezúttal a technika ördöge bújt a Skodába, ám Herczig Norbi most sem kesereg. Ha az év végi dobogó legfelsőbb fokát már el is bukták, a dobogós helyezésről nem mondanak le. Herczig Norbit kérdeztem a számukra balszerencsés veszprémi viadalról és a megmaradt céljaikról.

Hogyan kezdődött és hogyan ért véget számotokra a Veszprém Rallye?
Nagyon rosszul kezdődött és rosszul is fejeződött be, úgyhogy ránk nem igaz a mondás, hogy "ami rosszul kezdődik, az jól fejeződik be".  Már a teszten elkezdődtek a problémák, hiszen velünk is megtörtént az a klasszikus eset, miszerint sok jó már nem sülhet ki abból, hogy "na még megyünk egyet…". A teszt utolsó kilométerén, nagyon lassú tempónál felborultam… az autó a tetején állt meg, úgyhogy ott lógtam az övön. Nem mondom, hogy "végre", de most már ezt is átéltem, mert ugyan borultam már korábban is, de eddig mindig talpon állt meg a kocsi, úgy még sosem álltam meg, hogy fejtetőn, és ott lógtam volna. Mivel a tesztet egyébként végigcsináltuk, így a beállítások rendben voltak, vártuk a hétvégi folytatást, a versenyen pedig ugyanazzal a vehemenciával, mint a teszten, belekezdtünk...

Mit hozott a folytatás?
Jól álltunk az elején, de annyit mindenképpen elrontottunk - ami a S2000-es autóval való rutintalanságomnak tudható be - hogy a verseny során folyamatosan rosszul megválasztott gumival autóztunk, sem szombaton, sem vasárnap nem sikerült eltalálnunk a megfelelőt. Vasárnap folyamatosan a keményebb abroncsnak szavaztam bizalmat, pedig nem lett volna szabad azzal menni, hiszen nem volt már olyan meleg az idő. A jó választás a középkemény lett volna, így viszont túlzottan sokat csúszkáltunk és próbáltam kicsit a biztonságra menni ezzel az abronccsal. Ettől függetlenül, nem voltunk elkeseredve, hiszen 6-7 másodperccel voltunk ifj. Tóth János mögött, amikor kimentünk az utolsó két gyorsaságira Az utolsó előtti gyorsasági szakaszon történt, hogy egy ártatlan helyzetben az autó egyszer csak irányíthatatlanná vált és elindult jobbra, és ott eltört a kormányösszekötőnk. Nem értjük, hogy miért, valószínűleg korábban megsérülhetett, lehetett rajta egy hajszálrepedés, amit a szervizben vagy nem vettek észre, vagy a szerviz után keletkezett rajta, ezt nem tudjuk... a lényeg, hogy eltört és ott vége volt számunkra a versenynek. Azt gondolom, hogy nagyon jót csatáztunk Janival, de egyet el kell ismerni: ő gyorsabb volt!

Milyenek voltak a pályák?
A sólyi erdőt én már korábban is nagyon szerettem, és ott tudtunk is jól menni a második körben. A királyszentistváni gyorsasági szakasz pedig az a pálya volt, amivel én korábban nem voltam kibékülve, de most valamiért megszerettem! A szentkirályszabadjai gyors sem volt rossz, attól függetlenül, hogy voltak olyan részei, melyek annyira nem kedveztek nekünk. Összességében azt mondanám, hogy ebből a szűk versenyből egy nagyon jót hozott ki Lakatos Robi (a rendező), és innentől kezdve meg van a lehetősége arra, hogy jövőre ismét tud versenyt csinálni itt, sőt, a hírek szerint immár megkapta a politikai támogatottságot is arra, hogy jövőre legyenek ismét lőtéri pályák, mert azért a Veszprém Rallye azzal teljes!

Ezek szerint azért neked is hiányoztak a lőtéri gyorsok?
Nekem nagyon hiányoztak, mert az autónk nagyon odavaló lett volna, és én egyébként is nagyon szeretek ott menni. Kedves emlékeim fűződnek azokhoz a gyorsasági szakaszokhoz, bár igaz, hogy azok egy picit többet bántják az autót, de nem gondolom, hogy sokkal jobban, mint például a sólyi erdő. Úgy vélem, hogy amióta ilyen felkészültségű és jó autókkal tudunk menni, azóta nem nagyon gyűlik meg a bajunk a lőtérrel.

Érdekes egyébként, hogy mindenki szidja a lőtéri gyorsokat, ha pedig nincs, akkor hiányzik. Bár az is igaz, hogy te korábban is pozitívan nyilatkoztál róla...
Igen, én korábban is ezt mondtam, valóban szeretem ezeket. Schuck János cimborámmal beszélgettünk erről legutóbb - aki egyébként egy Fiestával, egy kisebb kategóriás autóval indul - és ő is azt mondta, hogy neki hiányzik. Jó volt azért az, lehet ugrálni, meg "0" pont, meg ilyenek... azért az úgy teljes!

Hogy álltok a bajnokságban?
Nem túl fényesen... Ha a média megjelenéseket nézzük, akkor nem panaszkodhatunk, hiszen az egyik olyan csapat vagyunk, aki szinte a legjobban áll ebből a szempontból, viszont ha az eredményeket nézzük, akkor valóban nem túl jól. Valamiért ez most így sikerült. Már év elején éreztük, hogy ez egy kicsit nehezebb év lesz, mint a tavalyi. 2009 egy könnyedebb év volt, és ott sokkal több szerencsénk is volt, ott minden sikerült, az idei évben viszont nem így van. 2010-et inkább az jellemzi, hogy szerencsétlenek vagyunk, volt hogy én hibáztam, most pedig a technika állt meg. Valamiért ez egy ilyen év, és biztos, hogy tanulóév is a S2000-es autóval. A bajnoki cím szempontjából mi lezártuk ezt az évet, hiszen ez most itt Veszprémben elúszott nekünk. Innét kezdve becsülettel megpróbáljuk végigcsinálni az évet, azaz a maradék két versenyt, és megpróbálunk a dobogóért harcolni! És persze gőzerővel készülünk 2011-re!

Borsod Rally?
Szeretnénk jól szerepelni rajta, hiszen nagyon fontos számunkra, hogy az év végi értékelésben dobogón tudjunk végezni. Lesz éjszakai futam is ismét, ami a múltkor nekünk jól sikerült, és amit szeretünk. Az aszfaltos pályával pedig úgy vagyunk, hogy oda már szereztünk tapasztalatot… A Salgó Rallye volt az a futam, amire már "összeálltunk", hiszen arra a futamra lett meg a legjobb aszfaltos beállításunk, amivel már viszonylag tudunk gyorsan menni. Az abroncsválasztás is jól sikerült már akkor, a megfelelő guminyomást is eltaláltuk, tehát minden összeállt, így utána mi bántuk is kicsit, hogy át kellett térni a murvás futamokra. Így most kíváncsian várom ezt a Borsod Rally-t, hogy hogyan fogunk tudni akklimatizálódni most a murváról az aszfaltra!