Bűvös kocka a Merkur-telepről – Lada 2104 kombi teszt

A nyolcvanas években, azaz a lépcsőshátú autók korszakában csak a kombi változatok adták meg azt a variálhatóságot, amit a mai ötajtós kompakt modellektől és egyterűektől, illetve SUV-októl várhatunk. Mivel ezekből lényegesen kevesebbet gyártottak, mint a klasszikus szedánokból, emiatt sokan tülekedtek értük. A Trabant volt a legolcsóbb a puttonyos mezőnyben, a Wartburgot szintén kedvező ára és hatalmas raktere miatt kedvelték, viszont a népszerűségi lista élén a Lada aktuális szériái álltak.

Először az ezerkettes 2102 érkezett meg hozzánk 1972-ben, majd azt 1985-ben váltotta a 2104-es, ami a 2105-ös számozású szedánra (kocka-Ladára) épült. Az hozzátartozik a történethez, hogy

és a Szovjetunió országaiban egy évvel később el is kezdték árulni, nálunk viszont jelentős tételben csak 1986-tól forgalmazta a Merkur, majd a rendszerváltás után még nagyobb számban a Hungarolada.

Nagy kincs az ötödik ajtó és a ledönthető ülés

Ha megnézzük a két típust, látszik, hogy a szovjet mérnökök ragaszkodtak a már bevált megoldásokhoz, így a far kialakítása ugyanolyan, csak itt a 2015-ösnél megjelent, szögletes, sarkos lemezekkel találkozunk. Ahogy a kereklámpásnál, a 2104-esnél szintén egyedi, más modellnél nem alkalmazott hátsó lámpákat vetettek be, ám a kor követelményeihez igazodó, széles világítófelület miatt a csomagtér nyílása az övvonal alatt keskenyebbé vált. Így nem lehet ugyanolyan széles tárgyakat betenni, mint a 2102-esbe.

Maga az ötödik ajtó mindkét modellnél hasonló szintig emelkedik fel, és a rakodóperem magassága sem mutat eltérést,

A kombi karosszéria a farrészen és a hosszabb tetőn túl abban tér el a négyajtós 2105-östől, hogy más a hátsó ajtók ablakvonala, tankja és pótkereke a csomagtér padlója alatt utazik, továbbá hátsó üléspadját (ami sajnos nem osztott) le lehet hajtani.

Először az ülőlapot buktathatjuk előre, majd annak helyére lefekszik a támla. Az ily módon kialakult padló teljesen vízszintes, ennek és a síkokkal határolt oldalfalaknak köszönhetően nagyon könnyű megpakolni a puttonyt. A Merkur 1988-as autóvásárlási kézikönyve 630 literes alapértéket említenek (feltehetően tetőig pakolva), a teljes kapacitás pedig 1200 liter, nem csoda, hogy kereskedők, zöldségesek, szobafestő brigádok is előszeretettel használták a kocka kombit.

Tiszta nyugat: megjelent a hátsó ablaktörlő

A klasszikus Ladákat csak felületesen ismerők általában annyit tudnak, hogy készítették a kereklámpást és a kockát. Ám a rendkívül hosszú gyártási időszak alatt

sőt, az is számított az egyes modellek kialakításánál, hogy nyugati vagy keleti piacokra készültek. Hozzánk például csak 1987 végén, 1988 elején jöttek olyan változatok, amelyek hátsóablak fűtéssel és hátsó ablaktörlővel kényeztették a használót, és jó szolgálatot tettek téli vagy esős napokon.

Az automata hátsó biztonsági öv, a kalaptartó és a hozzá tartozó, a hangszórókat befogadni képes oldalsó burkolat pedig a kilencvenes években jelent meg a hazai típusoknál. Jó kérdés, hogy akkor mit keresnek ezek az extrák az itt bemutatott, a togliatti üzem futószalagjáról 1987 tavaszán legördült példányon? Nos, ez úgy lehetséges, hogy autónk belga exportra készült (erről tanúskodik a típustáblája is), csak éppen valamilyen okból itt maradt nálunk.

Baranyi Lajos, a kombi jelenlegi (második) tulajdonosa azt mondja, egykor

pedig azokat is a nyugati piacra szánták; valószínűleg azért maradhatott itt néhány „exportos” modell, mert valamilyen minőségi probléma adódott velük, ám nálunk (vagy éppen a többi szocialista országban) ezekkel is simán el lehetett adni őket.

Igazi időkapszula 1300-as, kevés kilométerrel

A korallpiros 2104-es egyébként teljesen gyári, felújítatlan állapotú, fennmaradt dokumentumai és órája szerint is mindössze 49 ezer kilométert futott, és valószínűleg azért maradhatott meg ilyen klassz állapotban, mert 20 évig egy szuterénben állt. Ennek oka, hogy első gazdája a csípőműtétje után már nem tudott vezetni, az autó viszont a szívéhez nőtt, így garazsírozva megtartotta.

Valódi időutazás a hosszas pihenő után gondosan felkészített Lada, ráadásul azon túl, hogy kívül lényegében makulátlan, belül is újszerű. A barna műbőr kárpitok, valamint a szintén barna, vaskos szőnyegek mind hibátlanok,

Még a csomagtér is érintetlennek tűnik, valószínűleg sosem cipeltek vele cementes zsákot vagy muskátliföldet.

Benézve a géptérbe is remek állapotot látunk, a csak erre a sorozatra jellemző, szíjas vezérlésű motor jellegzetes ladás hanggal, de a láncos 1,2-es vagy 1,5-ös rokonainál csendesebben ketyeg. Természetesen nem hagytuk ki a próbakört a korallpiros kombival. Ezalatt megtapasztalhattuk, hogy az ülések a korszakra jellemző módon nem túl kényelmesek, oldaltartásuk pedig egyáltalán nincs. Emiatt és a csúszós műbőr huzat okán kanyarban érdemes a tetőkapaszkodókban fogódzkodniuk az utasoknak.

Lakott területen kívülre elkelne az 5. fokozat

Az ülés-kormány-pedál távolság nem minden testalkathoz ideális, és a váltókar is eléggé előre került, így leginkább nyújtott kézzel érjük el. Bal kézzel indítózunk, és

ami kellő lendülettel viszi az üresen kicsit több mint egytonnás karosszériát. Baranyi Lajos azt mondja, a 2104-2105-ös sorozat váltói a legjobbak a klasszikus Ladáké közül, élvezetes kapcsolgatni a precíz négyfokozatú szerkezettel.

Ehhez nem is gyártottak ötgangost, viszont a nálunk a kilencvenes években megjelent 21043-as, vagyis 1,5 literes, láncos motorral szerelt típus idővel olyan váltóval jött. A négyes hátránya, hogy 100 km/óránál már 4000 körül jár a fordulatszám, emiatt elég nagy a hangzavar a kabinban. Az elöl kettős háromszöglengőkaros, hátul merev tengelyes, tekercsrugós futómű otthon érzi magát a magyar utakon, kellemesen rugózva fut át a kisebb és nagyobb kátyúkon is, ráadásul zörgés, kopogás sem hallatszik a kerekek irányából.

Aki vezetett már Ladát, nem lepődik meg a kormány nehézkességén, ráadásul a volánt sokat is kell tekerni. A hidraulikus kuplungot izmos vádlihoz tervezték,

Persze mindezekért nem haragszik az ember, örül, hogy egyáltalán utazhat még egy ilyen parádés állapotú példányban. (Riválisairól, a Dacia 1310 TX Breakről és a Wartburg 1.3 Touristról a linkekre kattintva olvashat).

Még több veteránteszt a Retro Mobil áprilisi számában: