Üdv, eddig nem akartam hozzászólni, mert vannak nálam sokkal tapasztaltabbak is itt a fórumon.
Gyerekkoromban csak az autók érdekeltek, tiz évesen már vezettem. Aztán álmodoztam a versenyzésről, de mivel nem olyan családba születtem, ez álom is maradt - kb. 12-13 lehettem ,mikor apámmal jártunk ki salakra gyakorolni keresztbe rakni a Ladát. :-) Mikor már volt saját pénzem, vettem autót napi használatra - mellette motoroztam is, igy fiatalon az volt a hobbim, autóversenyekre csak nézőként jártam. Sokat Mátráztam én is, hálát adok Istennek, hogy még mindig élek, egészségben. (Fiatalság bolondság...) Persze télen pihent a motor és ment a móka a hóban autóval. :-)
Munka, család - már nem is foglalkoztatott a versenyzés. De vagy két évvel ezelőtt megint elkezdett bizseregni a talpam...csak jó lenne megpróbálni, mielőtt vén majom leszek. Nézegettem a hirdetéseket, aztán belevágtam: vettem egy becsövezett, majdnem kész autót. Még én sem tudtam pontosan, hogy hogyan tovább, de valahogy el kell kezdeni...
Naszóval, FRT-re mentem először. Párszor nézőként, majd mikor megfelelőnek gondoltam az autót, akkor befizettem és goo... bár a második menetben kiszakadt a féltengelyem, fülig ért a szám. Mentem már gyorsan közúton, autóval és motorral is (sic!) de ez más volt, mondhatni X idő felkészülés után szinte felelőtlenül nyomni a gázt és próbálni befordulni...na ott lehet tényleg gyakorolni, volt hogy kirongyoltam a dzsindzsába, de semmi komoly nem történt. Majd beneveztem szlalomra is: azért javaslom, majd nézz ki egy szlalomversenyre, mondjuk a Kakucsringre vagy esetleg a Hungaroringre (mentünk ám ott is) - a pályán mész, csak vannak még bólyák leginkább az egyenesekben. És nehogy azt hidd, hogy nincs tempó: a Hringen tavaly sikerült háromszor tetővel érintenem az aszfaltot...negyvennel ilyen nem történik...
No, ennyi az én sztorim, csak azért irtam le, mert nincs lehetetlen csak tehetetlen. Pár dolgot el kell fogadni: az adott anyagi helyzetet illetve hogy Mo.-n élünk. (Pl. az angoloknál megszámlálhatalan féle fajta verseny van, meg hát ott jobban is tudnak szánni a dologra.)
Dictus irta: "Költségek. A költségeket elsősorban nem a versenyág határozza meg, hanem a siker utáni vágy. Bárhol indulsz és nyerni akarsz, az sokba fog kerülni. Ha csak autókázni, az kevesebbe, de az meg nem sport, csak feltűnési vágy." A felével egyetértek. Mert valóban nincs az a pénz, amit ne lehetne belelökni ebbe a hobbiba - pont mint más egyéb hobbiba. Viszont ha csak jól akarom érezni magam, a vezetési tudásomat fejleszteni, gyakorolni és nem másokat, hanem önmagamat legyőzni, az nem feltünési vágy - engem pl. pont nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, mikor ott vagyok, sz.rok a külsőségekre. :-)
Tehát: az auto ára, az egy összeg. Viszont minden egyes futam pénzbe kerül: lehet Tesco gazdaságosan csinálni, ahogy én (eredményt nem is remélek) vagy elindulsz a lejtőn és egyre többet áldozol rá.
Vehetsz használt gumit, de az meg hamar elfogy. Meg fogy az auto is: fék, futómü, motor, erőátvitel.
Azaz ezzel nem jársz jól sehogy sem. Mondanám, hogy fiatal vagy, alapozd meg az életed, alapits családot - szerintem ezt a fórumot olvasók nagy része egyetért velem, de aztán olyan hülyék vagyunk, hogy mégis nekiállunk. A pénz nem jön vissza sose, a felkészülésbe beleölt idő sem - viszont élvezzük ennek az eredménynek minden másodpercét.
Ha komolyan ezt szeretnéd, kezdd el a lehetőségeken belül. Javaslom a szlalomversenyeket, egy probát megér, nem? Mit veszithetsz? Aztán majd eldöntheted, hogy merre tovább.
Huh, kicsit hosszú lett, meg talán unalmas is. De jobbat nem tudok.
Üdv
Okta