| uvisystem mondta magáról: Gyerekkoromban Ranga László drukker voltam. Újságokban, médiában figyeltem és csodáltam. Veszprém ralik alkalmával valami oknál fogva mindig megálltak a házunk elõtt a Lanciával -naná, soha nem mertem odamenni (hogy jöhettem volna ahhoz?!)
1995-ben mentem elõször rali OB I-et nézni Vigándpetendre. Még fentrõl jöttek akkoriban. Ma is borsózik a hátam az égett gumi + versenybenzin -szagú, keresztben autózva kereket túlpörgetõ, sziszergõ-csattogó-durrogó-üvöltve sikító csodától, ami akkor végérvényesen a hatalmába kerített. Amit a szememmel láttam, az orrommal éreztem, a fülemmel hallottam, azonnal a húsommá-és véremmé vált.
A Szentgál - kislõdi murván poroló paripák porral szürkévé festették arcomat és bringámat, de csak álltam és a rám telepedett kosz "kent fel" igazán rali szurkolónak.
Késõbb megismerkedtem a ralikrosszal is Nyirádon. Lefogadom, a felsõ hosszú jobbosban a top autók csak "ujjheggyel" érintik a földet -szállnak. Az "A döntõ" rajtja pedig felejthetetlen akusztikai hatás.
1999-ben kaptam egy 601-es Trabit, ami nyáron esõben kopott gumikkal, illetve télen téli gumikkal kísértettem szombat éjszakánként lakóhelyem kihalt mellékutcáit. Közben egy autószerelõ kollegám Skoda 130 -assal versenyzett amatõrben. Néha segítettem neki a mûhelyben.
2001-ben gyerekkori barátom vett egy öreg 2101
-est. Volt benne csõ, egy ülés négy pontos övvel meg könnyített lendkerék és Sachs kupplung. Minden hétvégén bûvöltük, és a mezõn hajtottuk, és gyakoroltunk, mit hogyan kell csinálni versenytempóban. Októberben aztán beneveztünk egy nyirádi amatõr ralikrossz futamra. Barátom vezetett, én szereltem. Sehol sem voltunk a mezõnyhöz, de jól éreztük magunkat. Az a hétvége futam volt az OB I -II -nek is. Egészen véletlenül Simon Zoliék boxa mellett vertük fel a miénket -a Lancia mellett külön megtiszteltetés volt a csapatfõnököt, Topp Zoltánt megismerni mégha csak egy kézfogás erejéig is.
A 2101 -es év végén ment a háztól -sokba került volna ütõképessé tenni. Két évre rá viszont már egy 2105-ös alatt találtam magamat, amibe barátom navigátornak ült be. Néhány versenyen felügyeltem az autót, amivel a srácok szépen fejlõdtek egy amatõr kupasorozatban, de késõbb elszólított az élet mellõlük.
2008-ban aztán alkalmam volt összekötõként dolgoznom a Volkswagen Motorsporttal. A "magyar Dakar" hozott össze velük. Találkoztam Carlos Sainz -cal, de nem volt haverkodós kedvében, viszont Souza -val nagyon jókat poénkodtunk, ahányszor csak összefutottunk. Chris Nissen csapatfõnök és a team pedig igazán jó fejek voltak végig -igaz, asszem, rászolgáltunk kollegámmal.
Amióta saját amatõr autót szervizeltem, ha nem vagyok a részese a versenynek, fájó szívvel állok a pálya szélén. Legutoljára a Nyirád ralin jártam két éve azokkal a barátaimmal, akikkel együtt voltunk azokban az években, amikor. És jókat beszélgettünk a szabadban, a természetben. Egy egész napon keresztül. Ilyenre évek óta nem volt már példa. Ki erre, ki arra éli az életét, de ott, aznap, a rali összehozott minket.
Tervben van, a családalapítást követõen -ha jut rá egyszer esetleg- egy saját egyszerû versenyautó. Nem csúcsgépet szeretnék építeni, csak valami olyat, ami szépen megy keresztbe, ami ott, akkor a gyorsaságin visszahozza majd a régi szép idõket. |
