Írtam az előbb egy regényt ide, szerencsétekre eltűnt

A lényege:

Van ~15év tapasztalatom Rally I.osztályból
Régen:
-sosem voltunk bajnokok
-sosem mentünk a kategória elejében sem
-sosem mentünk új gumival (na jó egyszer Matadorral)
-sosem mentünk versenybenzinnel
-nem volt HANS-unk, se GPS-ünk
-sokszor kegyelemből engedtek elrajtolni mert nem volt pénzünk pl. homológ kesztyűre
-a nevezési díj a teljes költség 10%-a volt
-nem néztek ránk furán az ellenfelek ha a szervizparkban odamentünk segíteni egy ropi után
-késői nevezés esetén örültek nekünk nem büntettek
-voltak rajtunk kívül is hobbisták akik nem közúton versenyeztek

Utolsó két évünkben:
-a teljes költség 50%-a volt a nevezési díj
-lett szép új homológ felszerelésünk
-lett GPS-ünk
-lett teljesen homológ autónk (ugyan 17éves volt, de versenykatalizátor és társai)
-2 versenyen indultunk két év alatt (jah, erre már nem maradt pénzünk sajnos)
-lett 50eFt-os büntetésünk mert állítólag a szervizautónk etapon 1km-en belül volt a versenyeutóhoz képest
-bohócot csináltak belőlünk amikor prológ előtt a Pécs Pláza parkolójában nem indult be az autónk (igen, be kellett öltözni tűzállóba, sisak, kesztyű, stb. Bekötni magunkat a járóképtelen autóba, majd a zöld jelzés után kiszállni és kitolni a rajtból az autót)
-lett transzparens, átlátható, igazságos szövetségünk (?)
-eltűntek a barátok a mezőnyből akik tényleg szerették csinálni
-általános lett a megélhetési autóversenyzés (muszáj menni, meg tesztről sajtóanyagot közölni, különebn mire számláznánk?)

Régen jártunk nézni mert jó volt. Én sajnos nem látom kanyarban az íven közlekedő autók közötti tizedmásodperceket, engem a vas és ember küzdelme fog meg. Mivel lassan nincs "vas" (csak hibátlan állapotú top autók új gumikon) és ember sem nagyon, így nem köt le.

Olvasgatom ezt a fórumot és nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.

Két dolog jár folyamatosan a fejemben.

1. Nagyon jó lenne ha nem azt kellene évek óta néznem, hogy hogyan megy tönkre a Rally Magyarországon. Emiatt sírok.

2. Úgy gondolom, hogy a szövetség alapvető feladat az lenne, hogy a versneyzőknek olyen feltételeket és lehetőségeket biztosítson, hogy tudjanak versenyezni. Motiválni, segíteni, ösztönözni, támogatni kellene őket, nem pedig belőlük megélni. Ez egy öngerjesztő folyamat, mert ha van színvonalas mezőny, lesznek szurkolók a pályák szélén, ha ők ott lesznek, nagyobb lesz a támogatottság is (szálláshelyek, turizmus, étkezés, megjelenés, stb).

Miért nem érti már meg a sok vitatkozó nagyokos, hogy a bizalom a legfontosabb. Nem az alapszabály, nem a sumákság, nem egymásra mutogatás, nem ellenségeskedés. Olyan emberek kellenek oda, akik még nem veszítették el a versenyzők bizalmát. Lehet ismételt közgyűlés, lehet másik alapszabály, lehet vitatkozni gumiszerződésről vagy versenybenzinről, csak egyszerűen nincs értelme. Az a 35-40induló úgyis elkölti a pénzt Rally I. osztályban (más-más motivációk miatt de a többség megélhetési okokból), a többiek meg nem fognak visszatérni már oda. A kedvet, motivációt az hozná meg, ha mindent tiszta lappal lehetne kezdeni.

Lehet akár nyilvánosan akár közgyűléseken, nyílt levelekben, SMS-ekben sarat dobálni, de amíg szemernyi esély sincs arra, hogy megint sok versenyző legyen, értelme nem sok. Ezen nevetek :)

Ajánlom figyelmedbe igen tapasztalt barátom könyvét:

Ebben minden alap dolog benne van

Jobb oldalról navigátor szemmel

Előre leszögezem hogy nagyon kedvelem Janikát mint embert és maximálisan elismerem a képességeit (lásd profilképem).

Évek óta nem láthatjuk sajnos, ha mögötte álla Peugeot Hungária, ha nem. most egy másik nagyon tehetséges versenyzőnek biztosítanak komoly lehetőséget, nem korrekt egyből ócsárolni. Fogadd el hogy többet számít megjelenésben ha autót látnak az emberek a szakaszon mintha "csak" rendezvényekre lehet meghívni Janikát vendégnek.

Logikus amiket leírtál, gazdasági és szakmai szempontból elfogadható érveket sorakoztattál fel.

Ha valahogyan össze lehetne gyűjteni a mostanra inaktív vagy Sprintre járó egykori versenyzőket az elmúlt 10évből és megkérdeznénk arról hogy miért távolodott el annyira az MNASZ versenyekről, oldalakat lehetne megtölteni példákkal, érzésekkel, ellenszenvvel.
Ezzel szakmailag nem lehet mit kezdeni, az MNASZ vezetésének sikerült elérnie hogy teljesen és tökéletesen hiteltelen legyen. Folyamatosan és nagy hatékonysággal űzték azt a sportot hogy a versenyzők és nézők kiszolgáltatottnak, megalázottnak és becsapottnak érezzék magukat. Alternatív megoldásként a sport szerelmeseinek megmaradtak az amatőr és sprint versenyek ahol jellemzően örömversenyzés folyik.
Ha valakinek egészen egyszerűen lezárt szakaszra, versenyautó hangra, benzingőzre van szüksége és nem görcsöl rá a tizedekre, jól érzi itt magát.

Ezeket a versenyeket el lehet venni a magamfajta hobby versenyzőktől, de amíg a szakosztály vezetősége tökéletesen és minden szempontból meg nem újul, biztosan nem sokan lépnek feljebb(lejjebb).