Lovász Pál és Berényi Ákos két éve még csak belekóstolt az Evo IX-be, majd tavaly jöttek, láttak, és győztek. Nem volt futam, amin ne ők lettek volna az elsők: sem legyőző, sem komoly műszaki gond nem akadt egész évben. Pali még mindig azt mondja, sokat kell tanulniuk, meg persze azt, hogy mekkora élmény volt…

- Belülről nagyon nagy élmény volt. Kívülről úgy látszott sokszor mindenkinek, hogy egyszerű az egész történet. Voltak érdekes pillanatok és azt gondolom, hogy a végére már kezdtük magunkat összeszedni. Ahogy nyilatkoztam is, tavaly év végén már jó pár részeredményünkkel is kezdtünk megelégedni. De sokat kell még fejlődni.

- Mi az, amiben a leginkább fejlődtél ebben az évben?
- A versenykilométer nagyon nagy ajándék, nagyon kell, már biztosabban mentünk, éreztük a kanyarsebességeket és ezáltal gyorsulni is tudtunk egy picit. Idén többet kell mennünk meg tesztelnünk, mert azért hallani, hogy egy jó páran készülnek erős, jó technikákkal jó pilóták, úgyhogy kell fejlődnünk sokat.

- Olyan terveket hallottam, hogy te nem rali-túrában jössz az idei évben. Ezzel mi a helyzet? Tényleg továbbállsz?
- A cégünkkel most költöztünk be az új telephelyünkre, Százhalombattára, ami elég sok munkát ad és sok időt igényel. Nincs másra időnk, de az a tervünk, hogy a rali-túrát idén tudjuk csinálni. A szponzorokkal elkezdtük már a tárgyalást és van akikkel már lezártuk. A hátté már nagyjából összeállt, az autónk felújítás alatt van. Aztán, hogy mi lesz év végén vagy a második félévben, ez még a jövő zenéje.

- Beszélhetünk arról, hogy mintha lett volna nézeteltérésed az MNASZ-szel, hogy kaphatsz-e első osztályú licencet, vagy sem. Mi volt a helyzet ezzel?
- Nekem konkrétan nem volt nézeteltérésem, nem beszéltem senkivel. A navigátorom, Ákos intézte ezeket a dolgokat. Gondolom azt hallottad te is, hogy azt mondták, nem mehetünk első osztályban, mert ez egy "himi-humi" versenysorozat. Próbáltunk év végén első osztályú licencet váltani, az eredményeinkre meg a karcmentes autózásra, sok mindenre próbáltunk hivatkozni, de nem találtunk nyitott fülekre. Innentől kezdve azt gondoltam, hogy ezért nem is kell harcolnunk, meg igazából nem is akartunk sokkal több energiát beletenni. Elfogadtuk, amit mondtak, de nem esett olyan jól. És nem azért nem esett jól, mert úgy gondoltuk, hogy ez minket értékel, hanem mert másokat…

- Tehát letettél arról, hogy valaha első osztályban versenyezz?
- Ezt így nem mondanám. Sokszor mondtam már életemben azt, hogy soha, és megtanultam, hogy ilyet nem mondunk. Jó ez a rali-túra. Sokan jönnek az első osztályból piros rajtszámosnak, és ha az időket nézzük, azt gondolom, nem kell szégyenkeznie a túrában senkinek, semelyik kategóriában.

- Az autó ugyanaz marad idén?
- Igen, ugyanaz marad, most van felújítás, átnézés alatt a futómű, a motor, a váltó. A karosszériához nem kell nyúlni, mert vigyáztunk rá. Egy-két fejlesztésen szeretnénk még, ha az autó átesne a későbbiek folyamán. Hajtáslánc és fék területén szeretnénk egy picit változtatni.

- Nem most kezdtél el versenyezni, hanem egy jó ideje. Mikor is?
- 2002-ben indultunk először a Miki barátommal, akkor két túra versenyt mentünk, majd 2003-ban versenyeztünk kisebb-nagyobb sikerekkel. Utána kimaradtak évek a család meg a munka miatt és 2006-ban indultunk újra a Mitsubishivel. Én azt gondolom, ez nem olyan nagy idő, szeretnénk még itt egy jó pár évet eltölteni.

- Milyen autókkal mentél korábban?
- Ladával, 1600 köbcentis H/1-es Ladával mentünk, amit később VFTS-nek építettünk át, ezeket mind mi csináltuk saját kezűleg. Utána jött a Mitsubishis korszak. Ez már más világ.

- Nem óvtak előtte, hogy ez túl nagy ugrás lesz?
Mit szóltak azok, akiket beavattál a tervedbe?
- Azt mondom, hogy kell némi önbizalom, amellett meg önmérséklet is. Amikor elkezdtük tesztelni az autót, akkor két navigátor is azt mondta, hogy nem szeretne velem jönni. Tardos-Bikolpusztán teszteltünk, ami nem arról szól, hogy egy félős pálya. Amikor ötödikben lobogtunk nem kis tempóval, akkor azt mondták, hogy ebből inkább nem kérnek. Akkor a Bessenyei Feri, aki szintén rallye túrában ment a H/1-ben, és ő is félig-meddig barát, cimbora, akkor ő mondta, hogy beül és 2006-ban ő jött, vele mentünk 3-4 versenyt Mikulással együtt és a tavalyi évet pedig elkezdtük az Ákossal. Szerintem jól összeillünk. Van, amikor ő hibázik, van, amikor én, de hát ez még belefér magasabb szinten is, mint ahol mi vagyunk.

- Ákost ennek révén ismered, vagy már egy korábbi ismeretség?
- Ákost az autósport révén ismertem meg. A Pacottinak javítottunk karosszériát, fényeztünk autókat és ő ott volt műhelyvezető. Innen az ismeretség.

- Ha 2008-ban jöttök, akkor továbbra is Ákossal, ha jól értem.
- Így van. Ő is dolgozik most sokat, hogy jó legyen az autó.

- Tavaly is többször mondtad, hogy az Ákos az, aki főleg a technikai részével foglalkozik az autónak. Te nem szoktál "aláfeküdni"? Foglalkozol ezzel az autószerelés kérdéssel?
- Úgy foglalkozom az autószereléssel, hogy van egy műhelyünk, ahol szerelünk mindenféléket egészen a személyautón át a buszig, kamionig és vizsgáztatunk is, meg sok mindent csinálunk. Az autónak effektív felkészítésével én nem foglalkozom, a Magdus Attila és a Radnó Miklós keze munkáját dicséri. Azt gondolhatom, hogy ezt nyugodtan írhatjuk vastagon is, mert az autónak egy szisszenése nem volt egész évben, ez a kocsi első osztályban is ment nyolc versenyt és ott is az összes versenyen végigment. Az a baj, hogy én nagyon keveset tudok ezzel foglalkozni, túl keveset. Ezen szeretnék változtatni, mentálisan jobban rákészülni, az autóval jobban foglalkozni, legalább annyira, hogy már csütörtökön elkezdeni és nem péntek este beleesni és vasárnapra éppen, hogy csak az ember szellemileg és lelkileg ott érzi magát, már vége is van a versenynek. Ennél sokkal több kell.

- 2007-ben többször beszélgettünk. Számomra a legemlékezetesebb az a nyilatkozatod volt, amikor azt ecsetelgetted, hogy nem tudsz elég korán felkelni ahhoz, hogy ráhangolódj egy versenyre. Ezzel mi a helyzet? Sikerült hét verseny alatt megszoknod?
- A vége felé már nem aludtam be az első gyorsaságin, ha erre gondolsz… :) Az igazság az, hogy az autóversenyzésnél lelkileg is ott kell tudni lenni. Ahhoz, hogy valaki, nem az időeredményekhez mérten, hanem magához képest jól tudjon menni és jól érezze magát a kocsiban. Amit az előbb is mondtam: nem tudtam eddig felkészülni erre úgy, ahogy kellene, mert azt gondolom, ezt sokan úgy csinálják, hogy ha van a verseny, akkor már hétfőn, kedden, szerdán elkezdenek foglalkozni az  autóval, az ügyes-bajos dolgaival és akkor már ott van egy picit gondolatban is az egész versenyen. Nekem még beszélni sincs időm a versenyről a fiúkkal, sem az Ákossal, se senkivel, csak fél mondatokban, legalábbis 2007-ben ez volt. Idén mindenféleképpen szeretném, ha tényleg korábban fel tudnék kelni és nem csak fizikailag a versenyen, hanem rákészülni és kipihenten ott lenni.

- Azt is mondtad, te már autóversenyzőnek születtél. Gondolom, arra céloztál, hogy már gyerekkorodban is szeretted ezt a sportágat. Van olyan esetleg, akit a példaképednek meg tudnál nevezni?
- Magyarországon mindenféleképpen a Janikát tartom a legtöbbre és a teljesség igénye nélkül tudnék mondani jó pár tehetséges embert, de szerintem az ő szakmai múltja meg a jelene az nekem példaértékű. Külföldi versenyzők közül nekem a Carlos Sainz volt, akit nagyon szerettem. Most nincs olyan külföldi, aki a szívemhez közel állna.

- A hétköznapokon egyébként mivel foglalkozol? Említetted, hogy van egy műhelyetek. Ott szerelsz, vagy főnök vagy?
- A Kamionfényező Kft ügyes-bajos dolgait intézem. Ennél a cégnél 45-en dolgozunk. Autóbuszok, kamionok, személyautók szervizelésével, kereskedelmével foglalkozunk. Ahogy már említettem, Százhalombattánál építettünk egy új műhelyt, ez 2500 nm, ezt a rali túra mezőnye azt hiszem, hogy láthatja, mert ha minden igaz, itt lesz a gépkönyvezés nálunk. Ez vett el nagyon sok időt és energiát, meg a családom. Van két gyönyörű gyermekem, egy fiú és egy lány, és egy nagyszerű feleségem.

- Mennyi idősek?
- 4 éves a kisfiam és 2 éves lesz a kislányom.

- A kisfiad érdeklődik az autók iránt? Az anyuka fogja már a fejét, hogy lesz még egy autóversenyző a családban?
- Sőt, a kislányom is érdeklődik... A DVD-ket imádja nézni. Úgyhogy dupla fejfogás van. De a páromat nem az, hogy nem érdekli, hanem nem tudja elfogadni úgy, ahogy mi benne vagyunk, ahogy ezt szeretjük. Amikor először mentünk, 2002-ben, akkor titokban építettem a versenyautót. Egyszer lejött a műhelybe és kérdezte, hogy kié ez az autó. Akkor mondtam meg neki, hogy az enyém lesz, amiből volt egy kis zűrzavar, de szépen, lassan elfogadta. Most már támogat és teljesen biztos hátteret nyújt nekem. Sok segítséget kapok az ő részéről is, mert enélkül nem menne.

- Találkozunk a Hóvirág rallyn?
- Nagyon szeretnék ott lenni és versenyezni.

Ez a hír most jelenik meg 7350. alkalommal