Vincze Feri és Kuti Péter nagyon fiatal versenyzők. 2014-ben Pécset indultak első ORB-s versenyükön. Az idei Kassa Rally-n ez a fiatal páros már a dobogóért harcolt. Szerencsések voltak, hogy másodikak lettek, de akár végezhettek volna előrébb is... A pilótával beszélgettem, aki így is méltán büszke az eredményükre:

 

Igen, talán várakozáson felül is. Megnyertük az első szakaszt, pedig nem is éreztem olyan jónak, csak amikor az időt megláttuk, akkor majd kicsattantunk az örömtől. Aztán ez gyorsan véget is ért, mert a második gyors végénél majdnem beestünk, szétment a hajtáspumpánk. Az egyik kanyarból értünk a másikra és a féktávon alig tudtunk megállni. Szerencsére megúsztuk. Volt utána szerviz, de csak remote szerviz volt, ahol csak az autóban lévő alkatrészeket lehet felhasználni a szerelőknek. Sajnos így kellett végigküzdenünk a napot, ezzel a rossz hajtáspumpával. Gondolkoztam azon is, hogy feladjuk, mert néha irányíthatatlan volt az autó. Néztük, hogy mennyit veszítünk ezzel, úgy számoltuk, hogy visszacsúszunk pár helyet, és majd a következő nap majd hátha feljebb tudunk jönni.

Igazából az osztómű ment szét, és ezáltal nem volt se osztóművünk, se hajtáspumpánk.

 

Ezen az autón programozható a hajtás, de így teljesen meg volt butulva. Fékezéskor néha úgy érezte, hogy megfelelő a fékerő az első kerekeken, néha olyan volt, mintha kéziféket húztam volna. Kiszámíthatatlan volt az autó. Megbolondult a vezérlés.

Küzdöttünk végig. Az esti szervizben tudták kicserélni a srácok.

 

Ahogy számoltuk, akár előnyünk is lehetett volna ha… de hát nincs ilyen, hogy ha...

Igazából örültünk, hogy csak ekkora hátrányt szedtünk össze.

Azt tudtuk, hogy a másnapi szakaszok jobban ismertek a mezőny számára, a vasárnapi pályákat már mindenki jobban ismerte. Tudtuk, hogy itt nagy előnyt nem fogunk tudni kiautózni, a többiek jobban ismerik ezeket a gyorsokat. Közel azonos időket autóztunk az élmezőnnyel, adok-kapok volt végig.

Az utolsó gyors előtt a harmadikok voltunk. Volt egy kis szerencsénk azzal, hogy Miki és Janika is defektet kapott. Mikit meg tudtuk előzni, Janikát már nem sikerült, 2.9 másodperccel megnyerte a versenyt, mi a másodikak lettünk.

A verseny előtt szó nélkül aláírtam volna ezt az eredményt! Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Ha nem lett volna a szombati problémánk, akkor még fényesebb lehetett volna ez a helyezés, de teljes mértékben elégedettek vagyunk. Nagyon nehéz verseny volt, örültünk, hogy célba értünk.

 

Igen. Tudtuk, hogy nagyon defektveszélyes az utolsó gyorsasági, inkább a biztonságra törekedtünk az utolsó gyorson. Utólag már bánjuk, mehettünk volna kicsit gyorsabban is, az a 2.9 másodperc nem sok… De senki sem tudta, hogy ez lesz. Biztonságit autóztunk, örültünk volna a harmadik helynek is. Így meg még jobban örültünk!

 

Beadtuk a kérelmet a prioritásra, de mint kiderült, idén szigorodtak a szabályok a tavalyihoz képest, csak a verseny győztese kaphat év közben prioritást, ha korábban nem lett volna neki. Jó lett volna elől menni Pécsen, mindenkinek jó érzés kis rajtszámmal indulni, a nézők is jobban megnézik az elejét. A pályák is jobbak aszfalton az első körben.

 

Tavaly elestünk. Nem estünk nagyot, de nem volt kellemes. Pedig akkor is viszonylag jó helyen álltunk.

Néztem a kiírást, ismerősek lesznek a szakaszok. Tetszenek ezek a pályák.

Itt kezdtük az ORB-s pályafutásunkat 2014-ben, egyből abszolút hatodik helyen végeztünk. A tavalyi esést leszámítva jók az emlékek. Remélem idén is csak jók lesznek és megyünk majd az élmezőnyben, mint Kassán!