Az első fotóalbum során sok kérdés merülhetett fel az olvasókban, hogy pontosan mi is ez a honvédségi Dream Team, aminek célja, hogy 2010-ben Dakar csapattal állhasson oda az egyik legkeményebb autósport megmérettetéshez.
6 hivatásos katonát választott ki a Magyar Honvédség, és a kiválasztottak közül egyikük a mi "kölykünk", hiszen Bálint Zoli a Marco Racing Team oszlopos tagja, a csapat által rendezett versenyeken keményen segít a rendezésben, hétvégén navigált egy Ladában a Mikulás Rallye-n.
Nem tudtunk volna jobb alanyt találni arra, hogy megkérdezzük:
mi is pontosan ez a Dream Team?

- Melyik volt előbb az életedben: az, hogy katona voltál, vagy az, hogy az autóverseny a kedvenc hobbid?
- Már gyerekkoromban kapcsolatba kerültem az autósporttal: édesapámmal látogattam ki először - nem tudom, hány éves lehettem, talán 5, és már akkor beleszerettem. Szerettem volna kapcsolatban maradni ezzel, ezért az általános iskola elvégzése után autókkal kezdtem foglalkozni, szerettem volna szerelő lenni, de a katonaság, mint hivatás is foglalkoztatott. Ekkor jelentkeztem Szabadszállásra Gépjármű-technikai Honvéd Szakközépiskolába, itt ötvözhettem a kettőt. A honvédséggel elég nehezen lehetett összeegyeztetni az autósportot, és az autósport nagyon költséges sport, mint tudjuk, de próbáltam régebben amatőr szinten versenyezni. Navigáltam is, és a mai napig versenyek rendezésében segédkezem a Marco Racing Teamnél. Most ez egy nagyszerű lehetőség, hogy a honvédség színeiben egy profi csapat tagja lehetek. Mondhatjuk, hogy egy álmom válik valóra.

- Hogy zajlott ez az egész kiválasztás? Minden katonának meghirdették, hogy lehet jelentkezni, és ti hatan maradtatok?
- Igen, a Magyar Honvédség pályázatot írt ki, hogy létrehozzák ezt a Dream Team-et és ide lehetett pályázni. Én is beadtam a pályázatomat. A pályázatok közül 27-et fogadtak el. Utána behívtak minket és sok-sok szempontot figyelembe véve választották ki ezt a hat főt a csapatba.

- Ha jól tudom, volt írásbeli és volt gyakorlati válogatás is…
- Igen, egy interjút készített velünk Héder Barna, egy bizottság előtt kellett válaszolni a kérdésekre. Itt mindenféle szempontból vizsgáltak minket.  A Palik Racingtől, a Honvédség képviselői és pszichológusok is voltak ebben a bizottságban: kérdeztek, válaszoltunk. Majd szakmai affinitást mértek fel egy műhelyben, ahol alkatrészeket kellett összerakni, illetve egy Nissan típusú terepjárón kellett felismerni bizonyos alkatrészeket. Ezután egy vezetéstechnikai gyakorlaton estünk át Palik Lászlóval, majd a navigációs készséget mértek fel. Párban mentünk, a sofőrnek be volt kötve a szeme és őt kellett elnavigálni egy karókkal kitűzdelt pályán, ahol karókból kapukat csináltak és a kapuk között kellett elnavigálni a sofőrt. Ezt követően mentünk orvosi vizsgálatra, fizikai felmérés volt. A Magyar Honvédségnél külszolgálatot teljesítő katonák fizikai szintjét kellett elérnünk. Az orvosi, a fizikaira és a pszichológiai vizsgálatra már csak tízen mentünk. Majd az egynapos pszichológiai vizsgálat után maradtunk hatan.

- De ebből a hat főből nem mindenki kerül majd bele a 2010-es Dakar projektbe, ugye?
- Nem, a hatból ketten lesznek a versenyautóban, lesz egy versenykamion is, abba hárman, és egy tartalék marad arra az esetre, ha bárkivel, bármi történne, akkor pótolható legyen. Ezért mi hatan már végigcsináljuk a teljes kiképzést. Még nincsenek meg a pozíciók a csapatban, most kezdődik majd egy általános kiképzés: mindenkinek kell tudni vezetni, navigálni, szerelni maximálisan, az autókat szét- és összerakni és utána fogunk kiválasztásra kerülni, hogy ki, milyen beosztásban kerül be a csapatba.

- Melyik lesz az a része a feladatnak, amit a legnehezebb lesz megtanulnod vagy megszoknod?
- Összességében úgy gondolom, hogy minden. Bár amatőr szinten próbálgattam, szerintem a vezetésnek is egy olyan részét fogjuk megtanulni, amit mindenképpen az alapoktól kell majd kezdenünk. A navigáció nyilván teljesen új lesz, hiszen valóban speciális feladatokat igényel ez a versenyzés. A szerelésnél pedig szintén számomra új dolgokkal fogunk foglalkozni. Végzettségem szerint gépjármű-technikus vagyok, valami közöm van az autókhoz, úgyhogy a szakmai affinitás megvan, de a Honvédségnél nem ezzel foglalkozom.

- Miért jó ez nektek? Kevesebb időt kell katonaként tölteni? Ez olyan, mintha egy eltáv lenne?
- Én a magam nevében beszélhetek, hogy motivál az autósport iránti szeretet. Tudni kell, hogy a Honvédségnél a sofőri beosztásban lévő katonák jó, hogy ha elő tudják húzni ezt a tudást a tarsolyukból és ezt kamatoztatni szeretném a Honvédségnél.

- Akkor beszéljünk csak rólad: jelent ez neked pluszt? Teszem azt a hétből öt napot hivatásos katona vagy és a maradék két napban fogsz autóversenyzést tanulni, vagy beépítve az öt napba?
- Nem. A Honvédségnél maradunk állományban, de a Palik Racing Team szakmai vezetésével veszünk részt folyamatosan kiképzésen. Tehát munka szempontjából nagyon sok kapcsolatunk lesz a versenycsapattal.

- Hogy tudtok majd felkészülni sivatagi körülményekre? Gondolom, külszolgálatosként már találkoztatok hasonló körülményekkel, de hogy tudtok majd itthon készülni erre?
- Előzetes információink szerint a csapat megpróbál felkészülni minden körülményre, így valószínű, hogy külföldi tréningeken is részt fogunk venni, ahol esetleg homokos talajon fogjuk gyakorolni a vezetést.

- Mikor kezditek a felkészülést?
- 2009 januárjában.

- Kell egy év, hogy megtanuljatok mindent?
- Igen, köztudott, hogy a Dakaron részt venni nem egy egyszerű feladat. Erre fel kell készülni és ehhez minimum egy év kell. De ez is egy olyan bizonyos tudást fog csak adni, ami egy ekkora volumenű versenyhez elegendő lehet, de nem egyszerű felkészülni a versenyre.

- Vannak már konkrét tervek, mondjuk órarendetek?
- Nincsenek. A későbbiekben tudjuk meg mi, hogyan működik, pontos információkat egyelőre még mi sem kaptunk. Annyit tudunk, hogy januárban elkezdődik a kiképzés, aztán a magyar tereprali-bajnokságban is részt veszünk, ott is versenyeztetni akarnak minket és indulunk talán egy-két nemzetközi futamon is. Majd a jéghegy csúcsa lesz a Dakar.

- Tehát ez volt a lényeg, hogy ti itthon is elindultok? Nem az lesz, hogy csak szerelgettek egy garázsban…
- Nem. Lesznek tréningek, lesznek versenyek, és a csúcs lesz majd a Dakar.

- Az autót egyébként volt már alkalmatok kipróbálni és megbarátkozni vele közelről?
- Nem. Először egy szériaautón fogunk gyakorolni, meg tréning autón, a versenyautó csak utána jöhet.

- Gondolom a családod eddig sem volt az iránt érzéketlen, hogy te külszolgálatos hivatásos katonatiszt vagy. Hogy vannak most ezzel, hogy elmész egy olyan versenyre, ami tavaly el is maradt, mert olyan veszélyes volt a helyzet. Ők hogy vannak most ezzel?
- Ők egy kicsit nehezebben dolgozzák fel, mint én. Nyilván nehezen engednek el, pláne, hogy ez lakhely-változtatással jár, hiszen komlói vagyok, és Pest környékén lesznek a felkészülések. Nőtlen vagyok, de van egy barátnőm, aki elég nehezen viseli, de bízom benne, hogy majd valahogy megbarátkozik a gondolattal és megoldjuk ezt a távolságproblémát, vagy költözik ő is velem. De valamilyen szinten örül mindenki, hiszen ez egy hatalmas lehetőség, amit nem szabad kihagyni. Még nem gondolnak bele, hogy pontosan mit jelent ez, olyan hirtelen jött. Még én sem tudom feldolgozni.

- Azt mondtad, neked nagyon régi álmod volt ez a rali. Korábban gondoltad, hogy te valaha terepralizni fogsz, vagy mindig a klasszikus rali volt, ami a szemed előtt lebegett?
- Engem elsősorban összességében az autósport érdekelt. Azt gondolom, ha nem is túl közeli rokonok a tereprali és a rali, de azért autósport mindkettő és akárhogy is: ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni az életben. Ezért esett nagyon rosszul, és elszomorított, hogy rögtön támadták a hírt, az egész történetet a neten, rögtön csak a negatívumokra tudtak gondolni az emberek. Szerintem olyan világban élünk, ahol a pozitív dolgokat és gondolatokat kéne előtérbe helyezni, és ha egy kezdeményezés jó, akkor annak igenis örülni kell.