Balogh János - Holczer Dániel a Mitsubishi Lancer Evo IX-es versenyautójukkal tavaly a hármas kategória élén végeztek. A páros kacsingatott az R5-ös autók felé, de maradt a Mitsubishi 2016-ra.

Idén is a 3-as kategóriában... Újra bajnokok lesztek?

Az lenne a cél, hogy megint csináljunk valami jót. Nem lesz könnyű! Hosszú ez a szezon… Ahogy nézegetem ezt a „nyolc verseny, két mínusz” történetet, az látszik, hogy folyamatosan jól kell menni, mert egy botladozás esetén nagyon nehéz lesz majd a kiesett pontokat összekaparni, hogy az elegendő legyen. Ismét népes lesz a kategória és biztos vagyok benne, hogy többiek összekapták magukat és pár napon belül kiderül, hogy ki-mennyire készült fel erre a szezonra, és hogy tud szerepelni a szezonnyitón.

 

Mi is próbáltunk még kifacsarni valamit az autóból. A beállításokon próbáltunk még javítani. Nehéz, hiszen ha a rossz irányba indul el az ember, akkor tud sokkal rosszabb lenni a dolog… Ez volt az egyik része a fejlesztésnek.

A másik, hogy én próbáltam magamat olyan formába hozni, hogy ne menjen el az Eger Rallye első pár gyorsaságija a visszarázódásra. Teszteltünk, versenyeztünk annyit az elmúlt hetekben, hogy egy ORB-s futam össztávját már sikerült a kezembe, lábamba betenni. Remélem, hogy ennek lesz előnye és az első gyorstól már úgy tudunk odaállni, hogy minél gyorsabban menjünk…

 

Tipikusan „még menjünk egyet”… Amikor már az ember elbízza magát és a log szerint csak 2 kilométer/órával ment gyorsabban, mint korábban és már nem fért be.

Vége lett a tesztnek, ráadásul Németh Laci barátom fiát vittem, aki egy emlékkel és egy csíkkal a vállán – amit az öv húzott meg - távozott… Azt mondta, hogy Ő nem bánja… 

 

Minden változatlan. Marad a kanyarolvasó. Lehet, hogy nem szeretjük, de már megszoktuk egymást :D Ismerjük egymás rigolyáit, tudjuk, hogy mikor kell hozzászólni a másikhoz, mikor nem. Közös taktika van, félszavakból megértjük egymást. Kár lenne ezen változtatni.

Ami talán mindennél fontosabb: a motiváció is megvan mindkettőnkben. 

Megyünk, amennyire tudunk!