Az aradi elkeseredés után összeszedte magát a Bútor-Bacigal páros, és ezúttal megmutatták, hogy igenis van mit keresniük az autóverseny szakágban. „Önrész a zsebbe, csak keményen” és már indulhatott is a viadal, melyen ezúttal egy ezüstösen csillogó helyezés járt nekik a mutatványért… eredményezve még egy év végi bajnoki harmadik helyezést is. Nem csodálkozunk, Robi már év elején megígérte ezt!

Kívülről nézve nagyon jól autóztatok a Mecsek Rallye-n, belülről te hogyan láttad?
Sokkal jobb volt, mint az előző pár verseny, ahol gyakorlatilag sorozatos kudarcokat éltünk át, és emiatt sem a technika, sem mi nem tudtunk kibontakozni. Folyamatosan hibákkal szembesültünk és emiatt én sem tudtam felszabadultan menni, görcsössé váltam és összeszedetlenné. A pécsi futamra azzal a célkitűzéssel érkeztünk, hogy az addigi teljesítményünket megpróbáljuk egy felsőbb szintre vinni, mivel az egri nagyon jó kezdés óta ez az egész év folyamán nem sikerült. A fő cél az volt, hogy magunkra találjunk és az ORB élmezőnyében tudjunk vívni.

Sikerült önmagadra találni?
Nem teljesen, mivel azt hiszem, hogy ennél azért tudok én még gyorsabban is menni, tudok összeszedettebb lenni! Az előző versenyek viszonylatában, valamint figyelembe véve azt, hogy kevés időnk volt a teljes regenerálódásra, azt mondhatom, hogy jelentős fejlődésen mentünk keresztül, hiszen a verseny során az ORB értékelésben folyamatosan tudtunk a második-harmadik helyen autózni, és ez véleményem szerint egy teljesen normális teljesítmény részünkről. Úgy érzem, hogy bőven volt még bennem tartalék, ami nem tudott most kijönni, mert ehhez még idő kell, sokkal több kilométer, sokkal nagyobb nyugalom, és mindenképpen nagyobb koncentráció.

A verseny közben egyszer azt hallhattuk tőled a rádióban, hogy "itt a vége" számotokra. Mi történt?
A szombati napon a második körben az autó elkezdett háromhengerezni. A hetvehelyi gyorsaságin csak egyszer-kétszer csinálta és kiírta a kijelzőre, hogy injektor-hiba. Ugyanezt írta ki Veszprémben is, mikor leégett az autó, és ettől most elég kellemetlen érzések jöttek elő bennem. A hetvehelyi beíróban ott volt a PH Sport főnöke és kérdeztem tőle, hogy mi legyen, menjek-e tovább, vagy kiálljak, mert nem szeretnék még egyszer olyan szituációba kerülni, mint Veszprémben. Ő azt mondta, hogy menjek tovább, hiszen már csak egy gyors van a szervizig és ott majd megcsinálják. A 28 km-es orfűi gyorsasági következett, a parkolóban sokszor két- ill. háromhengerezett az autó, aztán egy időre ez eltűnt, majd megint elkezdte csinálni a háromhengerezést. Amikor leértünk a beíróba, már csak két henger ment folyamatosan, és egy ilyen motornál ez annyit jelent, hogy vége van, emiatt is nyilatkoztam azt, hogy számunkra itt ért véget a verseny, mert én akkor, ott, abban a helyzetben 100 %-ig biztos voltam ebben. 

Továbbmentetek...
Igen, mert ebben a beíróban szintén ott volt a PH Sport főnöke, akinek újra feltettem a kérdést, hogy "na akkor, most mi legyen?", mire ő azt mondta, hogy menjek a szervizbe, ott megoldják a hibát és nyugodjak meg, ez az autó rendben lesz! Nagy nehezen elmentünk a szervizparkig, ahol rájöttek a hiba okára. Egy injektorsor kábelkötege kidörzsölődött, letestelt a karosszériához és ez okozta a problémát, amit 15 perc alatt megtaláltak és kijavítottak. Megmenekültünk és innét kezdve az autó is teljesen jól működött.

Mikor érezted azt, hogy mégis fel fogsz férni az év végi dobogóra?
A második nap reggelén még elsült a kezem egyszer, rögtön az első gyorsaságin, ami nagyon jól sikerült, 8 másodpercet adtunk Asiéknak, de ahogyan Norbi - pont ezen a gyorson - kiesett, úgy elszállt az ihletem! Ezzel egy időben persze megjött annak az érzése, hogy harmadikak lehetünk év végén a bajnokságban, ráadásul én év elején mindenkinek azt ígértem, hogy az első háromban fogunk végezni. A vasárnapi első gyorsaságit követően 12 másodperccel álltunk Asiék mögött, az utánunk következő pedig messze volt. Felmerült bennem az a lehetőség is, hogy talán meg tudjuk fogni Asiékat, ha nagyon megfeszülünk, de reálisan erre elég kicsi esélyt láttunk, ráadásul benne lett volna, hogy behibázok és akkor még a bajnoki dobogót is bukjuk. Úgy döntöttünk, hogy egy jó, kemény, stabil autózással célba kell érnünk! Előjött belőlem, hogy szeretnék felállni az év végi dobogóra! Lehet, hogy soha többé nem lesz ilyenre esélyem, hogy egy ilyen autóval menjek, hogy így összeálljon az év, és úgy gondoltam, hogy tartozom ennyivel magamnak, a csapatomnak és másoknak is, hogy a dobogóra álljak. A következő gyorson pedig már látszott is, hogy visszavettem egy fokozattal… viszont beértünk a célba! Az IRC értékelésben az abszolút 8. helyen végeztünk, az ORB-ben pedig a második helyen, ezzel pedig elértük azt, hogy az Országos Rallye Bajnokság abszolút értékelésében a harmadik helyen zártuk az évet!

Mindenki számára nagy kérdés volt, hogy vajon a magyar versenyzőpárosok hogyan autóznak az IRC-s pilótákhoz képest...
Sok IRC futamon voltam már, nézőként és versenyzőként egyaránt, így én már a verseny előtt is elmondtam, hogy hazai pályán 1 másodpercet fogunk kapni tőlük, ha meg máshol vívnánk velük, akkor ez 2 másodperc lenne kilométerenként. A mi esetünkben a végére ez a kilométerenkénti különbség 0,7 másodperc lett, és azt gondolom, hogy ezzel semmi baj nincs, ennek így kellett lennie! Az első pár gyorsaságin nagyon közel tudtunk menni Bouffier-hez, ami számomra óriási élmény volt, hiszen ő Peugeot-nak a gyári pilótája! Ha tudtuk volna tartani az IRC-s élmezőnnyel a lépést, az azt jelentené, hogy mi sokkal jobb pilóták vagyunk, mint ők, mert tizedannyi versenykilométerből is képesek vagyunk egy olyan teljesítményre. Én tudom, hogy nem vagyunk jobbak, nem is lehetünk jobbak! 10 évvel idősebbek vagyunk - de van, akinél majdnem hússzal -, nagyon kevés versenykilométert megyünk, az autóink sem olyanok, mint az élmezőnybeli autók. Lehetőségünk sem volt arra, hogy felvegyük velük a versenyt és én ezzel teljes mértékben tisztában voltam már a versenyt megelőzően is. Ha valaki ezt nem tudja, nem látja, vagy nem akarja látni, akkor annak fogalma sincs erről a sportról!

Mit szólsz a fórumokon olvasható véleményekhez?
Nagyon negatívan érint az, amiket a fórumokban olvasgatok. Nemrég Menyával tettük ezt, mert nyilván kíváncsi az ember arra, hogy vajon mit gondolnak róla, de azt láttuk, hogy mindenki csak arról beszél, hogy végre kijött a különbség és kiderült, hogy a magyar versenyzőink nem tudnak menni, hogy mennyire lassúak, és hasonlóak. Egyszerűen erre már csak azt tudom mondani, hogy ennek a magyar szurkolótábornak,ami remélem,hogy csak egy szűk réteg, már tényleg semmi sem jó! Mindenkinek minden rossz, minden negatív, minden magyar versenyző béna. Egyszerűen nem tudják megkülönböztetni az élsportolókat, a hivatásos gyári versenyzőket a magyar mezőnytől. Miért kellett volna itt magyarnak nyernie? Hogyan nyerhetett volna itt magyar, a világ élmezőnyével szemben??? Hihetetlen hozzá nem értés uralkodik a nézők – fórumozók - között is! Senkiről egy dicsérő szó el nem hangzik, csak a negatív vélemény mindenhol! Senkit nem tudnak megdicsérni! Legalább annyit olvashatnék, hogy "lehet ez a Bútor csak a nyolcadik lett az IRC-n és tök sokan megverték, de abban az elágban úúúgy elfordult, mert az a hülye állat ráhúzta kétszer a kéziféket..."

Ehelyett azt olvasgatjuk, hogy „a magyarok mind bénák, bezzeg a Kopecky!” Nagyon furcsa érzés ezt látni, és nem csak engem zavar ez! Főként azok élik meg rosszul, akik foglalkoznak a nézőkkel, szurkolókkal, és az ilyen versenyző szeret azért legalább néha pozitívumot kapni! Nincs gond a negatív kritikával, nem lehet mindig mindenkit agyondicsérni, de hogy állandóan csak a negatívum… az azért durva!

A csapat támogatói: