Vizin Laci bácsi gyönyörű eredménnyel búcsúzott a hazai első osztálytól: az utolsó ORB futamán, a Mecsek lankáin abszolút második hellyel ajándékozták meg magunkat. Laci bácsi meghatódott a versenyzőtársakon, és nagyon boldogan tekint a jövő évre…

- Hogy érezted magad az autóban?
- Nagyon boldog voltam, mert egy öröm-ralinak szántuk a mecseki versenyt, mivel ez volt az utolsó megmérettetésem a hazai bajnokságon. Mentünk felszabadultan, nem foglalkoztunk az eredménnyel és gondoltuk, majd lesz valami a végén. Magam is meglepődtem, hogy milyen jó eredmények jöttek ki belőle és ez nagyon nagy örömmel töltött el bennünket. Bár már mindjárt a második gyorsaságin megtréfált az autó, valami elektronikus problémánk volt. Valószínűleg a párától az egyik komputer meghibásodott és nem volt a műszerfalon semmilyen kijelzésem, és nem tudtam használni a kormányváltót. Megijedtünk, hogy mi lesz, de szerencsére a szervizparkban orvosolták. Az utolsó gyorsaságin megint volt egy olyan pillanat, amikor megijedtünk, akkor az ékszíj szakadt el és megszűnt a kormányszervónk és a töltés. Nagyon ideges voltam, hogy kibírja-e. A gyorsaságiról még úgy ahogy lejöttünk, de nem tudtuk, hogy kibírja-e azt a távolságot, ami etapon Pécsig várt ránk, de szerencsére nem volt gond.

- Az első két gyorson, még át tudtatok menni, de a harmadikat viszont törölték. Amikor etapban végigmentetek rajta, akkor hogy tűnt számodra: jó volt, hogy így történt, vagy végig lehetett volna menni rajta?
- Az volt a probléma, hogy 45 percet állt az a 15 autó körülbelül, aki rendes időben érkezett az időellenőrzőre a gyorsasági rajtnál. Amikor ilyen körülmények között 45 percen keresztül állnak úgy a versenyautók, a gumik, mint az emberek, a versenyzők és teljesen kiestek a ritmusból. Ez egy nem normális állapot volt. Tetejébe a sportbírók is azt mondták, hogy borzalmas állapotban van a pálya és mindenféle negatív dolgokat. Én titkon még örültem is, bár nekem vizes gumik voltak feltéve az autómra, tehát nagyon nem zavart ez a dolog, de azt gondolom, hogy teljesen normális döntést hozott a rendezőség. Biztos vagyok benne, hogy az lett volna a vége, hogy 15-20 autóból egy megint beesik valahová és újra etap lett volna az egész.

- A második körben hogy tetszett ez a fekedi gyors?
- Nekem nagyon tetszett. A második körben megmondom őszintén, nehezebb volt rajta végigmenni nyilvánvalóan, mint nappal lett volna. Éjszaka a reflektorfénynél nem lehetett látni annyira, hogy hol van sár és emiatt kiszámíthatatlan lett az autó viselkedése.

- Könnyebb a lelkednek ilyen eredménnyel befejezni?
- Abszolút. Ez olyan boldogság volt! A versenyzőtársaim és mindenki, aki ott volt, egy kicsit minket ünnepelt a versenyen, már a prológon. Számomra meglepetés volt, hogy a WRC-s versenyzőtársaimtól kaptam egy dedikált aranycipőt ajándékba és felköszöntöttek. Ez nekem meglepetés volt, mert az egészről semmit nem tudtam. Ehhez az egészhez hozzájött az, hogy sikerült a versenyen is jó eredménnyel szerepelnünk és a célban folytatni az ünneplést, hihetetlen megható érzés volt. A lányom, aki 23 éves, még soha nem ült a WRC-ben, és megkért, hogy a prológon jöhessen velem. Mondtam, hogy természetesen. Megbeszéltük a Gabival, hogy a lányommal megyek majd a prológon. A navigátornak ott kell lenni, mert a menetlevélre neki kell ráíratnia az időt. A Gabi azt mondta, ne kössem be magam, mert a polgármester fog valamit mondani, úgyhogy nem kötöttem be magam. Felmentünk a rajtdobogóra, ott Markó Tibi azt mondta, szálljak ki. Akkor már gyanús volt a dolog, hogy valami készül. A Tibivel volt egy kis riport, és közben észrevétlenül felsorakoztak a WRC-s versenyzőtársak. A Herczig Norbi mondott egy pár szót és megköszöntöttek, ami nagyon meghatódtam, kedves dolog volt.

- Mi lesz veled jövőre? Ha jól olvastam, nem szakadsz el annyira a rali-versenyzéstől…
- Semmiképpen nem akarok elszakadni a ralitól. Szándékomban áll segíteni a Kokó munkáját a rali sportbizottságban vagy az MNASZ-en belül valamilyen módon, de még nem tudjuk, milyen módon. December 14-én lesz a közgyűlés, akkor majd ez eldől. Másrészt Gabikának a versenyzését is szeretném segíteni, amennyire tőlem telik. És hogy ne alakuljanak ki nálam teljesen elvonási tünetek, úgy döntöttünk, hogy három IRC-n fogok rajthoz állni a Hering Gyuszi Hondájával és Zsíros Gábor navigálásával.

- Miért pont ezt választottad? Mennyire ismered ezt az autót?
- Még soha életemben nem mentem elsőkerékhajtású autóval, megmondom őszintén. De mivel ezt az autót is a Budai csapat készíti fel a versenyekre, így sokszor találkozom az autóval és már murván egy párszor segítettem a beállításokban. Murván mentem is már vele, de aszfalton még egy métert sem, de majd most! Mert igazság szerint szívesebben mennék aszfaltversenyeken.

- Kinézted már, hogy egyáltalán melyikeken indulnál el szívesen?
- Nem tudom. Az a baj, hogy nem tudom kinézni addig, amíg nem lesz magyar versenynaptár. Miután az autó és Gabi is mennek a magyar bajnokságban, így nekem hozzájuk kell igazodnom majd. Amikor nem ütközik, csak akkor tudok kint indulni.

- Más navigátorral nem is tudod elképzelni, hogy menj?
- Nem, egyelőre nem. Nagyon jól érezzük magunkat most egymással a Gabikával. Nagyon tetszik nekem ez a fiatalos lendület, ez a hihetetlen szervezőkészség. Megint meglepett engem erre a versenyre, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy a sárga autómból matt fekete lesz.

- Ezt akartam is kérdezni, hogyhogy megváltozott az utolsó futamra…
- Ez Gabika meglepetése volt, hogy az utolsó versenyre átfóliázták matt feketére és arany betűkkel írták rá a szponzorok nevét. Szerintem nagyon jól sikerült egyébként, de erről mit sem tudtam.

- Gyönyörű volt egyébként, nekem őszintén szólva jobban tetszett, mint sárgán.
- Meg kell mondjam őszintén, nekem is.

- A Mikulás Ralin rajthoz állsz?
- Indulóként már nem. Minden évben a Pech szokott menni Budai Béla autójával Prágában a rallysprinten, ami egy jópofa verseny, hasonló, mint a Mikulás Rali nálunk. Tavaly is kint voltam ezen és most úgy néz ki, hogy Pech a Subaruval fog menni, A Papa megkért, hogy menjek ki erre a versenyre, segítsek az autó megismerésében és beállításában. De titkon a Gabikának fogok szurkolni, mert ő meg viszont indul a Mikuláson.