Rongits Attila és Hannus László hajrázott egy nagyot az évadzáró pécsi futamon az abszolút harmadik helyük mellé járó kategória elsőséggel év végén másodikak lettek. Ha már így benne voltak, elindultak kedvenc osztrák futamukon, a Waldviertel Rallye-n is.

Ati, még mielőtt az ausztriai versenyről beszélnénk, szóljunk pár szót az ORB szezonzáróról, a Mecsek Rallye-ról!
Várakozáson felül sikerült a pécsi szezonzárónk. Bevallom őszintén, nem gondoltuk volna, hogy ennyire jól tudunk alkalmazkodni ezekhez a nehéz körülményekhez. Boldogok voltunk, hogy ilyen jó ritmusban tudtunk végigmenni a versenyen és beértünk az abszolút harmadik helyre.


Ami nagyon fontos volt, hogy idén eddig még nem sikerült versenyt nyernünk a kategóriánkban. Minden futam előtt reménykedtünk ebben, de valamiért mindig elmaradt és most ez is összejött. Az éves bajnokágban is sikerült megszereznünk a második helyet. Igaz, hogy egy kis szerencse is kellett hozzá. Matics Misi barátom reménytelenül sok ponttal vezetett előttünk. Nagy pontkülönbség kellett hozzá, hogy megelőzzük. Mivel nyertünk és Ő ötödik lett, így ez is összejött. Az utolsó gyorson múlott minden, de egyikőnk sem szerzett pontot a PowerStage-en, így tényleg feltette a koronát az év végi helyezésünkre is a pécsi futam.

 

Igazából most annyira extrém körülmények nem voltak, mint tavaly. 2014-ben, amikor kint volt az egész magyar mezőny, akkor mindenkinek mondtam, hogy milyen jó is ez a verseny. Kellemetlen is volt nekem, mert olyan rossz minőségű pályák nem is tudom mikor voltak, mint a tavalyiak. A verseny előtt is rengeteg eső esett, feláztatta a pályákat, köd is volt, esett az eső is. Helyenként a lőtérre hasonlított, amit korábban még soha nem tapasztaltam Ausztriában.

Idén viszont kellemes volt az időjárás, igaz, az első pár gyorson esett az eső, de ez korántsem áztatta át úgy a pályákat, mint tavaly. Jóízűeket tudtunk autózni.

Az első nap teljesen új szakaszokat jelöltek ki a rendezők, és ami mindenképp új és követendő dolog volt: a második szakaszt élőben közvetítette az ORF televízió. St.Pölten közepén egy parkolóban kellett bójákat kerülgetni, nem igazán rallyversenyzőnek való volt, de az tényleg jó volt, hogy a helyszínen is rengeteg néző előtt versenyezhettünk és felemelő volt, hogy azon ritka események közé tartozott az élő közvetítés is.

 

Az első nap végén abszolút ötödik helyen álltunk, de az igazi rally pályák a szombati napon voltak a programban. Azt tudtuk, hogy ezeken jobban fogunk majd menni, de azt, hogy ennyire jól, azt mi sem gondoltuk volna. Most valahogy elkaptam a fonalat…

Az autó is tökéletesen működött, köszönet a szervizcsapatnak! 

 

A végén volt egy kis izgalom, az utolsó két gyorsasági már sötétben zajlott és másodpercekre voltunk egymástól hárman-négyen. Az utolsó előtti szakaszon egy ugratóra túl gyorsan érkeztünk és a leéréskor megütöttük a futóművet, elment az összetartás, nem tudtam precízen irányítani az autót. Ez kicsit hátráltatott pár kilométeren keresztül. Nem is mertem nyomni nagyon a gázt, nehogy valami nagyobb baj legyen. Bevallom őszintén, ott egy kicsit fel is adtam, akkor ez ennyi volt. A navigátorom unszolására túltettük magunkat ezen és sikerült ennek ellenére egy egész jó időt mennünk. Az utolsó szakaszon mindent egy lapátra tettünk fel, néha már esztelennek tűnt a száguldásunk. Jó párszor a Fortuna segített bennünket és visszarakott az útra. Abszolút második idővel jöttünk le és így abszolút másodikak lettünk a verseny abszolút értékelésében is. Nagyon örültünk és ez tényleg feltette a szezon végére a koronát.

 

Tényleg nagyon jó kis utolsó két versenyen vagyunk túl, de a Mitsubishit már elrakjuk a garázsba, megköszönjük neki az idei szereplést.

Terveink között szerepel, hogy a Szilveszter Rallye-n elindulunk a VFTS-el, az tavaly is nagyon jó hangulatú kis verseny volt. Azzal zárjuk a szezont.