2004 A5-ös bajnoka Gonda Zsolt
Két hölgy navigátorral (Szabó Beával és Petróczi Rékával) sikerült megnyernie a bajnoki címet.
Zsolt készséggel összegezte az eddigi pályafutását:

Hogy kerültél ebbe a rally dologba?
16 éves koromban ismerkedtem meg az autósporttal. Török Petihez kerültem még gyerekkoromban. A mûhelyben dolgozgattam nála. Sokat jártunk versenyekre.
Késõbb Kövesdán Andráshoz kerültem, nála dolgoztam.
Sokat jártunk rallyra, mellette nõttem fel. Sokat tanultam tõle, az autóversenyzés csínnyát-binnyát is és az autóépítést is.

Jártam túra versenyekre, meghívásos versenyekre, szlalomokra Zsigulival. Folyamatosan jó helyezéseket értem el, de nem volt pénzem, hogy komolyabban tudjam ezt mûvelni.

1996-ban Kövesdán András révén kaptam egy lehetõséget, hogy Opel Astra Kupában induljak egy versenyautóval. 10. lettem a bajnokságban, 1997-ben már 7.

Kimaradt egy év, majd 1999-ben megismerkedtem Veres Szilviával, aki szintén kupázott, és a kupás versenyautójából csináltunk egy rallyautót, amivel rallytúrában indultunk.
Kategória elsõk és abszolút másodikak lettünk év végén.

Igazából 2000-ben kezdõdött az igazi rally.
Palasics Laci barátomat akkor ismertem meg, akinek nagy vágya volt, hogy autózzon. Varga Balázsnak volt egy A6-os Ladája, amivel elindultunk egy pécsi futamon, elõtte egy meghívásos versenyen is elindultunk, ott sikerült a motort összeakasztanunk.

Pécsen furcsa volt nekem nagyon a Lada váltó, az egyest sose találtam meg.
Néhány gyors után szétszakadt a hardy, kikéstünk.

2001-ben Palasics Lacival vettünk egy Skodát (amivel tavaly is mentem).
Egész évben szenvedtünk vele, mindig történt vele valami gond.
Év végén béreltünk egy Samarát Pécsre, amivel kategória 3.-ok lettünk.

2002-ben szétváltunk a Lacival, Õ másodosztályban indult. Nekem nem volt autóm, így csak 2 versenyt tudtam menni a Laci Skodájával, amikor nem egyszerre volt megtartva a másodosztály az elsõ osztály futamával. Parti Gabi ült be mellém, Miskolcon nyertük a kategóriát, Budapesten Lacival harmadikok lettünk.

2003-ban Parti Gabival vettünk egy autót. Jól kezdtük az évet, a Salgót és a Miskolcot megnyertük. Veszprémben technikai gondunk volt és a többi versenyen már nem is indultunk.

Eljutottunk a 2004-es esztendõhöz.
Szabó Beával összeültünk. Egerben a Palasics Laci autójával mentünk. Ez egy Mini-Kit, ami egy erõsebb motor változata a Skodának.
Az ötödik gyorson egy lassító elõtt széttört a féktárcsa, megszorult, keresztbe fordította az autót és átdobott minket a lassítón.

Aztán történt egy balesetünk Miskolc tréningjén.
Aki benne van a szakmában az ismeri a történetet...
Kellerékkel frontálisan ütköztünk. Mi jó irányban, normális tempóval, épp egy jobb kanyarban, õk pedig szemben a helyes iránnyal, levágva a nekik balos kanyart érkeztek...

Ebbõl azt hittem, hogy komoly ügy lesz, retorziókkal...
Nem, semmi nem lett belõle, hamar abbamaradt a történet.
Sõt, még úgy hallottam, hogy Õ köpköd rám, hogy én voltam a hibás... Aki tréningezett már, az tudja, hogy menet iránnyal szemben nem tréningezünk, ha mégis ugyanazon az úton kell visszajönni, akkor lehúzódva, a bokrok alatt jön vissza az ember, felkészülve arra, hogy bárki jöhet szembe, nem pedig egy beláthatatlan balost levágva érkezünk szembe a tréningezõ mezõnnyel.

Az egésznek annyi következménye lett, hogy az utcai autóm odalett. Szerencsére be voltunk övezve, de Bea még így is ostorcsapásszerû agyrázkódást kapott, gépátvétel elõtt éjjel egykor be kellett vinni a kórházba. Körtelefonálás, rohangálás, navigátorkeresés.

Emlékszem, hívtál engem is, de nem vállaltam, hiszen nem is láttam a pályákat és másnap már verseny...
Igen. Egy miskolci srác, Popovics Laci elvállalta. Gépátvétel után végigrohantunk az összes pályán egyszer. Aztán a verseny alatt szerencsénk volt, hullott a mezõny, meg tudtuk nyerni a kategóriát.

Fehérvár nem egy emlékezetes verseny, nem szívesen beszélek róla.
Aztán Bea kiszállt, indult ralitúrában is és a két bajnokság már nem fért bele az idejébe, hiszen rally I.-ben sokszor munkanapokon kell tréningezni és a versenyre már a csütörtöke is rámegy az embernek.

Ekkor ismertettek össze Petróczi Rékával, aki maga a szenzáció!
Csak ennyit tudok mondani róla. Szombathelyen már vele mentem, nyertük is a kategóriát.

Veszprémben hibáztam. Közel álltunk a bajnoki címhez. Subáék voltak a legkomolyabb ellenfelek, de egész végig technikai gondokkal küzdöttek. Viszont ott volt Zagyva Lali. Ugyan mindenki mondta, hogy ne álljak le vele versenyezni, de hát ezt nem könnyû megfogadni. Adok kapok volt. Aztán elkezdte kidobálni a másodikat a váltó, de a szervizcsapat szenzációs munkával váltót cserélt 15 perc alatt.
Erre felbõszülve mondtam, hogy na majd most. Szépen odavágtam az autó alját egy sziklához, annyira, hogy a váltó miszlikbe tört, ami anyagilag is letérdeltetett minket és még pontot sem kaptunk.

Budapesten visszakerült az erõs motor, meg is adta magát.
A kategóriában olyan kusza volt minden, hogy Pécsre már úgy tudtunk lemenni, hogy csak pontot kellett szereznünk.
És így autóztunk a Mecsekben és a Zemplénben is és sikerült is a bajnoki cím megszerzése.

Azért a Zemplénrõl nem így emlékszem...
Ott már csak Fehér Pista bácsival voltunk úgy, hogy ha pontban elõtte végzek akkor megvan a bajnokság.
Aztán az utolsó elõtti gyorson eltört a bal elsõ féktárcsánk.
Mentünk egy kanyar felé, és nagy csörömpölést hallottam. Azt hittem, hogy váltó, vagy féltengely. De hát volt hajtás, nyomtam tovább. A következõ kanyarban már beesett a fékpedál. 12 kilométert kézifékkel mentünk végig.
Hideg Krisztiánék ott álltak a cél után és mondták, hogy álljak meg, szedjem le a tárcsát, hogy ne ragadjon be. 70 kilométeres etap volt, elõtte megálltunk, nagyon sokan megálltak segíteni, így sikerült valahogy leimádkozni a tárcsát, lekötni a féket. És kézifékkel, idõre beértünk és az utolsó gyorson kellett végigmennünk. Sikerült úgy befejezni, hogy meglett az év végi gyõzelem.

Mi várható idén?
Az autó darabokban, épp most megy a fényezõhöz. Felújítottuk egy kicsit, de maradunk ebben a kategóriában.
Remélhetõleg sikerül támogatót szereznünk, hogy végig tudjuk menni a teljes szezont.
Úgy hallottam, hogy erõsödik a mezõny, jönnek fel a másodosztályból a Hidvégiék, Dér Petiék, akiket jó versenyzõnek tartok. Talán Subáék is szétülnek és külön támadnak. Plusz Ország Zsoltiék, Szimánék, Fehér Pista bácsi. Azt gondolom jó a mezõny, jó csaták várhatók, küzdõs év lesz, nagyon várom.

Ígéretet kaptam Palasics Lacitól, hogy külföldön mehetek két versenyt a Fordjával, amit nagyon nagyon várok, nagyon fenem rá a fogam.

Mesélj errõl a navigálós videóról...
Negyedórával a rajt elõtt még tõlem is megkérdezte a Laci, hogy nem ülök e be, mert hogy nem voltál sehol.
Igen, kicsit az elõzõ este után megcsúsztam idõben. És ez lett belõle.
Meg kell nézni a videót és mindenki látja az eredményt...
Én nagyon jól éreztem magam, Laci is. Egy jó buli volt végülis. Ugyan eltört a féltengely, de mindkettõnknek egy jó verseny volt. Jó volt látni, hogy Laci mennyit fejlõdött.