Bálint Richárd megmutatta már, hogy mennyire tehetséges fotós és író is egyszemélyben. Most lássátok az objektív mögött meg Ti is az embert, ismerjétek meg jobban  - face to face…

Mit jelent számodra a rally?

Annál azért többet, minthogy kapásból mondjam a választ. Alapjában véve, a rali nekem ugyanazt jelenti, mint sok más rajongó számára: önfeledt, semmi máshoz nem hasonlítható szórakozást. A kérdésed számomra ott válik igazán érdekessé (és talán az olvasóknak is), ha azt is meg kellene fogalmaznom, hogy mit jelent számomra a rali, fényképezőgéppel a kezemben. Erre viszont nem lehet pár mondatban kimerítő választ adni. Gondolj bele, hogy önmagában az a tény, hogy több mint tíz éve csavargok a nagyvilágban mennyire különleges. Ehhez vedd hozzá, hogy mindezt azért teszem, hogy a legizgalmasabb és legszebb autósportot testközelből átéljem és érezzem. Ezzel azonban még nincs vége, mert bennem sokáig el volt rejtve egy művészi hajlam vagy adottság, aminek a kiteljesedéséhez a ralira volt szükségem. Az életemben tehát a fotózás adja a vásznat, a rali és az országok a színeket, a kiadványaim pedig az ecsetet.

Szerinted milyen versenyző lennél?

Hmm... A vidámparkban 12 évesen még nem ülhettem volna bele a gokartba, mert 14 év volt a korhatár. Anyukám mégis asszisztált ahhoz, hogy bejussak a nagyok közé és imádta, hogy mindig én voltam a leggyorsabb.
A versenyzés sajnos nem adatott meg nekem, de idővel némi örömre sikerült szert tennem... Hat évig jártam az utcán egy bivaly erős EVO 8-cal és egy remek EVO 9-cel. Ezek az autók sok mindenre megtanítottak, de mindenekelőtt arra, hogy gyorsan menni akkor lehet, ha a fejedben rend van. Alázat kell a tanuláshoz, kitartás a fejlődéshez és bátorság a határok feszegetéséhez. Jó lenne egyszer kipróbálni, hogy ez a hozzáállás, és azok a gének, amikkel rendelkezem, mire lennének elegendőek, ha elindul a stopper. A helyzet azonban az, hogy 36 évesen nem sok értelme lenne ezen rugózni. Okosabb elfogadni azt, hogy egyetlen életben minden álom nem válhat valóra, és azokat kell megbecsülni, amik beteljesedtek.

Mi a fotóid "receptje"?
Mi az a "fűszer", ami ennyire különlegesekké teszi őket?

Szóval azt mondod, hogy különlegesek? Akkor mondd el inkább Te, hogy amit látsz az számodra miért különleges. De ebbe bevonnám az olvasókat is! Én tudom, hogy egy kép számomra miért ad többet vagy jelent mást, mint egy másik, de nem ez a fontos! A lényeg az, hogy a szurkolók és a rajongók azt érezzék, hogy ez a srác akart adni nekik valamit, amit senki más nem tud megmutatni. Számomra az a legfontosabb, hogy mindazok, akik imádják a ralit, de nem tehetik meg, hogy elutazzanak megnézni egy futamot Argentínába vagy Japánba, tudják azt, hogy ez a Richárd gyerek, innen a szomszédból, a városból vagy az országból, azért indul el újra és újra, hogy elhozza számukra azokat a virágokat, ugratókat és pillanatokat, amiket senki más nem hoz el. Ha létezik az a bizonyos "recept" és "fűszer" ahogy Te fogalmaztál, akkor az nem lehet más, mint ez a bennem lévő motiváció.

(Attól különlegesek a fotóid, hogy rájuk pillantva érzem, ahogy szitál az eső, száll a por, és nem érzem azt, hogy lemaradtam valamiről, mert Te megmutatod azt, hogy mi történt - sőt, még annál is többet…- RiKA)

Ha jól tudom, akkor volt egy megrendelésed a jordán királytól is... Mesélnél erről?

Ezt a sztorit párszor elmeséltem már, remélem még nem unalmas. (Nem lehet megunni… Reggelig hallgatnám… :) - RiKA) A történet szálai 2005-be nyúlnak vissza, amikor a Jordan Rally még csupán kandidáló verseny volt a naptárban. Az első sajtótájékoztatót Monte Carlo-ban tartották a Hotel de Paris-ban. Mint az FIA hivatalos fotósát engem is meghívtak erre a prezentációra, ahol Albert herceg és Prince Feiszal is jelen voltak. Szerencsére volt nálam a legfrissebb naptáramból (RallyArt2005), amit odaadtam a hercegnek ajándékba. Valószínűleg tetszett neki a dolog, amit a maga sajátos és elegáns stílusában köszönt meg nekem: pár hónap múlva kaptam tőle egy levelet, amelyben meghívott a kandidáló versenyre, hogy én készítsem el a verseny promotálásához szükséges képeket. A fotókból egy utazó kiállítást is rendeztek, amely több WRC futamom (pl. Finnország) jelen volt. Soha nem fogom megtudni, hogy a munkámmal én ehhez mennyiben járultam hozzá, de a lényeg: WRC futam lett a Jordan Rally. Ha az én szerepem ebben csupán 0,0001% volt, akkor is számomra 100% örömet jelent. Ennél már csak az adhatna többet, ha egyszer a magyar VB kandidáló verseny anyagát készíthetném el...      

2009-ben a WRC Facebook 2009 című könyveddel tetted a rallyért rajongókat boldoggá. Gondolom óriási megtiszteltetés számodra az, hogy a Te könyved lett a hivatalos évkönyv...

A név ugyan átalakult WRC Face to Face-re, de az alapokat a 2009-es album jelentette a szenzációs új megállapodáshoz és szerződéshez. Nem könnyű szavakba foglalni, hogy ez a feladat és lehetőség mennyire megtisztelő a számomra. Eljutottam egy olyan szintre, amiről még álmodozni sem mertem akkor, amikor elkezdtem a fotózást. Ráadásul halmozottan hátrányos helyzetből jutottam el idáig, a nagynevű angol, francia vagy japán fotósokat magam mögé szorítva.
Számomra a legnagyobb értékét az adja ennek az elismerésnek, hogy ezekben a külföldi kollégákban fel sem merül a kérdés: Miért éppen ő? Mert a választ ők is tudják: ezt a hivatalos titulust nem a jó kapcsolataimnak és nem is a tengernyi pénzemnek köszönhetem, hanem kizárólag a képeim erejének. 

2010-ben egy másik sportról "közvetítettél" testközelből, mégpedig a foci vb-ről. Mit kerestél ott? :)))

Egy görög fotóügynökséggel dolgozom együtt a raliban, és ők akkreditáltak a világbajnokságra. Dél-Afrikában én voltam a görög labdarúgó válogatott hivatalos fotósa. :) Mindezt úgy, hogy az ügynökségnek az összes tudósítója görög, akik szinte csak focit fotóznak. Ezzel szemben nekem a VB nyitómeccse volt életem első focimeccse fényképezővel a kezemben... Hihetetlenül izgatott voltam és szakmailag ez az öt hét sokkal nagyobb kihívás volt számomra, mint egy teljes szezon a Rally VB-n. Bármilyen furcsa ezt kimondani, az a könyv (Mundial Face to Face 2010), amit erről készítettem, ugyanolyan kedves és értékes a számomra, mint a WRC évkönyve. Olyan ez, mint amikor van egy kislányod és egy kisfiad. Mindkettőt imádod, de nem ugyanazért, amiért a másikat.

Melyik a kedvenc csapatod?

Argentína! Argentína! Argentína!

Amikor egyszerre volt egy jó meccs és egy fontos futam, akkor melyik ujjad haraptad? :)

Most először kerültem életemben ilyen válaszút elé. A világbajnoki döntő és a bolgár Vb futam egy időpontban volt. Előfordulhat, hogy azok a szurkolók, akiknek versenybenzin csörgedezik az ereiben árulónak tartanak emiatt, de én Dél-Afrikát választottam. Életem egyik legszebb napja volt a holland-spanyol meccset a fűről fotózni.

Mik a terveid az idei évre?

Talán nem túl izgalmas, amit mondok, de annál nagyobb feladat lesz végrehajtani. Nem szeretném ismételni magam. Hidd el, hogy a rali VB-n eltöltött több mint tíz év után ez nem is olyan egyszerű dolog. Természetesen szeretném folytatni a most elkezdett közös munkát a WRC-vel, aminek továbbra is az évkönyv jelenti majd az alapját, de azt azért hozzátenném, hogy nem én lennék, ha ebben a látszólag kiváltságos és kényelmes helyzetben hátradőlnék a székemben.
Több olyan meglepetésekre is készülök, amiket ha sikerül megvalósítanom, akkor sok-sok ralirajongó csapkodja majd földhöz a sapkáját örömében szerte a világban.

Ha én kezdő fotósként (amolyan padavanként :) megkérdezném Tőled, hogy mi a legfontosabb dolog, amire egy fotósnak figyelnie kell, akkor mit mondanál erre Mester? :)

Ne szólíts Mesternek, mert egyrészt nem tartom magam annak, másrészt mert én hívok mindenkit így. :) A kérdésedre pedig nem mondhatok mást, mint amit Bruce Willis mondott Az utolsó cserkész című film zárójelenetében: "Légy résen Öcsi! Légy résen!" ;)

írta: RiKA (2011)