Talán nem volt olyan régen, hogy ne emlékeznénk a terepralisok között a Magyar Honvédség Gepárdjaira, és a pilótájukra, Bálint Zolira. …aki nem nagyon unatkozik mostanában: közlekedésmérnöknek tanul, és feleségével szeptemberre várják az első babájukat. És ugyan már tereprali nincs, de Zoli nem távolodott el az autósporttól – sőt, manapság egyre aktívabb…

- Utoljára még tereprali kapcsán beszélgettünk, ám szakágat váltottál, és a ralicrossz környékén bukkansz fel mostanában..
- Visszamennék kicsit a gyökerekhez: 2008-ban pályázat útján kerültem a Honvéd Dream Team katonai csapatba, ahol igen jó szakemberek készítették fel azt a hat főt, akik 2009-2010-ben részt vehettek többek között a Magyar Tereprali Bajnokságban is. A csapat pilótájaként a szerelési és navigációs ismeretek mellett vezetéstechnikai ismeretekre is szert tettem, ahol tudatos és egyénre szabott tréningeken sajátítottam el a szakmai fogásokat. A folyamatos tanulás és versenyzés mellett feladatom volt a megszerzett ismereteket átadni olyan személyeknek, akik gépjármű-vezetői feladatukat speciális körülmények között végezték…

- A honvédségen belül?
- Igen. A vezetéstechnikai ismeretek elsajátításában és a versenyeken való szakmai támogatásban Benyó Miklós igen nagy szerepet vállalt. Mikivel a kapcsolatunk az évek alatt olyannyira szorossá vált, hogy pár hónappal ezelőtt azzal keresett meg, hogy elvállalnám-e tízéves fia, Máté felkészítését a ralicross junior kupa versenysorozatra. Mondanom sem kell, hogy mennyire megtisztelő felkérés volt, hiszen Miki már számos dolgot letett az autósport asztalára, és aki ült már mellette, az tudja, hogy a kezét sem fából faragták, és ő mégis rám bízta a fia képzését. Másrészt felelősségteljes feladat is elvállalni ezt, hiszen Máté nagyon tehetséges, már korán beszívta a benzingőzt, és én azt gondolom, hogy nagyon komoly sportkarrier előtt áll, illetve annak a kezdeti fázisában van. Úgyhogy ebben a folyamatban szerepet vállalni elég felelősségteljes feladat, de természetesen elvállaltam. Időközben megkeresett Gerencsér Tamás is, akinek szintén nem kell a szomszédba mennie egy kis benzingőzért, hogy ő is két gyermekét, Kincsőt és Dávidot nevezte erre a ralicross junior kupára, és velük is foglalkozzak. Úgyhogy most a munkám, a családom és a tanulmányaim mellett a srácokkal is foglalkozok.

- Miből áll egy ilyen képzés, amiben gyerekeket segítesz? Beülsz melléjük, mutatod a fogásokat?
- Fontos, hogy az alapoktól kezdjük. Náluk nagyon fontos az autó megismerése is olyan szinten, ami nekünk – akik vezetünk évek óta - már természetes. Nekik nem. Mindent részletesen el kell magyarázni, és hát nincs titok, sok és tudatos gyakorlás. Teljesen az alapoktól kezdve kell felépíteni egy gyerek képzését, úgyhogy most velük is egy folyamatnak az elején vagyunk, hiszen még nagyon sok feladat van előttünk. Ennek egy része a versenyeztetés is, ahol hasznosíthatják és kamatoztathatják tudásukat.

- Ha jól értettem, te Benyó Mikitől tanultál eleinte. Most hogy van az, hogy mégis te tanítod az ő fiát, hiszen például ő is megtehetné…
- Mivel foglalkozott velem, és ezt a két évet együtt eltöltve megismertük egymást, pontosan tudja, milyen kezekbe kerül fia és mi is az, amit át tudok neki adni. Másrészt azt gondolom, hogy vége lett ennek a projektnek, és nem szerette volna, ha ennyiben marad akár a kapcsolatunk, akár a folyamat, amit elkezdünk, és ezért szerette volna, ha én valamilyen szinten ezzel tovább foglalkozom. Akkor jött Máté, akivel ő már előzőleg éveket foglalkozott és versenyeztette, és most, hogy bekerült a ralicross-os közegbe, arra gondolt vegyem át és foglalkozzak én vele.

- Ha jól tudom, vannak ezzel kapcsolatos hosszú távú terveitek: szeretnétek egy vezetéstechnikai tanfolyamot. Hogy képzelitek el és hogy áll most a dolog?
- Igen, annyit mondanék el katonásan, hogy megcéloztuk a fiatalokat, a fiatalok vezetéstechnikai képzését. Egy olyan suli létrehozásán fáradozunk, ami egyrészt a jogosítvánnyal még nem rendelkező, vagy a friss jogosítványos gyakorlatlan srácokat célozza meg, ad nekik lehetőséget, hogy megalapozzák, vagy gyarapítsák tudásukat. Másrészt jó képességgel megáldott, tehetséges fiataloknak biztosítanánk módot arra, hogy jó versenyzőkké váljanak. A felkészülésüket olyan személyek is segíteni fogják, akiknek az autósportban elért sportsikereik jelentenek garanciát arra, hogy a fiatalok jó úton járjanak. Mivel az iskola beindításának folyamatában vagyunk, ezért nevet még nem szeretnék mondani. Valamint lesznek „kiválasztottak” is, akiknek szeretnénk némi hátteret biztosítani a későbbi versenyzésükhöz.

- Mi hiányzik még?
- Mint minden máshoz, ehhez is némi pénz, de a területek is egyeztetés alatt vannak, és a technikai eszközök beszerzése is folyamatban van. Nem csak egy-egy autót kell beszereznünk, a jó alapokhoz szükség van gokartra, quadra és még sorolhatnám. Ez egy nagyon sokrétű képzés lesz, úgyhogy komoly előkészületeket is igényel.

- Tehát nem csak ralicross, hanem több szakágban, kit mi érdekel alapon…
- A sulis képzés két vonalon folyik. Egyrészt azoknak a srácoknak a képzése, akik versenyezni szeretnének és némi támogatás is meg van hozzá – leginkább szülői. A többlépcsős felkészítést követően, ami nem csak standard módon, hanem személyre szabottan fog menni, véleményezésre kerül, hogy kinek melyik szakághoz van leginkább jó keze, tehetsége, de elsősorban ez az ő, vagy szülei döntése lesz. Tehát nem csak egy szakágat célzunk meg, itt a hangsúly a sokrétű vezetéstechnikai alap elsajátításán van.
A másik vonal megcélozza a már említett jogosítvány nélküli és a jogosítvánnyal már rendelkező de gyakorlatlan, tapasztalatlan srácokat, akik nem rendelkeznek még elég vezetéstechnikai tudással a közúti vezetéshez.

Hadd mondjam el, miért fontos ez: az ember jogosítvánnyal együtt a tudást nem szerzi meg. A tanfolyam alatt a tudatosan felépített vezetéstechnikai alapokra nincs idő és a rutinpályán ez ki sem tud alakulni. Pedig fontos, mert amikor fiatalon a gyerek kiszalad az utcára egy jó kis autóval, és összetöri magát az azért történik, mert nincsenek meg azok a vezetéstechnikai alapok, amelyekkel biztonságosan és fegyelmezetten el lehet vezetni a képességeit felülmúló technikát. Kellenek a jó alapok, hogy időben találkozzon a gyerek a gépjárművel, a fegyelemmel és némi alázattal is.

Beszélgettem szülőkkel, akik versenyeztetik gyermeküket. Megkérdeztem tőlük, miért fontos számukra, hogy a gyerek versenyezzen. Azt válaszolták, amellett, hogy a gyerek élvezi és jó hétvégi program, a legfontosabb az, hogy amikor a gyereküknek jogosítványa lesz, és egyedül közlekedik az utakon, akkor ne kelljen otthon idegbetegen ülni, hogy vajon mikor töri össze magát. Mivel nem minden szülő engedheti meg magának, hogy versenypályán gyakoroljon gyermeke, ezért tartom fontosnak megadni a lehetőséget mindenkinek. Tehát nem csak versenyeztetésről van szó, hanem minden fiatalnak szeretnénk lehetőséget biztosítani.

- Ez azért nagyon fontos, mert – most arról ne beszéljünk, hogy az üdítő kivételektől eltekintve milyen könnyű jogsit szerezni, nulla tudással – de az utánpótlásképzés nagyon kimaradt az elmúlt években.
- A versenyzés ugye pénzkérdés is. Próbálunk felépíteni egy hátteret – nem arra gondolok, hogy aláadunk egy WRC-t és kivisszük egy világbajnoki futamra – amivel el tudja kezdeni. Amit mi szeretnénk adni a gyereknek, az nem egy élményautózás utáni oklevél, vagy serleg, amit a haverjainak mutogat, hogy hurrá, ő már tud vezetni, hanem azt a tudást, ami a kezében lesz, a fejében, a lábában, és amikor szükség lesz rá, akkor elő tudja húzni és használni.

- Neked nem hiányzik a versenyzés?
- Dehogynem. Mondhatnánk ezt a dolgot egy pótcselekvésnek is. Aki versenyautóban ült valaha, nem hiszem, hogy úgy száll ki, hogy soha többé nem szeretne visszaszállni. Nyilván – ahogy másoknak is – nekem is az a vágyam, hogy visszaüljek a versenyautóba, amire néha azért van alkalmam. De sajnos ez nagyrészt pénz kérdése, és én ezt most nem tehetem meg. De ami késik..