Nagy Matyiék két futam után vezetik a kategóriájukat a fehér Mitsubishijükkel. Miskolc után, Szombathely előtt beszélgettünk a kecskeméti pilótával.

Próbáltuk löttyinteni, amennyire lehetett. Van aki szereti, van aki nem… én el vagyok vele. Minden évben ott megyünk…

 

Most hogy mondod… Tényleg! :) Mindegy, hogy jobbra mész vagy balra, nem?

Azt mondtad Eger után, hogy jót meccseltél ott (Szauer) Gergővel és most szeretnél kicsit odacsapni neki. Odacsaptál?

Nem! Megmondom őszintén, közelebb voltunk, mint Egerben, de kicsit szétestem a gumiktól. Pontosabban attól, hogy hol voltak gumik, hol nem… Volt olyan, hogy első körben nem volt ott a gumi, ahova felírtuk, a második körben próbáltam úgy fordulni, hogy nem lesz ott semmi, erre ott volt…

Ugye ezek normál autógumik voltak. Aki nem sajnálja az autóját, vagy például az R5-ös autók vígan átmennek rajta. A Mitsubishi is átmegy. A végén már mi is úgy mentünk, ha úgy volt a nyom, akkor átmentünk rajta mi is. De veszélyes volt.

Aztán az egész napot megkoronázta az, hogy negyed Magyarországot átautóztuk etapon. Oké, hogy megbízhatósági verseny a rally, menni kell sokat. És talán külön a hosszú etapokat még megemésztettem volna, de a gumikkal együtt szétszedték a fejemet az első nap végére.

Mérges is vagyok magamra, nem kellene így beleállni ezekbe a dolgokba, jobban a versenyre kell koncentrálnunk a jövőben!

Másnap?

Nagyon szeretjük a másnapi gyorsaságikat. Mindet! A bükkszentlászlói felfutás is, a Mályinka pedig az egyik legkedveltebb gyorsasági szakaszunk. Bükkszenten talán 6 tized volt köztünk és Gergőék között. Aztán a következő gyors rajtjában szólt a sportbíró, hogy kiesett az ellenfelünk. Na, ez teljesen kizökkentett a ritmusunkból, annyira, hogy majdnem mi is bentragadtunk.

Mi történt?

Beestünk! Egyfolytában az volt a fejemben, hogy lassan kell menni, nem szabad sietni. Annyira visszahűtöttem a gumikat, hogy a nyálkás résznél a vége előtt három-négy kanyarral nekimentünk volna egy szalagkorlátnak, de túlcsúsztunk rajta is és beestünk az árokba. Ész nélkül raktam egy rükvercet, ahelyett, hogy megvártam volna a nézőket, és beletolattam az árokba teljesen.

Kitoltak?

Először meg sem bírták mozdítani az autót. Összezártam a hajtást, egyes és a maradék szalagkorláton átmentem, leszakítottam a kipufogót, a lökhárítót, ilyesmit. Igazi balfácán módjára… Aztán a nézők tettek vissza az útra, amit ezúton is köszönünk nekik!

Bee! Visszacsúsztunk a kategória harmadik helyére, majdnem fél perc hátránnyal.

Úgyhogy az utolsó körben a saját tempónkat autózhattuk újra, volt miért küzdenünk. Küzdöttünk, de a végén két tizeddel maradtunk le az első helyről!

 

Igen! De meg is érdemeljük! Sokkal jobban kellett volna koncentrálni az első nap is és másnap sem szabadott volna azt a buta hibát elkövetni. Szerencsére a pontokkal jól állunk, vezetjük a bajnokságot a kategóriánkban!

Mentünk mi sokat murván is! Ladakrosszban és még a régi, murvás túraversenyeken láttunk sok poros utat :) Mindig azt mondom, hogy jobban szeretem az aszfaltot, de aztán az elmúlt pár évben mindig jól jöttek ki a murvás versenyek. Reméljük, ez nem változik!

Hogy van, egy N-es autónál miket kell változtatni ahhoz, hogy murvára kész autó legyen?

Be kell borítani az alját, a speerek kell átállítani, a hajtáskomputer át van írva, mások a lengéscsillapítók és más a kartervédő is. A motorprogram marad ugyanaz.

Azok is jó pályák! Lendületes, jó kis szakaszok! De nekem mindegyik rali jó! Minden versenyen van jó gyorsasági, van kevésbé. Talán Szombathelyen mind jó. Igazából én örülök annak, hogy tudunk versenyezni, minden jó nekem, ha autóba ülhetek! És az, hogy ennyi pontunk van, az még jobban feldob! :)