Elek István itthon is igen hírhedt versenyző a murvás pályákon (is), de az idei évben szerencsére az osztrákok pályáit is ki tudta próbálni. Bár a célig sajnos nem értek el,  mégis elégedetten tértek haza a hétvégi Waldviertel Rallye-ról.

Waldviertel Rallye-n jártatok, milyen volt?
Ott kezdődött nekünk megint, hogy szokás szerint az utolsó pillanatban érkeztünk meg, így mi egynaposra vettük a pályabejárásokat. A tavalyi évben a murvás pályákon nem igazán tudtunk versenyezni, mert már az első gyorsaságin balesetet szenvedtünk, így most azokra a pályákra nem volt semmilyen korábbi tapasztalatunk, bár túl sok hasznot nem is igazán hajthattunk volna belőle, mert teljesen új pályák voltak, vagy adott esetben másik irányban folyt rajtuk a verseny. Jól felírtuk, jó itinert készítettünk szerintem.

Ezúttal nem a megszokott autóval álltatok oda a rajtba?
Igen, a verseny egyik érdekessége volt számunkra, hogy nem azzal indultunk, amivel az idei évi bajnokságban, hanem pontosan azzal az autóval, amivel tavaly a baleset ért minket. Erre az egy futamra visszakaptuk Borsi Gergőtől, és egészen jól muzsikált.

Hogyan sikerült a verseny?
Minden jó volt, minden rendben, ráadásul erre az autóra megvoltak már a beállítások, így pontosan tudtuk, hogy mit-hová állítsunk, de az első körben valahogy mégis nagyon gyengén vezettem. Az első nap második körére kicsit belegyorsítottunk, és amikor a nap végén a sötétben mindenkinek romlott az ideje, akkor mi javítottunk. Ez egy kis plusz lendületet adott számunkra, és az első nap végén a negyedik helyen fordultunk. A második napot beforgással kezdtük, túl nagy volt a lendület az elején, de aztán sikerült összekapnunk magunkat. A beforgás ellenére sem mentünk egyébként rossz időt, hiszen a 6-7. időt futottuk még így is. A nap folyamán egyébként 3-4. időket autóztunk végig. Jól látszott, hogy mi nagyjából a harmadik alkalomra tudtuk igazán jól belőni a pályákat, mert amikor újra a „beforgásos” gyorsra érkeztünk, akkor ott egy abszolút második időt mentünk úgy, hogy 6 tizedet kaptunk Harrach-tól (az elsőtől), pedig az autónk rakoncátlankodott egy kicsit, bele-belefulladt a visszafordítókba. Mondta is Ramón, hogy „na, ez nem lesz valami jó idő”, de amikor kijöttünk akkor láttuk, hogy mégis kiváló idő lett. Ezután jött az utolsó előtti - 28 km-es - hosszú gyors második menete, ahol utolért minket a végzet és a váltó sajnos megadta magát. A gyors közben elkezdett „sírni” a váltó, utána a gyors közepénél pedig valami összeakadt benne, úgyhogy nem tudtunk tovább menni, pedig addig nagyon jó tempót diktáltunk! Meg voltunk elégedve magunkkal... egyedül én nem voltam saját magammal...

Miért?
Az első napi gyenge kezdés miatt. Nagyon bátortalanul mentem, nem úgy, ahogy az tőlem a murván elvárható lenne. Visszafogott voltam, ami talán annak köszönhető, hogy ott volt még a fejemben ez a tavalyi baleset. Az első gyorson még nem is volt annyira gond, ott egész jól elkezdtük, de a következőn, mikor megláttuk Duduékat fejtetővel benn a fák között, akkor megfordult a fejemben, hogy nem kellene úgy befejeznünk ezt a versenyt, mint a tavalyit, jobb lenne inkább a biztonságra törekedni, aztán legfeljebb beleerősíteni később.

Milyen volt a verseny a szervezés oldaláról nézve?
Mondhatnám azt, hogy szokás szerint tökéletes volt minden! Percre pontosan zajlottak az események, a pályák kiváló minőségűek voltak és rengeteg néző volt. Aki kinn járt, az nem bánta meg, mert könnyedén nagyon-nagyon sok gyorsaságit meg tudott nézni!

Elégedetten tértetek haza?
Mondjuk így, igen! :-) Gumikból nem tudtunk úgy felkészülni, ahogyan szerettünk volna, mert egy kis nehézségünk akadt a beszerzés során. Volt olyan is, hogy el is gumiztam magamat, pont a hosszú gyorsaságira, és azért is bántott még ez a műszaki gond - ami miatt kiálltunk - mert pont ekkorra váltottunk gumit, és összehasonlíthatatlanul jobb tempóban mentünk. Ramón is megjegyezte, hogy az előző menetek során könnyedén tudta mondani az információkat, akkor ott pedig alig győzte diktálni az itinert, mert annyival durvább volt a tempónk, ami nagyrészt a jó gumiválasztásnak volt köszönhető.

Ezek után, hogyan tovább?
Húúú, most nagyon sok minden van! :-) Idén én már nem versenyzek... ha versenyzek is, akkor csak úgy - mint ahogyan azt idén egyszer-kétszer már megtettem - navigálni fogok. Mikulás Rallye-n esetleg beülök még a jobb1-be, de már a jövő évre készülünk! Nagyon sok minden forog a fejünkben, nagyon sok lehetőség van előttünk... Biztos, hogy a magyar bajnokságra fogunk készülni, de hogy mellette még mit választunk, azt még nem tudjuk. Több lehetőség is van, és nagy valószínűség szerint nem csak a magyar bajnokságban fogunk versenyezni.

Autó, megvan már jövőre?
Hááát... van sok elképzelésünk és lehet, hogy nem is egyféle autóval fogunk menni. Lehet egyik helyen ilyennel, másik helyen mással. Két lehetőség van: EVO IX-essel megyünk (R4-essel), és itt Öcsiékére gondolunk, mert ők nagyon korrektek voltak, nagyon jó autót tettek alánk. Ők is próbálnak a jövő évre még jobban, maximálisan felkészülni, mi pedig abban látjuk az előrelépés lehetőségét, hogy több tesztkilométert megyünk. A másik lehetőség akár egy S2000-es is lehet, de az R4-es Evo IX-es az a minimum!

Végezetül?
Visszatérve a Waldviertel Rallye-ra, én ezt a futamot már nagyon-nagyon vártam egész évben! Nagyon sajnáltam tavaly, hogy pont a murvákon nem tudtam menni, és most nagyon boldog voltam, hogy szinte végig murvás verseny volt! Már most várom a jövő évi Waldviertel Rallye-t! És ahogyan ment ez a verseny, én azt mondtam, hogy legszívesebben a jövő évben a teljes osztrák bajnoki futamon rajthoz állnék! Már most azt mondhatom, hogyha nem is az összesen, de 99 %, hogy a 2012-es évi osztrák bajnokság murvás futamain ott leszünk!