...a FIAT soron dolgozott, ahova csak a kiemelt szerelők kerültek... Tehetséges volt. Először mint navigátor ült Kocka László mellett, majd a saját PB-s rendszámú piros Zsiguliját csinálta. Béres Zoli navigált neki, majd Kabos (Kocsis István), aki sajnos nemrég halt meg motorbalesetben.

Bialkó Barnabás (Öcsi) 1957 január 21.-én született és október 29-én legyőzte Őt a szervezete és nincs már tovább...
Feleségével, társával, Bialkó Zsuzsával beszéltünk Öcsibácsiról:

1983-ban lettek Béres Zolival magyar bajnokok, Ladával.
Magyar válogatott kerettagként navigált Kelecsényi Lászlónak az Orosz Tél Rallye-n.

Sok embernek szerelte az autóját. Sok Zsigulit csinált. Sok nagy név kezdte nálunk. Turi, Hankó, Szajky, Balázs Öcsi, mind akik már nem mennek Zsigulival.

Tomika (Turi) még az Eger Rallye-n is mondta, hogy legyél itt Öcsike, akkor biztonságban érzem magam, holott már nagyon régen nem nálunk versenyzett, de azt gondolom emberileg nagyon szerették. Mindig kedves volt mindenkivel.

A TRADE ASC. volt a szakosztályunk, ennek volt egyben a vezetője is. Az ország második legnagyobb szakosztálya volt abban az időben a TRADE ASC. Kelet-Magyarország legnagyobb autósporttal foglalkozó klubja voltunk. Nem csak az autókat készítette fel, bár volt amikor 10-12 autónk is ment egyszerre a mezőnyben. Én a versenyzők képviseletét láttam el, Ő pedig a szervizelésen túl segített nekik.

A szakmai tapasztalatát ebben a klubban adta át a versenyzőknek. Elmentünk edzésekre. Rendeztünk TRADE Rallye-t, ahova sokan jöttek. Megpróbáltuk kompletten felkészíteni a versenyzőket.

A motort, a váltót itt Kelet-Magyarországon nagyrészt hozzá hozták.

Az utóbbi napokban nagyon sok emberrel beszéltem Öcsiről, mindenki szeretettel beszél róla…
A versenyeken a mi depónkba bárki jöhetett, mindenkinek segített önzetlenül. Nem volt ellenfél, mindenkinek segített. Annyira jó volt, annyira önzetlen. Mindenki szerette…

Soha nem volt semmilyen betegsége, nagyon jó fizikumú, nagyon jó kondíciójú emberke volt. A diagnosztizálás után egy hónapra elvitte a betegsége. Rosszindulatú hörgődaganata volt. Azt mondták a kórházban, másokat ez egy hét alatt leterít. Ő egy hónapig bírta. Méltósággal tűrte a szenvedéseket, méltósággal tűrte azt, hogy néha majdnem megfulladt, néha annyira befulladt… Soha nem volt egy jajszava sem, de nem bírta a szervezet ezt a nagy megpróbáltatást. Elzáródtak a hörgők. A végén már kapott erős fájdalomcsillapítókat, végül elaludt…

Mindig mosolygós volt, mindig önzetlen. Bárki jött, tudod, mindig elmondott mindent. Tanította a fiatalokat. Minden kis titkát elmondta, hogy hogy csináljanak motorokat. Mindenkinek mindent átadott.

Borzalmasan tragikus, hogy ilyen hirtelen elment.
Ott van a sok motor, váltó a műhelyben, amik vártak rá, hogy javítsa, csinálja…
Most jönnek érte a fiúk és úgy kell elvinniük, hogy már nincs aki segítsen…

Nagyon sokan hívtak az utóbbi napokban és nagy segítség volt ez nekem. Érzem, hogy sokak szívében él az emléke. Köszönöm!