Tavaly két futam volt, ahol a Peugeot-val szerepeltem. Eleve ez volt a tervben és még a Mikulás Rallye, ahol a Mitsubishivel mentünk. Ott sajnos a harmadik gyors rajtjába kiestünk, annak ellenére, hogy addig minden tökéletes volt, még az eredmények is!

 

Aztán a Mitsubishi elkerült a háztól…
2012 végén, amikor eldöntöttem, hogy már nem szeretnék vele az ORB-ben versenyezni, akkor el kezdtük árulni. Érdekes módon két évig nem jött meg rá az ember, aki megvenné. Utána úgy döntöttem, hogy megtartom és átalakítom. Belekerült a szekvencionális váltó, sokat könnyítettünk a karosszérián, megerősítettük a motorját. Ezután már nem is szerettem volna eladni.

Amikor a fejembe ötlött ez a Peugeot 306 Maxi sztori, akkor rájöttem, hogy két autót nem szeretnék tartani. Most a Mikulás Rallye után elkezdtük árulni és aránylag gyorsan megérkezett rá a vevő, aki boldog, új tulajdonosa lett az autónak Portugáliában. Szerintem jól járt az autóval… Az elmúlt pár évben ezeknek az autóknak elmúlt a népszerűsége és az áruk nagyon leesett. Jó áron jutott hozzá, boldog is volt…

Gyönyörűen megcsináltuk, rengeteg munkát fektettünk bele. Ami sajnos a negatívuma, hogy még így sem volt annyira könnyű, mint amennyire az R4-es „homológ”-nak hívott autók voltak. Motorerőre sem tudta azt, amit az ún. „magyar homológ” autók. Ez számomra érthetetlen volt és kicsit ezért is döntöttem úgy, hogy szeretnék ettől megválni. Sosem tudtam, hogy mikor tud versenyképes lenni az autó.

Igaz, hogy az utóbbi időben már tényleg csak hobbystaként versenyzek, de az emberben mindig ott motoszkál, hogy lehet az, hogy egy ilyen szinten összerakott, megcsinált autó nem tud gyorsabb lenni, mint egy Evo IX R4 „homológ” autó… És sosem tudtuk meg a miértjét… Mindig volt valami magyarázat, mindig mondott valamit az, aki hozzányúlt, de igazából ebből elegem lett.

És sajnos egy kicsit hisztis autó volt, már az első pillanattól kezdve. Megbízhatatlan volt. Amikor olyan kedve volt, célba ért, amikor nem, akkor rögtön kiestünk. Rengeteg technikai probléma adódott vele, annak ellenére, hogy a felkészítése mindig lelkiismeretesen történt és az alkatrész sem volt sosem kisajnálva belőle. Mégis mindig megállt valami oknál fogva.

Arra kellett ráébrednem – amivel nem kalkuláltam -, hogy a magyar útminőségre ez az 1995-ös futómű nagyon gyenge. Olyan rosszak az utak, hogy nem tudom úton tartani az autót.

Azokon a pályákon, ahol jó minőségű volt az út, ott tudtam normálisan menni, jól éreztem magam benne. Ha fixen a Herczig eredményét nézem, - mert hozzá lehet viszonyítani ma, én úgy gondolom - tőle egy másodpercet kaptunk kilométerenként a jó minőségű szakaszokon. Az nem rossz… De például Szuhán hármat vagy inkább négyet. Abban a pillanatban, ha az útminőség leromlik, lehetetlen menni az autóval, vagy mondhatom úgy is: én nem merek és nem is tudok úgy menni, ahogy szeretnék.

Ez az autó jó úton, hegyi pálya minőségű szerpentinen, ahol kanyar-kanyar hátán van, ott még mindig szenzációs dolog. De ide, a kihordott murvás kanyarokra, a dobálós, széttöredezett aszfaltra alkalmatlan. Szuhán borzasztó volt vele közlekedni, végighúztuk az alját a földön, többször felrepültünk fél méter magasra, akkorát kapott a kartervédőnk, hogy szét is tört. Hiába van lóerő, hiába van élmény, a rossz út nem barátja.

Pécsen sem voltak ideálisak a körülmények…

Sötét volt, esett az eső, hideg volt. Például a zobáki gyors a sok kihordásával a sötétben… Ott csak gurultunk… Úgy voltam vele, hogy én nem fogok egy ilyen értékű autót összetörni feleslegesen. Tök mindegy volt, hogy 15. vagy 50. időt megyünk, teljesen lényegtelen. De tényleg élvezhetetlen volt.

Az Orfű-Árpádtető inkább volt az autónak való! Tetszett is, jó volt rajta menni. Az látszik, hogy nem tudok vele az első tízbe beférni…

Van olyan verzió is, hogy nem szól ez annyira, mint amennyire szólnia kell egy ilyennek…

Külsőleg is hallani, hogy nem annyira életveszélyes, mint amennyire kellene és ezt belülről is érezni.

Tavaly belekezdtem egy műhelyépítésbe, csináltam egy gyönyörű szép versenyautó szervizt és nem maradt arra pénz, hogy kivitessem megnézetni a motorját, hogy tényleg tudja-e, azt a háromszáz lóerőt, amit kellene tudnia.

 
 

Úgy voltam vele, hogy majd most év elején, de nem maradt idő rá… Maradt minden úgy, nem lett egy centivel sem gyorsabb, de megpróbálom így élvezni.

De lesz Cered, lesz Somlyóbánya, lesz hol élvezkedned!

Így van! Ha 270, ha 300 lóerős, majdnem mindegy! Menni vele Cereden, az szenzációs élmény! És most tényleg majdnem mindegy, hogy 10. vagy 20. időt tudok vele menni! Persze a kis lelkemnek jobb lenne, ha előrébb mennénk, de most tényleg nem ez a fő cél! Ezzel a szépen összerakott historic autóval, 9000-en menni és ott váltani az egy óriási feeling! És most ezt szeretném átélni!

Persze, lehetne vele gyorsabban menni! Láttuk, hogy lehet R5-öst is verni ilyen autóval, de azért az csak hasonló ehhez, ebből a top, a nagyon-nagyon drága! És ült benne egy Loeb, aki 9-szeres világbajnok. Én nem vagyok az, nem is leszek sajnos. És egy francia aszfaltos pályán ment.

Ha minden körülmény ideális, akkor egy ilyen versenyautó még mindig szenzációsan gyors!

De nem ezeken a százhúszas átlagsebességű pályákon, nem velem és nem ez az autó…

Elég, ha Te jól érzed Magad, mert akkor azok, akik látják az autó mozgását, ők is jól fogják magukat érezni a látványtól…

Én is így gondolom! És ez is most a cél!

Mindig a helyén kell kezelni az embernek a célokat és tudni kell, hogy mit, miért csinál.

Én szeretnék most hétvégén egy nagyon jót versenyezni. Remélem, tudok értelmes beszélgetéseket folytatni a volt versenyzőtársaimmal. Remélem, hogy sok szurkoló lesz a szervizparkokban, akiknek tudok osztogatni aláíró-kártyákat és tudok velük is sokat beszélgetni. És tényleg nem érdekel most, hogy nyolcadik, vagy 16. leszek! Csak tudjak menni és érjek célba! Nem szeretnék kiesni! Mind a 150 gyorsasági kilométeren szeretnék végigmenni! Jókedvűen, felszabadultan szeretném eltölteni a hétvégét a csapattal és Tagai Robi navigátorommal.

Minden a régi?

Persze! A szponzorom is a régi! Az Áfész-Elszer Kft! Rengeteget kell ahhoz dolgoznia az ügyvezetőnek és az alkalmazottaknak, hogy az ügyvezető úr hobbiját tudja finanszírozni ez a cég! :)

Hála Istennek mellettem vannak és mellettem maradnak, amit köszönök nekik! :) 

Egy a lényeg: ezt a két három hétvégét, amit erre a sportra tudok szánni, azt tudjam élvezni és élvezze ezt a közönség és a csapatom is! Az nagyon fontos, hogy ők is jól érezzék magukat! Én azon leszek, hogy így legyen!

Mi újság az R5-ös projekttel? Nyílt titok, hogy rendeltél egy Skoda Fabia R5-öt.

Tavaly is úgy gondoltam, hogy szeretnék menni egy R5-ös autóval. Úgy néz ki, hogy ez idén sikerülni is fog. Ha lesz Veszprém Rallye, akkor ott szeretném először kipróbálni ezt az autót. Szeretem azokat a pályákat és jobban szeretek murván menni, mint aszfalton. Jó kis első verseny lenne!

Ha valamilyen oknál fogva nincs mégsem Veszprém Rallye, akkor nagyon jó híreket hallani a Budapest Rallye-ról. Igaz, hogy nem murva, de úgy hallottam, hogy új pályák, jó pályák, igazi EB-s gyorsaságik, az aszfaltból az a verzió, ami a kedvemre való. Majd meglátjuk, a kettő közül melyik lesz a nyitófutam.

De semmi nem változik, évi egy, maximum két versenyről van szó! És ugyanígy hobbyként, mindenféle megfelelési kényszer nélkül.

Úgy éreztem, hogy ez egy olyan fejlettségű autó, amit nem hagyhatok ki. Nincs sok aktív évem már addig, amíg nem röhögöm ki önmagamat és nagyon szerettem volna kipróbálni ezt is. Értelem szerűen nem fogok tudni nyolc versenyt menni. Sem időm, sem pénzem nincs rá. Nem szeretném újrakezdeni a versenyzést, az elképzelésem és a véleményem nem változott az egészről. Ugyanaz, mint amikor abbahagytam! Semmi nem változik és ezért nem is szeretném újrakezdeni!

Egyszerűen szeretnék zárt pályán, versenykörülmények között egy ilyen autót kipróbálni. Megvalósult hozzá egy régi álmom, egy olyan műhely, ahol olyan körülmények között lehet egy versenyautó, amilyet megérdemel.

Szerintem bérbeadáson is gondolkoztál, jobb az ilyen autónak, ha nem porosodik…

Külföldre vannak ilyen irányú tárgyalásaink. Elsősorban VB, vagy komolyabb nemzetközi futamra próbáljuk kiadni a kocsit, olyan embernek, akinek van rá fedezete. Nem fogok senki helyett kockázatot vállalni és állni a pálya szélén és végig remegni, hogy melyik kanyarban törik össze az autót és mi lesz vele. Kamikázék kíméljenek történetben gondolkozok. Lehet, hogy nem fogok ilyet találni, benne van a pakliban, de akkor inkább álljon itthon az autó! Az biztos,hogy más hülyesége miatt én ne tudjak vele versenyezni, vagy az általam megkeresett pénz megsemmisüljön és soha többet ne lássam, ahhoz nem fogok asszisztálni! Akkor adom bérbe, ha megfelelő ember érkezik rá.

Köszönöm az interjút, hétvégén találkozunk!