Bútor Robi tavalyi versenyzését végig tudtuk kisérni az interneten keresztül is. Év elején egy ceredi versenyen és év végén a Mikulás Rallye-n láthatta őt a hazai közönség.

Tavaly három IRC futamon indultál…
2008 elején hozott a csapatunk egy döntést, miszerint nem veszünk részt a magyar rallybajnokságban a tavalyi évben, helyette megpróbálunk három IRC futamon minél jobban helyt állni.

Erre a három futamra kaptunk támogatást a Magyar Suzuki Zrt.-től  és hozzátéve a mi anyagi hátterünket, egy jól szervezett, jól kitalált programot sikerült teljesítenünk.
Voltak apró hibák, amik egyrészt az időhiányból, másrészt a szűkös anyagi keretből adódtak, de az IRC feeling mindenért kárpótolt!

A belga futam előtt nem tudtunk eleget tesztelni és ennek tudom be azt, hogy a versenyt az árokban fejeztük be. Gumimárkát is váltottunk és a pályafutásom során még sosem mentem PIRELLI-vel. Jobban meg kellett volna ismernem a gumit, kevés volt a shakedown-on a háromszor alig másfél kilométeres kör a kellő összebarátkozáshoz.
Ezt a versenyt emiatt kicsit kudarcnak érzem, de tudtunk superrally-zni, másnap végig kategória második időket autóztunk. Tapasztalatgyűjtésre tökéletes volt.

A Barum Rally-n szintén nagyon nehéz pályák vártak ránk. Három tréning után nem mertem még úgy menni, ahogy azt magamtól elvártam, de nem akartam újra hibázni. Ez Super1600-ban egy harmadik helyre volt elég.

A svájci verseny volt az, amit a legjobban élveztünk. Nem csak azért, mert megszereztük első IRC győzelmünket, hanem azért is, mert már indultunk itt 2007-ben, ismertük a pályákat, szinte minden pályán már csak kontrollálni kellett az itinereket. Sokkal bátrabban tudtam menni, jók voltak a beállítások, megismertem a PIRELLI gumit, ami addigra már nagyon jónak bizonyult.

Picit vegyes volt az évünk, de úgy érzem, hogy így elsőre, Magyarországról, aránylag kis költségvetéssel, betartva a tréning szabályokat, jónak értékeltük és elégedettek lehetünk a szerepléssel. Nagy élmény volt az IRC mezőnyében versenyezi és nagyon örültem, hogy nemzetközi szinten is igazi profi csapat lett a mi kis Teamünkből!
Ezúton is köszönöm nekik a sok segítséget.

Azért az nyilvánvaló volt, hogy nem volt elég Neked ez az évi 3 futam, hiszen a Rally-Show-n is nagyon élvezted a kocsizást és a Mikulás Rallye idején sem tudtál otthon maradni…
Hozzászoktam az elmúlt években, hogy szinte mindig hét-nyolc versenyen volt szerencsém elindulni. Kevés volt 2008-ban a versenykilométer és ugye korábban majdnem mindig hasonló autókkal mentem, hisz a Citroenről és a Suzukiról szólt az utóbbi 7-8 év.
Szükségem volt még év végén egy kis versenyre, ezen felül szerettem volna kipróbálni egy N-es autót versenykörülmények között is, hiszen láthatóan borzasztóan fejlődik ez a kategória. Az N-es Mitsubishi Evo IX feltette az I-re a pontot, mindenképp át szerettem volna élni ilyen autóval murván pár gyorsasági kilométert. Sikerült jó megállapodást kötni egy bérlésre és egy nagyon vidám, nagyon jó hangulatú versenyen vettünk részt.
És az sem volt utolsó szempont, hogy a Vilivel is tudjak menni egyet, hiszen 2008-ban ez volt az első közös versenyünk. Meglepetést szerettem volna okozni neki azzal, hogy újra versenyautóban navigáljon.
Nagyon élveztük és szerintem jól is mentünk. Annak ellenére, hogy nagy hangsúlyt fektettem a látványra, az idők sem voltak rosszak. Használt gumikkal mentünk, nem állítottunk a futóművön, rengeteg tartalék volt még ebben az autózásban. Összességében nagy élmény volt és az idei évre szóló döntésünket is segítette.

És mi lett a döntés 2009-re?
Egyrészről nem a legideálisabb, másrészről pedig a leges-legideálisabb.

Legalább három verziót rágtunk át az elmúlt pár hónapban. December óta nagyon sokat foglalkoztam azzal, hogy kitaláljam azt, hogy mit szeretnék az idén csinálni.

A fő csapás az volt, hogy a Suzukival szeretnék menni 3-4 IRC futamon, ha ez nem sikerülne, akkor 1-2 VB-n. Mivel a Suzuki Sport Europe 3 autót visz a VB-n, ezért adta magát, hogy egy negyedik autó, sokkal kisebb költségvetéssel oda tudott volna állni a rajthoz. Ott vannak a szerelők, ott a szervizautó, ott a logisztika. Minden adott volt ahhoz, hogy olcsóbb egy trélert felakasztani és vinni még egy autót, nem pedig miattunk elvinni a teljes csapatot egy más irányba, más versenyre. Azt gondoltam, hogy ez tökéletesen tudna így működni…

Sajnos nem így lett.
A mai napig nem tudtunk sem a Suzuki Sport-al, sem pedig a Magyar Suzuki Zrt-vel akár egy tárgyalást is lefolytatni. Rengetegszer próbálkoztam. Mint ember, mint sportoló és mint üzletember is megalázónak érzem, ahogy hozzám-hozzánk állnak az utóbbi időben és úgy érzem, hogy Nekem erre már nincs szükségem.
3 év együttműködés és ennyi siker után… Hiszen kétszer Super1600-as Magyar bajnokok lettünk a Suzukival, nyertünk IRC futamot, voltunk 2-szer másodikak és egyszer harmadikok. Ehhez képest telefonon nem hívnak vissza, nem kapunk időpontot, az e-mailjeimre nem válaszolnak.

Nem is tudok napirendre térni fölötte, hogy miért nem lehet azt válaszolni, hogy: "sajnáljuk, nem tudunk Titeket támogatni", vagy hogy "sajnáljuk, de csak ennyivel tudunk támogatni". Én ennél kisebb dolgokban is a minimális üzleti etikett részének tartom, hogy ha valaki felhív, akkor felveszem a telefont, vagy visszahívom, válaszolok az e-mailjeire. Akár igennel, akár nemmel, akár nem tudom-mal. Mindegy, hogy hogyan, de válaszolok.

Lehet a támogatás elmaradását a gazdasági válsággal indokolni. Tudjuk, hogy nehéz a helyzet mindenhol. Ezt el is tudom fogadni. Az én cégeim is támogatnak alapítványokat. Elég sok ilyen megkeresés érkezik, szinte minden nap, de mint üzletember, mindenre tudom azt válaszolni, ha mást nem, hogy most csak kevesebbet tudok adni,vagy most nem tudok semmit. De mindig válaszolok!

A másik tervünk egy Evo IX-es Mitsubishivel való indulás volt a Magyar Bajnokság versenyein, a harmadik pedig egy R3-as Renault Clio-val való indulás IRC futamokon.
Nagyságrendileg mindkettő egyforma költségvetést igényel. Hasonló számok jöttek ki, mindkettőnél meg szerettem volna venni az autót és szervizcsapatot bérelni hozzá, de úgy érzem, hogy ekkora terhet sem idén, sem a továbbiakban nem tudok és nem is akarok a nyakamba venni.
Sajnos a támogatói körünk erőteljesen leszűkült. Két nagy cég támogatását élveztük, sajnos ők nem tudják tovább vállalni ezt a nagyságrendű anyagi áldozatot, ami ezekhez a tervekhez kellett volna. Saját zsebből pedig, ilyen nagyságrendben nem tudok és nem is akarok versenyezni.

De azért kell, hogy autózz, ugye Te is így gondolod?!
Tavaly vettem egy csodálatos Lada VFTS-t és őt fogjuk be az idén.
Az autó nagyon komoly átalakításon esett át, és minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy egy nagyon jót tudjunk szórakozni, esetleg versenyezni!
A nagy kérdés csak az, hogy a mezőnybe menjünk vagy előfutóként…
Vili mindenképp az előfutás mellett szavazna.
Én ebből kicsit hiányolnám a versenyfeelinget, hiányoznának a gyorsaságik végén az időbeíróban a számok, viszont kívülállóként szemlélve az egészet, lehet, hogy Vilinek van igaza és a nézők és a saját szórakoztatásunkra menni a legjobb döntés.
A magyar rally már úgysem a régi, lehet hogy jobb döntés tét nélkül, lazán szórakozni és szórakoztatni. Ez pár napon belül kiderül.

Tudjuk már, hogy teljes szezonról vagy csak néhány, általatok kedvelt versenyről beszélünk?
Az aszfaltversenyeken szeretnénk elsődlegesen indulni, de az idén semmiféle családi programot nem szeretnék lemondani az autóversenyzés miatt. Az Eger, a Miskolc és a Salgó kényelmesen belefér az időmbe, attól függetlenül, hogy elég sűrűn követik egymást. Persze ez függ majd az autótól is. Annyira nem hiányzik már, hogy szívjunk a technika miatt és még fizessünk is érte!
Találtunk egy szuper szervizcsapatot, az autó előző tulajdonosa, Szabó Attila (Busman) biztosítja a szervizt. Nála precízebb emberrel még nem nagyon találkoztam. Bízunk benne, hogy tökéletes lesz az autó és minden kilométert élvezni fogunk, jó hangulatban a nézők és a saját szórakozásunkra! Ez a jelszavunk az idén.