Igen. Azt gondoltam és azt terveztem a verseny előtt, hogy abszolút negyedikek leszünk a bajnokságban.

A versenyre is a negyedik helyre vártam magunkat, mert azzal nem számoltam, hogy Menya újra támad és egy versenyképes autóval áll oda a rajthoz. A versenyen ötödikek lettünk, de különben minden bejött amire gondoltam.

 

A verseny teljesen rendben volt. Szineztem végig, jól esett menni és felszabadultak voltunk. Sok másodpercet hagytunk benn a látvány miatt, de ez most nagyon kellett és a végén jó szájízzel mentünk haza! 

A pályák ugyanazok voltak, mint az elmúlt sok sok évben. De azt azért tegyük hozzá, hogy ezek nagyon jó pályák, nehéz pályák. Nincs okunk szidni a szakaszokat. Persze jó lenne, ha lennének új gyorsaságik és az is jó lenne, ha minden pálya ilyen hosszú lenne, legalább 20 kilométer fölötti. Egy versenyzőnek ezek az igazán nagy élmények, amikor folyamatosan tud gyorsan menni és hosszan kell koncentrálni. A rövid, sisak fel, sisak le pályákon már nem olyan nagy élvezet versenyezni. A Mecsek pályái azonban országos szinten is nagyon jó gyorsaságik.

Az utolsó szakasz esőben, száraz gumival, azonban tényleg rossz volt, de ott sem a pálya tehetett róla! Sajnos nem tudtuk az eső gumikat feltenni. 

Küzdelmes volt?

Ahogy mondod! Óriási küzdelem volt.

Ráadásul ezen a szakaszon van a legtöbb aszfaltváltás. A 28 kilométeren nagyon sokszor változik a tapadás. Fejből nem tudjuk és igazából nincs is lepróbálva, hogy esőben melyik rész mennyire tapad. Elindultunk egy jó tempóval. Volt ahol ez a tempó nagyon lassú volt, mert nagy volt a tapadás, volt ahol túl sok volt, alig lehetett az autót az úton tartani.

Ijesztgetőssé vált az egész. Volt ahol megijedtem, mert olyan volt, mintha kirántották volna alólunk az utat, volt ahol sok volt a tapadás, mintha száraz lett volna, mert ott az aszfalt úgy viselkedett. Így végigautózni 28 kilométert... Olyan volt, mint egy örökkévalóság. Azt hittem, sosem lesz vége.

 

Gondolkoztál már arról, hogy hogyan tovább?

Persze, de ezt még nem szeretném most elmondani...

A Mikulás Rallye-n gondolkozok. Egy jó barátomnak tettem anno egy ígéretet, hogy vinni fogom Őt a versenyen. De ehhez még nagyon jól kell teljesítenie. Ha ez összejön, akkor elindulunk. De ha ez így lesz, akkor ezt a Mitsubishivel fogjuk megtenni.

Azt tudni kell, hogy árulom az autót. És ha sikerül eladni, akkor ez a program törölve lesz. Őszintén szólva én nagyon bízok benne, hogy vevőre talál az R4-es autó és akkor emiatt nem indulok.

 

Szívesen mennék a VFTS-el, főleg, ha lenne egy kis (vagy nagy) hó. Vannak nagyon jó szöges gumijaim, amiket kipróbálnék és a Ladával még nem versenyeztem havas aszfalton. Biztos nagyon nagy élmény lenne. Ráadásul tényleg itt van nem messze tőlünk és ismerem is a pályát. Szuper lenne!

Viszont már most befizettem a Karácsony utáni síelést, úgyhogy tuti, hogy nem leszek itthon. A kis családommal fogok síelni, úgyhogy a Szilveszter Rally már biztosan kimarad!

 

Akkor még beszélünk a jövőről, addig is nézzük meg a pécsi összefoglalótokat:

 

 

>> a Bútor - Tagai páros eredményei a 47.Mecsek Rallye-n <<