A Csépe Teodor - Kailbach Gergely kettős remekül kezdte a 2007-es évet, mégis az utolsó versenyen, Szendrőn dőlt csak el, hogy övék a kategóriagyőzelem. Teddivel is beszélgettünk kicsit a múltról, a jövőről…

- Gyakorlatilag úgy indultunk el, hogy nem arra mentünk, hogy bajnokságot nyerjünk. Az év egy kicsit akadozva indult. Nem volt biztos, hogy ki fog mellettem ülni, ki fog navigálni. Az anyagiak, mint ahogy minden évben, a tavalyi évben is nagyon nehezen alakult ki. Végül is egy komoly támogatónk lett, aki anyagilag is besegített nekünk, ez a Prilux kft. Az összes többi támogató is mindig nagyon szívesen segít, de hát tudod, hogy a legtöbb dologhoz pénz kell. Aztán végül is találkoztam a Gergővel. Ő érdeklődött és akkor az első verseny után kiderült, hogy egy jó navigátor, egy megbízható, rendes ember. Maradt egész évre. A csapat megint úgy állt össze, hogy év elején még bizonytalan volt, hogy ki az, aki tud jönni folyamatosan szervizelni, ki az, aki állandó ember lesz és megbízható. Aztán ott is kialakult egy-két nagyon jó ember, úgyhogy gyakorlatilag meglett a jó csapat. Az autó szintén összeállt. Év közben voltak nehézségek, de még a tavalyi évünk volt a legjobb szerintem abból a szempontból, hogy nem volt annyi műszaki gondunk. Aztán óriási szerencse mellett és a folyamatos, nyugodt versenyzéssel sikerült elérnünk ezt az eredményt.

- Az év eleje mégis jobban sikerült, mint a vége…
- A legjobb verseny az első kettő volt, mert itt volt a legjobb az autó, itt volt, hogy volt megfelelő gumink is és itt tudtunk úgy győzni, hogy gyakorlatilag tényleg mi értük el az eredményt, nem pedig az ellenfél hibázott vagy volt műszaki gondja. Minden passzolt, minden jól kijött. Nagyon jól, felszabadultan tudtunk versenyezni. Ez volt a legjobb. A legrosszabb mindenképpen a salgótarjáni versenyünk volt. Ott volt a legtöbb műszaki gondunk, gond volt a futóművel, a motorerővel, a fékkel, a gumival, úgyhogy ott ami csak összejöhetett, minden összejött. Betört az első szélvédőnk - szintén a mi hibánkból, szóval minden összejött. Ezt kihagytam volna az évből. Az összes többi úgy elment.

- Idén mi lesz veletek?
- Marad az autó, marad a csapat, marad a navigátor és indulunk H1-ben. Röviden ennyi. Megmondom őszintén, egyelőre a költségvetésünk az csak a saját zsebünkből áll, támogatói szerződésünk egyáltalán nincsen, semmiféle összegre nincsen kilátás, de mindenképpen szeretnénk elindulni. Az autót folyamatosan csináljuk, készítjük fel, vannak rajta dolgok, amiket fel kell újítani. Van egy-két dolog, amin fejlesztettünk. Ami biztos, az a navigátorom és a csapat, ez a kettő.

- Az autó és a kategória is marad, de mik lesznek a fejlesztések?
- Más lesz a hajtása, egy kicsit növelünk a motorerőn, könnyítünk a súlyon. A kategóriánkban 920 kiló a minimumsúly, a miénk pedig 1030, így felette voltunk, kötelező volt, hogy csökkentsük.

- Cél a bajnoki címvédés?
- Megpróbáljuk. Mindenképpen szeretnénk megint bajnokok lenni, de az a baj, hogy ehhez több pénz kellene, mint amennyi most a rendelkezésünkre áll, vagyis ami úgy látszik, hogy a rendelkezésünkre fog állni év közben. Ha ez változik és meglesz az az anyagi háttér, hogy meglegyenek azok az eszközök, amik szükségesek az első helyhez, akkor mindenképpen azért fogunk küzdeni. Ha nem, akkor pedig a határoknak megfelelően próbáljuk a legjobb eredményt elérni.

- Ha pénz nem számítana és beleülhetnél álmaid autójába, akkor ez mi lenne?
- Ha reálisan és hosszú távon kezdenék el gondolkodni, lépcsőzetesen, szépen, akkor azt mondanám, hogy beleülnék egy gyári fejlesztésű szuper 1600-as elsőkerekes autóba először, utána mondjuk egy szuper 2000-es összkerékhajtású autóba, és a végén ülnék bele egy WRC-be. A WRC-k közül ami a leginkább tetszik, az a Citroen WRC. Nyilvánvaló, hogy az embernek a királykategória az álma, a WRC. De eltöltöttem a hat évet a raliban, én is tudom, hogy milyen lenne, ha beülnék egy WRC-be. Szerintem csetlenék-botlanék, felesleges lenne beleülni.

- Mióta versenyzel?
- 2001-ben kezdtük el. Az idei a hetedik év lesz, bár a 2003-as évet teljes egészében kihagytuk. 2002-ben is csak három versenyt mentünk, a harmadikon totálkárosra törtük az autót, nem volt pénzünk, hogy megcsináltassuk, úgyhogy annak az évnek is kihagytuk a maradék részét.

- Milyen autókkal mentél ebben a hét évben?
- Két autóval versenyeztünk, az egyik egy N-es Honda CRX volt, azzal 2001-től mentünk 2005-ig, aztán 2006-ban ültünk át ebbe az autóba, ebbe a H-s Honda Civic-be.

- Hátsó kerekest sosem próbáltál?
- Nem, bár megmondom őszintén, Zsigulival akartam kezdeni, mint amivel az ifjú titánok 95 százaléka. Csak akkor egy jó autót megvenni, rendbe rakni és elindulni vele, az körülbelül kétszer-háromszor annyiba került volna, mint a kis N-es Honda, amit megvettünk, és aztán már maradtam az első keréknél. De nem bánom. Ha úgy adódna például, hogy egy hátsókerekes autóba üljek be, akkor beülnék abba is. Nem félek a kihívástól, nagyon szívesen kipróbálnám. Nekem ráadásul Zsiguli volt az utcai autóm és azzal mentem fel a Mátrába csúsztatni, úgyhogy tudom, milyen a hátsókerekes autóval menni és nagyon-nagyon szerettem, élvezetes vele nagyon autózni. De ha a kettő között választani kell, akkor maradok az elsőkerekesnél.

- Most egy kicsit vájkálnék a magánéletedben.
Mivel foglalkozol a hétköznapokban?
- Ez egy érdekes kérdés. A múlt hét közepéig értékesítési csoportvezető voltam egy cégnél. Azóta munkanélküli lettem, így alakult az életem. Egyébként a könyvpiacon dolgozom, ezt hozzáteszem, most már lassan hat éve. Eddig két nagy cégnél dolgoztam, először területi képviselőként, aztán pedig, ahogy említettem, értékesítési csoportvezetőként. Most, hogy megszűnt a munkahelyem, valószínűleg több szerzővel is fogok szerződést kötni és az ő kiadványaikat fogom képviselni.

- Hogy jött a könyv az életedbe?
Miért pont a könyvpiacot nézted ki magadnak?
- Az túlzás, hogy kinéztem magamnak. Az igazság az, hogy annak idején 2002-ben alakult úgy az életem, hogy mindenképpen kellett keresnem valamilyen dolgot. Felköltöztünk Budapestre az akkori barátnőmmel, és elkezdtem állásokat keresni. Végül egy könyves cégnél kötöttem ki. Nem állt tőlem messze, mert nagyon szeretek olvasni. Annak idején, amikor még főiskolába jártam, hetente egy könyvet elolvastam. A mai napig szeretek olvasni, és a kereskedelmet is szeretem. Szeretem azt, amikor napközben az ember rengeteg felé mozog, tárgyalása van. Ez egy mozgalmas munka.

- Mi a kedvenc könyved?
- A Wass Albert könyveket szeretem és mindent, ami a magyar történelemmel, politikával foglalkozik.

- Házas ember vagy már?
- Nem. Van egy komoly barátnőm. Ha minden igaz, akkor ebből komolyabb dolgok fognak kisülni, de egyelőre még nem történt komolyabb lépés.

- Ő hogy viseli az autóversenyzést?
- Abba a kategóriába tartozik, aki nehezen viseli. Nagyon izgul. Tudod, ő erdélyi, ott is él, úgyhogy nem minden versenyemen van itt. Nagyon félt. Nyilván, ha jó eredményünk van, akkor nagyon örül neki, de azért nyugodtabb lenne, ha ezt abbahagynám. De ezt már megbeszéltük, ő így ismert meg, én pedig nem akarom abbahagyni - így áll a dolog.