Tisztelt Sportbarátaim!

Bizonyára mindannyian értesültetek róla, hogy az Air France Rióból Párizsba tartó járata eltűnt hétfő hajnalban.

Fájó szívvel és megrendüléssel tudatom veletek, hogy népes rallye társadalmunk ismét szegényebb lett egy családtaggal. Elvesztettük egy csupa szív kistestvérünk, s ezzel egy jövőbeni reménységünk. Elvesztettünk valakit, aki nem csak, hogy kitűnő tanuló és jeles sportoló volt, de kristálytiszta gyermek is. Elvesztettünk valakit, aki csicsergő hangjával és ártatlan mosolyával mindig vidámságot keltett.

Ő volt Notheisz Arnold (Arnika) a kis mókamester. A kérdésre, miszerint mi leszel, ha nagy leszel? Határozott válasza volt: autóversenyző leszek, mint az édesapám. Ha tehette és tanulmányai engedték, mindig a Jobb 1-ben ült apukája mellett a VFTS-ben, vagy a műhelyben segített a Lanciát lábra állítani.

Kézilabdázott, úszott, kiválóan versenytáncolt, de a rallye volt a szerelme, az álma. 2009. június. 1.-én ez az álom szertefoszlott. Érthetetlen és ép ésszel felfoghatatlan esemény történt. Ezen a hétfőn esett az eső, az idő komor volt, s vele kedvünk is az lett… Nélküle minden más, még az idő is megállt. Hiányzik családjának, barátainak és az iskolatársaknak.


Az ismerősök körében valahogy a beszéd nem megy senkinek. De nem is kell akkor szó, amikor minden, Arnika fotóját néző szeme, egy mosolygó GYERMEK tükörképe…

Így emlékezzünk rá mindannyian.

Legyetek jók, ha tudtok!