Lencse Zoltán és Hofbauer Tamás Mitsubishi Lancer Evo IX R4-es versenyautóval indult idén a Magyar Országos Rallye Bajnokságban. A pilótával beszélgettünk a bajnoki szezon után.

Voltak jól sikerült versenyeitek és volt, amikor a pálya mellől néztük együtt a versenyt…

Év elején azt a döntést hoztuk, hogy nem saját autóval indulunk, hanem Kis Viktortól béreljük az autóját, és azzal versenyezzük végig a szezont.

 

Előtte elindultunk két havas versenyen az év elején. A romániai Kovászna Rally volt az első. Harmadik időket autóztunk, de aztán egy hófal megfogott minket, 20 percet bent voltunk, ott elment az egész verseny.

Igazából az egész évünk olyan volt, mint a kovásznai futam… 

Jó részeredményeink voltak, de nem tudtuk jó helyen befejezni a futamot.

 

Következett a Dobsina Zima. Ezen a szlovák futamon nyerni tudtunk! Úgy, hogy Kazár Miki is ott volt a Mitsubishijével. Nem volt gyenge a mezőny, hiszen a helyiekből is ott volt pár neves páros.

 

Orfű helyett mi Lyukóbányán indultunk a teszt versenyen. Előjött egy szervo problémánk, ami később több versenyen vissza-vissza tért.

 

Elkezdődött a szezon.

Igen. Az volt a célkitűzésünk a bajnoksággal kapcsolatban, hogy biztos szereplője szeretnénk lenni minden futamon az első 10-nek. Úgy éreztük, ennek van realiítása.

 

Egerben voltak jó részeredményeink, de a végén csak tizenkettedikek lettünk. Igazából nem tudom az okát. Az autó hibátlan volt, rajtunk múlott minden. Talán nem voltunk felkészültek, gyorsak.

 

Miskolcra nagyon készültünk, nagyon vártuk. Aztán a második gyors előtti etapon elment a kormányszervónk. Gondoltuk megyünk szervo nélkül, két gyorsot végigküzdünk és majd a fiúk megcsinálják a szervizben. Sajnos az autó nem így gondolta. Eltört a szervotengely, megszorult, ledobta a szíjat, elment a töltés, melegedett a motor… Hamar befejeztük a versenyt és eléggé elkeskenyedve jöttünk el Miskolcról. Nem rajtunk múlt, a technika nem akarta.

 

Szombathelyen a Laktanyában egy abszolút ötödik idővel indítottunk. Jöttek is a versenyzőtársak érdeklődni, vagy értetlenkedni, hogy mi történt… Aztán a második gyorson is jó időt jöttünk és jól is fejeztük be az első napot. Másnap elrontottunk egy féktávot. Kicsit túlcsúsztunk, tolattunk, bent maradt 20 másodperc. Be akartuk hozni a hátrányunkat, annyira, hogy hoztunk egy rossz döntést és teljesen új gumikat raktunk fel a második körre… Korábban még sosem próbáltuk ezeket. Ennek megfelelően katasztrófálisan mentünk velük. Elvittük az első lassítót, megsérült a hűtő, az autó nem ment rendesen… Befejeztük a versenyt, de nem úgy, ahogy szerettük volna. Csalódottak voltunk. 

 

Lement három futam, jött a fehérvári verseny.

Igen! Várpalotán kezdtünk egy hetedik idővel, aztán a második gyorson egy padlógázas kanyarban kiesett a kerekünk… Majdnem leestünk az útról, alig bírtam összeszedni… Kiszálltunk, értetlenkedtünk, hiszen nem a támasztókerék esett ki! Mi is kiestünk… Pedig úgy éreztük, hogy lenne sanszunk…

 

Nagyon vártuk a veszprémi megmérettetést, szeretem azokat a pályákat. Ahogy szoktuk, megint jól kezdtünk, de sajnos leszakadt a gyors végén a kipufogónk. Nem volt szerviz, újra Markó-Jutas… A kipufogó teljesen összelapult, nem ment az autó. A szervizben kiderült, hogy nincs tartalék, de a srácok hegesztettek valami kipufogónak kinéző tárgyat, sajnos a funkcióját nem látta el maximálisan. Végigmentünk. Kicsit lassabb volt az autó, de még így is beértünk a nyolcadik helyen

 

Kassán mindig jól mentek.

Fordítva volt a két nap, mint az előző években. Most azok a gyorsok voltak az első nap, amik annyira nem tetszenek nekem. Próbáltunk erő felett teljesíteni ezeket a szakaszokat, tudtuk, hogy még másnap van lehetőségünk javítani, ha ezek nem is sikerülnek annyira. A végén abszolút negyedikek lettünk. Öröm, boldogság.

 

Az évadzáró második napján a Szentkút céljában találkoztunk.

Sajnos igen. Pécs sosem tartozott a kedvenceink közé. Nem szeretjük a pécsi pályákat. De nem ezzel volt a baj. Szombat estére annyira felhordásos lett a két erdei gyors… Egy féktávon nem állt meg az autó és kb. 30km/h sebességgel becsúsztunk egy árokba. Mély volt az árok és három néző volt a kanyarban. A futómű kapott, a bölcső megrepedt és nem tudtunk superrallyzni…

 

Az év végi összesítésben is csak 11. lettünk és nem is vagyunk elégedettek. Nem foghatok mindent az autóra, mi is követtünk el hibákat.

 

Már régóta ki szerettem volna próbálni egy WRC-t. Itthon nem értékelik, adta magát ez az olasz buli verseny. Egy helyi csapattól béreltük az autót, reméltük, hogy ők nem tévednek el, mint tavaly a srácaink… Csak a shakedown-on tudtuk kipróbálni az autót, hatalmas feeling volt. Nagyon jó a rajtprogramja, nagyon jól megy, kanyarodik… Jól éreztük magunkat! Főleg addig, amíg az autó tökéletesen működött. Első éjszaka akkora eső volt, hogy a parc fermében beázott az autó. Másnap végig rejtelmes elektronikai hibákkal kellett autóznunk. Nem volt rajtprogram, nagy fordulaton nem ment és még sok ilyen. Az olaszok nem tudták ott megjavítani, így az utolsó napot kihagytuk.

 

Igen és ezért is nagyon várjuk a Mikulás Rallye-t. Úgy gondolom, hogy a pályákban nagy meglepetésekre nem számíthatunk, de igazából mindegy is. Bármelyik pályán szívesen megyünk! Ha lenne egy kis hó, még jobb lenne, de murván is szeretünk menni.

 

A Szilveszter Rallye is tervben van. Tomi nem nagyon szereti, de majd rábeszélem. :)

 

Szeretjük ezt a lábatlani gyorsot. Mindig is szerettük. Még amikor túrában mentünk, akkor is tetszett már. Közel is van hozzánk. Tavaly a Ladával mentünk, most a Mitsubishivel fogunk előfutni. Sajnos a licenszesek egy MARB futamon csak hátul indulhatnak, nem értékelik őket és újabban már az eredményüket sem mondják meg, így úgy gondoltuk, ha már tét nélkül autózunk, akkor az előfutás is tökéletesen megfelel. Kívánom, hogy mindenki jól érezze magát!