Már csak egy futam van hátra az Országos Rallye Bajnokságból, hogy eldőljön a magyar bajnoki cím sorsa, ami jelenleg kétesélyes. Az idény azonban nemcsak Kazáréktól és Herczigéktől volt hangos, hozzájuk csatlakozott egy tapasztalt páros is, akiket nem lehetett kihagyni a versenybeszámolókból. A sárga szín szinte elengedhetetlen, a márka tavaly változott, az eredmények talán most értek be igazán Ollé Sándor számára. Őt kérdeztük egy viadallal a szezon vége előtt!

Nem hiába, hiszen nagyon jól érezzük magunkat az autóban és végre a futamgyőzelmünk és a többi eredményünk is ezt igazolja. Mindig szerettünk volna az élbolyhoz tartozni, amiért idén mindent meg is tettünk, talán a miskolci futamon értek össze a szálak, ha csak egy szakasz erejéig is, de érezhető volt, hogy fejlődtünk. Tíz év után újra összeültünk Zsoltival, aki jó hatással van rám, gyors és állandóan hajt engem, nem engedi, hogy akár csak egy percre is kizökkenjek. Folyamatosan improvizálunk, ami a ralihoz elengedhetetlen…

 

Nem, inkább csak bíztam benne, hogy a sok teszt, a koncentrált tréning, a felkészített autó meghozza gyümölcsét. Egy éve pont azon a versenyen debütáltunk, ezért az első-háromba szerettünk volna végezni. Szerencsére minden összeállt, klappolt az utolsó részlet is, a Fiesta hibátlanul működött, mi pontosan versenyeztünk és nem felejtkezhetünk el a szerencséről sem, ami akkor minket vett szárnyai alá.

 

Nagyon jó érzés, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapunk, doppingol minket. Ebben lehet, hogy benne van az is, hogy amellett hogy a sikerért mindent megteszünk, van bennünk egy lazaság, könnyedség, ami abból adódik, hogy nincs rajtunk teljesítménykényszer. Türelmesek voltunk, kivártuk, hogy megszülessen az első bajnoki futamgyőzelmünk, és 14,1 másodperccel gyorsabbak legyünk a második helyezettől. Furcsa, belülről ezeket a nüánszokat mi nem érzékeltük, viszont a stopper és a visszajelzések, a gratulációk magukért beszélnek a beíróban és a pályák mentén.

 

Igen itt is kezdjük magunkat jól érezni, a murvás Veszprém előtt is nagyon sokat számított a teszt, a futóművünk pontos beállítása, amiből tanulva, elengedhetetlennek tartottuk beiktatni az aszfaltos futamok előtt is. Kassa amúgy is a mumus versenyek közé tartozott, még sosem fejeztük be, ez most teljesült, viszont kissé felemás érzésekkel. Örültünk, hogy végre megláttuk a célt sokat gyorsultunk, sikerült is gyorsaságit nyernünk. Jó eredményeket értünk el, csak sajnos hibáztam, nem is egyet, ami lehet, hogy azért történt, mert féltem a szlovákiai futamtól. Mindenesetre értékes pontokkal tértünk haza, ami jól jön majd a végelszámolásnál.

 

Igazából semmilyet, csak próbáltuk az eddig összeszedett tapasztalatokat minél jobban kamatoztatni. Természetesen ebben benne van az autó felkészítése is, amiben az angol mérnökök nagyon sokat segítettek. Kiküszöböltünk egy "láthatatlan" hibát, ami már egy ideje nehézséget jelent, de nem találtuk az okát. A Ford nagyon rosszul rajtolt, valami nem volt rendben, mert érzésre az első métereken gyengének tűnt.  A Fiestánál létezik egy úgynevezett karosszéria map, ami még EVO1-es és nem EVO2-es volt, ezért nem működött 100%-osan. A pécsi versenyre így tökéletes autóval érkeztünk, ami végre kifogástalanul működött a rajtolást elősegítő programmal. Kiszámíthatatlan körülmény között pénteken rögtön az élre ugrottunk, és onnan vártuk a másnapi folytatást. Nagyon örültünk neki, bár tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a másnap. Az első naphoz hasonlóan gumiháború indult el, mi megpróbáltuk megtalálni az egyensúlyt egy olyan gumival, ami minden körülmények között jó lehet, és megtarthatjuk legalább a második pozíciót. Sajnos nem sikerült, a hetedik gyorsaságin egy amatőr hibát követtem el, túl szűken vettem az egyik kanyart, egy betontömb megütötte a felnit, ami eltört és defektet kaptunk. Megpróbáltunk felzárkózni, hoztuk is a jó időket, azonban a Superstage-n ismét hibáztam, lecsúsztunk az árokba, így az ötödik helyen zártunk.

 

Felemelő, hogy tényleg az élmezőnyhöz tartozunk és már nemcsak murván, hanem aszfalton is komolyan kell velünk számolni. Egy futam még hátra van, nem is akármilyen a Waldviertel Rallye, amit nagyon várunk, bízunk benne, hogy a bajnokság sorsa nem az asztal mellett, hanem a pályákon fog eldőlni!