A visszajelzésekből kitűnt:
tetszik az Olvasóinknak a Hölgyek egymás között rovat.
(Ugyanis a csinos lányokat egy szintén csinos lány 'beszélteti'...)
Folytatódik tehát a 'kidumáljuk magunkat és a pasikat'...
Bánovics Marcsi állt SAjt fényképzőgépe elé és RiKA kérdezett:

A fotózásnál egyértelmű volt, hogy profi vagy.
Lételemeddé vált már a modellkedés?
A jelzőt köszönöm! :) Lételememmé?? Ezt nem mondanám! Az élet úgy alakult, hogy kipróbálhattam magam ezen a területen is, és szerencsére nem vallottam szégyent.
Örülök, hogy belekóstolhattam, és ezáltal betekintést nyerhettem ebbe a világba is. Sokat köszönhetek a fotózásoknak (ismeretségeket, utazásokat), de még most is inkább hobbiként nézek rá, Nem nevezném magam kifejezetten modellnek sem, mert a fotózások mellett is rengeteg dologban kipróbáltam magam (tévéműsorok, reklámok, rádió), és végig tudtam, hogy ez csak egy állomása az életemnek. Az is lehet, hogy a java még csak most következik. :)

Sok helyen jártál már a világban. Szeretsz utazni?
Azt hiszem a szeretek utazni nem lenne megfelelő kifejezés, mert Imádok utazni!! :) Én azt vallom, hogy akkor leszünk igazán széles látókörűek, ha megismerünk más kultúrát, ételeket, sőt továbbmegyek, szerintem akkor ismerjük meg önmagunkat is igazan, ha nem a megszokott mozgáskörzetünkben vagyunk, hanem úgymond kipróbáljuk magunkat.

Az egyik mottód így hangzik: "Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat." Te miben hiszel? :)
Én sok mindenben hiszek, nyitott vagyok szinte mindenre a világgal kapcsolatosan.
A legfontosabb, amiben hiszek, az a pozitív gondolatok építő ereje, a vonzás hatalma.
Bár érzelmeim nagy amplitúdókat képesek bejárni, összességében egy pozitív életszemléletű ember vagyok. Nem mondanám magam teljesen optimistának, mert amennyire optimista tudok lenni épp olyannyira vagyok realista is, de hiszem, hogy nem véletlenül sodor az élet elénk szituációkat, embereket. Mindenből valamit tanulnunk kell. Hétköznapi emberként élek, nekem is vannak könnyebb-nehezebb időszakaim, de bármilyen rossz is történik velem, igyekszem megtalálni a kapaszkodót, hogy abból az adott szituációból mi a pozitívum, esetleg mit kell tanuljak, miért kaphattam a sorstól.

“Minden rosszban van valami jó” - mondták az “okosok” is, talán nem véletlenül. Ha keresve sem találok benne semmi kapaszkodót (sajnos olyan is van), akkor pedig azzal vígasztalom magam, ami egyébként tény, de mégis zömében természetesnek vesszük. Mint például, hogy vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben élők, hogy másztak ki már nálamnál nagyobb slamasztikából emberek. Sőt. Már én is!  És egészséges vagyok. Van kezem. Van lábam. Látok. Nem éhezem. Van családom. Vannak barátaim. Van lehetőségem. Vannak vágyaim.
Céljaim. És élek! És ez a fő!! A legfontosabb, hogy bízzunk magunkban, mosolyogjunk sokat, és ne felejtsük el, amit adunk, azt kapjuk!!!

Legvégül árulj el egy titkot: Mivel veszed le a pasikat legkönnyebben a lábukról?
Sosem törekedtem különösebben arra, hogy levegyem a pasikat a lábukról. Szerencsére sohasem voltam különösebb praktikákra rászorulva. Valahogy mindig úgy alakult, hogy gyerekkoromtól fogva az óvodában, iskolában, majd később amerre vetődtem, jól kijöttem a fiúkkal, akik mindig is szerették, és keresték a társaságomat, és szinte mindenkit magamba bolondítottam, akaratomon kívül is. Állítólag van egy olyan fajta szexuális kisugárzásom, ami keveseknek, bár szerintem hosszútavon önmagában ez kevés lenne. Sokat gondolkodtam ezen, miért is lehet ez, mert néha magam is meglepődöm, milyen hamar megszerettetem magam mindenhol. Azt hiszem - és ez nem csak a férfiakra vonatkozik - mindenki szereti az életvidám, mosolygós, őszinte embereket, és én nagyokat tudok nevetni akár önmagamon is. Szerintem ez nagyon fontos!!

>> további képek <<

Írta: RiKA – CarsAndGirls.hu (2011)