Garami Zoltán élete talán egyik legszebb ajándékát kapta az ötödik X alkalmából… Történt egyszer, hogy otthon ücsörgött, és Forma-1-et nézett, mikor betoppant navigátora és legjobb barátja, Vajda Attila a családjával, és átnyújtottak neki valamit…
De innen mesélje ő:

- Megleptek egy Forma-1-es autózással. Le voltam döbbenve… A Hungaroringen mehettem háromszor három kört Forma 2000-es autóval, és kétszer négy kört egy igazi, Forma-1-es autóval, Takuma Sato 2002-es kocsijában ülhettem.

- Vigyázz, hülye kérdés jön! Milyen érzés volt?:)
- Bárki, aki még nem ült ilyen autóban, és elképzeli, hogy milyen gyors, azt szorozza meg tízzel...

- Neked egyébként ez régi álmod volt?
- Nem kimondottan, de kedvelem a Forma-1-et, és azért az ember néha eljátszik a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy ilyen autót egyszer kipróbálni. Legalább annyit, hogy gyorsuljunk egyet a célegyenesben...

- Le lehet írni szavakkal, milyet gyorsul egy ilyen autó?
- Nehéz... :)
Az első körben csak nézegettem, tartanom kellett a testemet, helyezkedtem, mert nagyon szűk volt a hely, a menetszél meg majdnem levitte a fejemet... 4 másodperc alatt gyorsul 200-ra a kocsi!!! És ez még le volt korlátozva... Először a 200-as táblánál fékeztem, majd a 100-asnál, de szerintem nyugodtan lehetett volna később is. Nem ez volt a cél, csak meg akartam tapasztalni. Két perc körüli időt mentünk.

Szóval óriási érzés volt, és nagyon hálás vagyok Attilának és a családjának, hogy megadták ezt nekem. Meglehetősen sokféle autótípussal mehettem az elmúlt, közel húsz év alatt, de ez gyönyörű korona ez az eddigi össze ralis tevékenységemen, hihetetlenül élveztem! Komolyan meg is könnyeztem majdnem...
Ott voltak a barátaim, a családom... Nagyon jó nap volt. És nagyon boldog ember vagyok, hogy ilyen barátaim és családom van. (Benik) Balázs is meg volt őrülve, hogy hadd mehessen ő is, de mondtuk neki, hogy várjon még egy pár évet...:)

- Két formaautót említettél: egyik sem kétüléses volt, mindegyiket te vezetted, ugye?
- Igen. A Forma-2000 volt a bemelegítés, és utána jöhetett a Forma-1-es kocsi.

- Én nem biztos, hogy be mernék egy ilyen kocsiba ülni, mert egyfolytában az járna a fejemben, hogy ha bármi baja lesz, egy élet kevés volna, hogy kifizessem... Jó, most túlzok, de neked ez nem fordult meg a fejedben?
- Ha az ember így ül be egy kocsiba, akkor már régen rossz. De volt a kocsira egyébként biztosítás, és kauciót le kellett tenni, úgyhogy ilyen szempontból nem voltak rossz érzéseim. Egyébként az egész úgy történt, hogy nem egyedül voltam, hanem voltunk azt hiszem kilencen, és volt egy tréner, Johan Rajamäki, aki ment előttünk, és mutatta az íveket, diktálta a tempót. Ha jobban mentünk, ő is jobban ment, ha lassabban, akkor ő sem nyomta. Tehát ez egy komplett program volt, egy meglepetésnap, és mindent megmutattak, ami a Forma-1-hez kapcsolódik.
Sajnos volt olyan, aki kicsit erősebben nyomta meg a gázpedált, mint azt kellett volna... így az egyik Forma1-es autó meglehetősen hamar odalett, de gondolom DuEn fotói között erről lesznek részletek is...


- Most, hogy már ebbe is belekóstoltál, megbántad, hogy ralizni kezdtél, és nem a formaautók felé vitt a sorsod?
- Á, nem. Mentem én gyorsasági szakágban, bajnok is voltam, és az elég volt. Ide sem úgy mentem, hogy pályacsúcsokat fogok döntögetni, főleg a kanyarokban kellett óvatosan menni, mert egy pici gázfröccs elég volt, hogy rögtön keresztbeforduljon a kocsi. Ez nem raliautó. Pillanatok alatt a két hátsó keréken van az a hatszáz lóerő, és az ember csak tekergeti a kormányt... Nem, én azt gondolom, hogy jól döntöttem. A rali az improvizálás, ráadásul murván is mehetünk... azért az az igazi.

A fotóalbumban megnézhetitek, hogy is zajlott a Forma-1-es nap Zolinak, és annak is, aki biztosan nem kapja vissza a kaucióját...

Zoli! Mi is boldog születésnapot kívánunk!