Igazából a régiben sem mentem sokat… :) Amúgy ez biztos, hogy sokkal jobb dolog, így fair. Nem kell az elöl menőknek takarítani. Szoros volt, hiszen 1 másodpercen belül voltunk a legjobb idővel és így is csak 6.-nak tudtunk rajthelyet választani. Végül 13-nak rajtoltunk, azzal semmi gond nem volt.

Nem lehetett, hiszen az első szakaszt meg is nyertétek…

Pedig ott nagyon gyengén mentünk, még magunkhoz képest is. De ezek szerint a többiek még bátortalanabbak voltak. Az azért látszott, hogy még a 13. autónál sem volt letakarítva rendesen az út, mint mondjuk a második vagy a harmadik körben. Már volt egy kis nyomvonal-kezdemény, de még nem volt az igazi. Nagyon el kellett spórolni a féktávokat.

Igazából nagyon meglepődtünk az eredményen! Adott egy kis önbizalmat, azt gondoltuk, nem lesz itt baj, főleg, ha még ennél gyorsabban is tudunk menni… Végül nem lett semmi, a többiek még többet gyorsultak, mint mi.

Másnap a sárban kaptunk nagyon sokat. Ez is az én hibám volt. Nem azt a gumit raktam fel, amit kellett volna. Ebből is tanultunk! Legközelebb ebbe a hibába már nem esünk bele…

A két nap két különböző versenyt hozott.

Az első nap a második, harmadik körben már nem is poron, hanem szinte már aszfalton autóztunk. Ennek megfelelően viszonylag jó tapadással. Olyan kemény volt a talaj, hogy a murvagumi szinte úgy működött rajta, mint aszfalton. Lehetett nagy tempókat autózni.

Másnap a sár teljesen más technikát igényelt. És ami még nehezítette a dolgunkat, hogy volt, ahol saras volt, volt, ahol nem. Attól függött, hogy épp milyen volt a talaj. A köves részen felszívta, ott nem volt sár, inkább sóderes jellege volt az útnak, ott volt is tapadás. Az erdős részeken, például Vashosszúfalunál, vagy akár Bögötének a nagy részén sár volt. A Farkas-erdő majdnem hogy száraz.

25 kilométeres Power Stage. Hogy tetszett?

Nagyon jó volt! Egy apró momentum zavart csak meg. Egy hosszú egyenes közepén egy szarvas átszaladt előttünk az úton. Nem hagytunk ott sokat, kicsit megzavart, bele kellett fékezni és még újra gyorsítani, de nem ezen múlott. Nem volt benne annyi, mint amennyit kaptunk.

Valamiért a pálya nem feküdt nekem. Pedig belülről nagyon élveztük, de az idő nem ezt mutatta, hogy annyira jók lettünk volna rajta.

A kocsi nagyon jól működött, kifogásunk nem lehet. Bennünk volt a hiba. Ami hátrányt összeszedtünk, azt mind magunknak köszönhetjük.

Az egész versenyen próbáltunk gyorsan menni, de nem kockáztattunk semmit. Úgy gondoltuk az utolsó gyors előtt is, hogy ha nem is tudjuk megfogni Bandit, akkor is meg lehetünk elégedve ezzel a harmadik hellyel. Messze még a szezon vége, kicsit most javítottunk a helyezésünkön az ózdi eset után.

Akkor elmondhatjuk, hogy elégedetten távoztatok Szombathelyről?

Ez így van! Jó kis verseny volt. Voltak kisebb hibáink, de összességében nem lehet okunk panaszra.

Székesfehérvár Rallye. Újra aszfalt. Mi jut eszedbe leghamarabb a tavalyi versenyről?

Defektet kaptunk a Power Stage-n, ugyanúgy, mint Ózdon… És az is hasonló volt, hogy nem tudtam arról sem, hogy hol kaphattuk. Akkor az hátsó defekt volt, kicsit gyorsabban tudtunk vele lejönni, mint Ózdon és végül negyedik helyen értünk célba.

Reméljük idén elkerül már minket ez a ’hirtelen halál’ és ott szeretnénk menni az első háromban.

Néztem a tervezetet, vannak olyan szakaszok, amik teljesen ismeretlenek a számomra. Például Árki-puszta és Kincsesbánya teljesen új lesz, azt sem tudom pontosan, hogy hol vannak ezek a gyorsaságik. A Pusztavámot nem tudom még 16 kilométeren elképzelni és ahogy néztem Csákberény meg rövidebb lesz. Majd kiderül.

Attól függetlenül az első háromban szeretnénk végezni. Van már annyi rutin aszfalton a kocsival, hogy ez már ne legyen irreális elképzelés. A pályákat jól fel tudjuk dolgozni, nem kellene, hogy gond legyen.

Attilával megtaláltátok a közös hangot?

Abszolút! Tényleg minden rendben van! A navigálása, a motivációja példa értékű. Mindent meg tesz azért, hogy ott tudjunk menni az elejében!