O. K. Auto SM Ralli
Kuovola, Finnország
2008. július 12.

Az ember a világban járva szinte mindenhol be tud botlani valamilyen autóversenybe. Ha pedig Finnországban járunk, akkor mindenképpen a rali lehet a cél, még ha nem is a vb futam, hanem egy sima országos bajnoki, vagy egy amatőr verseny. A Helsinki központjában levő turista információs irodában fejből ugyan senki nem ismerte a finn versenynaptárat, de egy telefon és egy perces netes keresgélés után már adták is az információt, hogy pont a következő hétvégén lesz egy rali, nem is messze, mintegy 100 km-re Helsinkitől.

A családi városnézős kirándulós nyaralás egyik napjára tehát megvolt a fix program. A verseny honlapján - ami kizárólag finnül íródott - megpróbálkoztam az akreditációval, hogy mégse minden előzetes bejelentés nélkül érkezzünk a versenyirodára.

A szombati nap, amikor a verseny zajlott, sajnos esősen indult és egészen kora délutánig változó intenzitással hullott a csapadék. A finn nyár már csak ilyen, no meg nem melegebb 20-22 foknál. A versenyirodán - köszönhetően az előzetes bejelentkezésnek - könnyedén megkaptuk a belépőkártyákat - Rallipassi -, valamint kinyomtattak nekünk térképeket is a gyorsokról. Autós belépőről nem is hallottak, csak annyit tanácsoltak, hogy mondjuk a zárásoknál, hogy újságírók vagyunk, be fognak engedni. Ez a fajta bizalom, az, hogy az embereknek eszükbe sem jut valahol nem fizetni, vagy megkerülni a jelképes korlátokat, vagy kételkedni a másik szavában, egészen más mentalitásról tesz tanúbizonyságot.

Elsőnek a rövidke, mindössze 4,4 km-es harmadik gyorsot választottuk, közel a verseny központjához, Kuovolához. Ez a pálya a jövő évi ralikrossz Eb-re kandidáló finn futamnak adott otthont két héttel ezelőtt, de most hozzácsapták még a szomszédos fatelep üzemi útjait is, így jött ki a 4,4 km. A pályára belépőjeggyel lehetett belépni, melyet 10 euróért árultak. Aki több gyorsaságira is el akart látogatni, annak ralicsomagot kellett vásárolnia 5 euróért.

A nyirádi pálya új lelátójához hasonló tribünön foglaltunk helyet, és máris érkeztek az előfutók. Ekkorra sikerült áttanulmányozni a helyi napilap mellékletét a nevezési listával, melynek első helyén a Citroen gyári pilótája, Dani Sordo szerepelt egy C4 WRC kormánya mögött. Egész jól indult a lista, de a folytatás sem volt akármi. Evo VIII-as és IX-es Mitsubishik tömkelege, a felénk is ismertebb finn versenyzők közül Valimaki, Ketomaa, Katajamaki irányításával. Szerepelt még a nevezési listán egy 206 WRC is, de az már nem jutott el a harmadik gyorsig. Az N14-es Subaruk egyelőre furcsán néznek ki, de majd megszokjuk azokat is. Már ezen a murvás és aszfaltos pályán is látható volt, hogy az eleje nagyon kemény, a sok vb-t is megjárt pilóta autózott nagyon nagy tempót. "Töltelék" persze Finnországban is van, de ők se mentek lassan. Sajnos az egyre hevesebben rázendítő eső miatt ezt a pályát az első Hondák magasságában hátra kellett hagyni. A finn bajnokságban az N4-es autókon kívül mennek még N3-asokkal, illetve A5/N1 kategóriába tartozó 1,4 literesekkel. Slussz. Más autókkal nem a fő bajnokságban autóznak, de mint jelen esetben is ugyanazon az útvonalon, csak kicsit később.

Szóval a Hondák alatt elindultunk a négyes gyorsra, ami egy igazi erdei szakasz volt. A bejutással nem volt gond, bár itt találkoztunk először és utoljára olyan finnel, aki nem beszélt angolul, de végül ő is beengedett a beíróig. Onnan felsétáltunk a célig, ami egy - autó teljesítménytől és tempótól függően sima jobb, vagy a nagyon gyorsaknak J1 volt.
Hát, amit itt láttunk, az nehezen leírható. Amit be lehetett látni, az egy sima bal, 100 és már említett J1, vagy a lassabbaknak sima jobb volt.
Sordó pontosan, csak annyira keresztben, amennyire muszáj, de ménkű gyorsan. A finn élmezőny Mitsubishis pilótái sem aprózták a dolgot, bátran elvállalták a tempós fordulót. Mögöttük néhányan már elöblögették.
A kisebb kategóriákban az eleje szintén nagyon kemény. A Hondák nagy többsége teligázon, ballal kicsit rásimítva abszolválta a szakasz utolsó kanyarját.

Miután elment a bajnoki mezőny, következtek a juniorok és az F csoport. Az 1,4 literes N-es és A-s, számomra meglepetésként javarészt VW Polo-ból álló mezőny nagy része szépen ment, az utolsó kanyarban már senki nem akart hibázni. Ami viszont utánuk következett, az maga volt a csoda. Először az M3-as BMW-k hada, majd a Toyota Starletek, Mk II-es Escortok, néhány Kadett GSi, Volvo 244, és pár Civic. A második BMW szemre is valami hihetetlen gyors volt, de a valóságra csak akkor döbbentem rá, amikor a verseny végén elsétáltunk a beíró mellett. A 9,44 km-en alig kapott a Sordótól 6 másodpercet. Egy C4 WRC-től egy E36 M3!!! A rajtszám alapján később sikerült beazonosítani a kamikaze pilótát, aki nem volt más mint a nálunk is jól ismert Toni Gardemeister. Igen, a hátsókerekes bömössel nem kapott kilométerenként egy másodpercet a vb-menő C4 WRC-től!

Toni Gardemeister hivatalos honlapján fent van
az említett gyors belső felvétele...
Érdemes megnézni, kötelező darab!!!