Már régóta van erről szó. Mindenki látta benne a fantáziát, aki a csapatban benne van és igazán komoly, megfeszített munka előzte meg, mindenki komoly munkája, hogy februárban elmondhattuk: összeállt. Onnantól kezdve begyorsultak az események, hiszen rá egy hónapra már túl is vagyunk az első versenyünkön. Sok idő nem volt örülni, még fel sem tudtuk dolgozni, már egyből be kellett ülni és élesben menni.

 

Láttad? Igen! Ez így volt! Ez végigkísért azon a futamon, talán az utolsó két gyors volt az, ahol már kezdtem lazábban menni, de alapvetően tényleg így volt.

 

És igazából ugyanígy jártunk Miskolcon is. Ott is sikerült magamra ijeszteni és egyből visszavettem. Aztán amikor megláttam Balogh Janiék szerencsés kimenetelű esését, akkor úgy gondoltam, hogy nem akarom én ezt még feszegetni. Nem érzem még biztosnak azt, ahogyan az autót tudom még kezelni. Azt gondolom, ez volt a legjobb döntés abban a pillanatban, Imi is támogatta. A tanulásra fordítottuk az időt és a kilométereket.

A pályaismeretem sem az igazi még ezeken a szakaszokon. Bükkszenten mentem és Kánón 2008-ban, azóta Kánó nagyon sokat változott, szinte murvás pálya lett. Az elmúlt időszakban a sprintben megszoktam, hogy mindig tiszta pályán tudtunk menni, a kanyarok ki voltak gumizva. Fura kicsit, mert azt hittem, hogy nem lehet ettől ennyire elszokni, de aztán mégis. Kicsit még kezdőnek érzem most magam. Látom tisztán, Imi meg még inkább, hogy hol lehetne gyorsabban menni, de úgy érzem, hogy még nem szabad megcsinálni.

Ahogy mondtuk is: tényleg ezek az első kilométereid az autóval. Nem hiszem, hogy ezzel baj lesz…

Én sem hiszem. Nagyon örülök annak, hogy mindenki türelemmel van. Én is érzem magamon, hogy még vissza kell zökkenni ebbe az egész miliőbe. Ugyan Mitsubishivel már mentem több OB szezont, vezettem is OB versenyt, kategóriát is nyertünk. Azt remélem, hogy annyira azért nem vagyunk mellette a dolognak, mint ahogy Miskolc sikerült. Közben a többiek is felgyorsultak és remélem, hogy pár versenyen belül már mi is bele tudunk szólni a meccsekbe. Sok időt nem akarok adni magamnak!

 

Ózd is ismeretlen, de egy fokkal mindenképp gyorsabban szeretnénk ott már menni! Még mindig nem a határainkat feszegetve, de mégis egy picit gyorsabban.

Az nagyon nagy öröm, hogy ugyanolyan autóval mehetek, mint a többiek és innentől kezdve minden azon múlik, hogy hogy tudjuk vezetni. És persze a beállításokon is.

Mi a program Ózd előtt? Lesz teszt, vagy nekiugrotok?

Kicsit gondban vagyunk, hiszen mind a két autónk megy a török bajnokságban egy héttel az ózdi verseny előtt. Kedden fognak visszaérni az autók, azonnal szét lesznek szedve, átnézve, matricázva és már jönnek is föl Ózdra. ha futva is, de kellene menni pár kilométert. De ez még képlékeny.

Sokan meglepődtek, vagy sokan furcsállották, hogy Imivel mész… Szerintem nehéz lett volna jobbat választani a mai magyar ’kínálatból’.

Nem is lehetett volna! Nagyon komoly pilóták mellett ült az utóbbi két évtizedben, akik rettenetesen gyorsak és mindig csúcskategóriás autóban ülhetett. Janika, Turi, Bútor Robi… Abban biztos vagyok, hogy újat nem fogok tudni mutatni neki, fordítva viszont igen! Ez mindjárt megmutatkozott az itiner írásnál, hiszen számomra új rendszerben írjuk fel a pályákat. Először kicsit ijesztő volt, de aztán mikor lepróbáltuk gyorsabban, akkor kiderült, hogy nagyon átlátható, nagyon egyszerű, nagyon pontos és nagyon tiszta!

Ez is új…

Minden! De ez nem baj! Ahogy mondtam, lehetett volna kicsit gyorsabban menni már Miskolcon is, de túlságosan sodrós, felhordásos volt szinte minden pálya. A többiek is mondták - azok is, akik hozzá vannak szokva ehhez - hogy ennyire még szinte sosem volt. Nem éreztem még annyira, hogy minden nyomba 170-el bele tudok találni, ettől még tartottam egy kicsit. Ezzel voltunk lassabbak.

Akkor Ózdon találkozunk! Érezd Magad biztonságosabban az autóban!

Igen, most ez a cél! Ha az megvan, akkor padlógáz!