A Waldviertel Rallye-n szerezte meg a harmadik bajnoki címét pilótaként a miskolci Kazár Miklós. Navigátorával, Szőke Tomival másodszor ünnepelhették ezt. Mikivel beszélgettünk az évzáróról, az inspirációról, a csapatról és sok mindenről...

Egy porcikád sem kívánta ezt a futamot.

Nagyon beharangozták, hogy milyen jó futam lesz. Egy színvonaltalan, semmitmondó verseny volt. Soha nem indultam még ilyen futamon, még a magyar túra versenyek is színvonalasabbak.. Folyamatos csúszások voltak, 25 perc, fél óra... egyik gyorsasági sem kezdődött időben.

Már mondtam korábban is, de most is elmondom: nagyon zavaró volt, hogy odaállunk egy szuper autóval, a legmodernebb technikával és azt kell megvárnunk, hogy a hátsókerekes Volvo - amit meg nem mondok, hogy hány éves - lemenjen a pályáról... Ez picit megalázó volt...

A pályák nehezek voltak, sokan nem látták meg a célt... 

Olyan lassan nem mehettünk, abszolút idővel kezdtünk :)

Megint a szervezés ütött be a következő rajtban, ahol mondta a sportbíró, hogy 'five minits more', utána 'two minits ' és mindig kellett még és még várni. Fogalma sem volt, hogy mikor rajtolunk majd el, a legtöbbet az 'i don't know' -t mondogatta. Már sokadszorra kapcsoltam be és le azt a gombot, amit fél perccel a rajt előtt kell... Untam már ott magam nagyon, volt, hogy már fáztunk. Aztán egyszer csak 40 másodpercnél visszaadta a menetlevelet, mert akkor már annyira sürgős volt, hogy elrajtoljunk. 25 perc késésnél már az az egy perc nagyon sokat számított volna... Elfelejtettem benyomni azt a bizonyos R5 gombot... Volt ugyan valami ALS, de 100 lóerővel volt kb. kevesebb. Úgy rajtoltunk el és még egy elagázasban is túlcsúsztunk és még újra kellett indítani. Ott kaptunk sokat.

A szervizben láttuk, hogy a második helyre jók vagyunk így is.

A következőt meg akartam húzni, mert tetszett nekem az a körgyors, megint mentünk egy abszolút időt.

Mondták a célban, hogy Norbiék kiestek. Kérdezték, hogy megyünk e tovább. Ha az ember nem akarja, hogy ezt visszakapja az élettől, akkor nyilván tovább kell menni.

Persze már nem mentünk száz százalékon, de nem is tudsz túlságosan lassan menni, mert akkor meg kizökkensz a ritmusból és azért hibázol. Versenytempóban, biztonságosan mentünk, már ha ez a két szó összeilleszthető ilyen formán :)

Az utolsó gyors már ködben volt, nagyon sok volt az előnyünk, azon tényleg nem mentünk gyorsan.

Sok néző volt kint, meglepően sok magyar, amit nagyon köszönünk. Azt gondolom sokat nyert azzal az osztrák rendező, hogy ott voltunk, talán egy kicsit többet kellett volna kapnunk.

Mindenképp a helyünkön kellett volna mennünk, össze kellett volna fésülni a két mezőnyt. Na de mindegy .... 

Megnyertük a versenyt is. A bajnokságot is. Örültünk.

 

Ramon egy igazi profi sportoló! Két év után egy ilyen kocsiba beülni és hiba nélkül végigmenni... nem akármi. Köszönöm itt is a munkáját!

Nagyon sajnáltam, de nagyon, hogy Tomi nem lehetett ott, megkoronázni az évünket. Rengeteget dolgozott az autóban is, a csapatban is.

Ezért is volt keserű az a hétvége... Nagyon nehéz lehetett az interneten keresztül bajnoknak lenni... Sosem felejti el. Külföldön volt, munkaügyben. Megbeszélések között figyelte a neten az egészet.

 

Negyedik! :)

 

Megint egy új kihívás volt és ez inspirált.

A Mitsubishivel nagyon küzdelmes volt, a Citroënnel nem lett volna küzdelmes, ha nem áll meg ott Veszprémben.

Ha tudnánk jövőre ugyanezzel az autóval menni, az óriási előny lenne. Év elején Miskolcon, mikor Bükkszenten fékeztem egy kanyar előtt, utána még gázt adtam... mindent máshogy kellett csinálni.

Azt gondolom, hogy ez az év is arról szólt, hogy sokat tudtam fejlődni. A végére már könnyedén vezettem, megszoktam.
Vicces, de mégis a Waldviertelen történt először, hogy félreváltottam... pontosabban ahelyett, hogy felváltottam volna, ahelyett a kéziféket rántottam meg :) Jót kuncogtam magamon... Persze rázkódott a kocsi, meg ilyenek :) :)

 

A csapatom és a körülöttünk állók idén valahogy nagyon fényt kaptak. Már korábban is összeszokott volt a társaság, de valahogy idén kezdte el mindenki ugyanolyan hévvel hajtani ezt az egészet. Jó volt a lendület...

Amikor benne vagy valamiben, észre sem veszed, hogy mennyi ereje van ennek. De már kezdünk rájönni, hogy ez egy érték. A csapatunkról beszélek, zsinórban a harmadik bajnoki címmel a hátunk mögött.

 

Nézegettük a Wikipédiát... Még vannak dolgok, amiket el lehetne érnünk...

Benik Balázs üzent, ami nagyon jól esett, hogy utolértem.

Nem tudom, hogy meddig tudjuk és meddig akarjuk csinálni.

Nyilván attól is függ, hogy mi lesz jövőre. Úgy látom, hogy vannak akarások, a szakágvezető váltás is pozitív, sok verseny be van jelentve, még jó dolgok is lehetnek...

Amikor azt kérdezik, kérdezed, hogy mi lesz jövőre, akkor könnyű a válaszom, mert visszakérdezek: Miért, mi lesz? Milyen autóval, hány versenyen lehet majd indulni? Mennyi pénz kell, hogy elindulj egy versenyen, egy bajnokságban... Most 11 verseny van bejelentve. Sok kérdés nincs még tisztázva...

 

Egyszerűbb itt indulni, közelebb van.

Borzasztó nehéz amúgy elmenni és otthagyni a családot.
Nem is csak az a baj, hogy sokkal többe kerül egy külföldi futam, de sokkal több időt is elvesz. Cyprusra elmenni... az egy hét... Nekem annyit nem ér egy verseny...

 

Néha mondják, hogy unalmas ugyanazokon a pályákon menni...

Amikor azt mondják, hogy 5, 4, 3, 2, 1... onnantól mindig izgalmas.

 

Naponta 50 ezer ember látta kint az autót, sokan fotózták. Tomi ott volt, vele lehetett fotózkodni is... :) Letette az irodáját oda lentre :) :)

 

Gondolkoztunk, hogy el kellene indulni... csak a buli kedvéért.