Nem úgy alakult a 2011-es szerzon Balogh Janiéknak ahogyan év elején elképzelték, így ők már most határozottan a jövő évi célkitűzésekre koncentrálnak, de a tökéletes projekt megvalósulásáig még akad egy-két tennivaló. Janival beszélgettem a tervekről, múltról és jövőről.

Mi újság veled? Közeleg a Mikulás Rallye!
Szerettem volna menni ezen a futamon, és igaz, hogy van még pár nap a nevezési zárlatig, de most nem tudnám megmondani, hogy lesz-e ott menet, vagy sem. Egy biztos, hogy ott leszünk a versenyen, valamilyen szerepben!

A jövő év sincs már olyan messze… mi lesz veled 2012-ben?
Ez egy fogós, ravasz kérdés! :-)
Mindenképpen az a fő cél, hogy menni szeretnék, de egy biztos, hogy így – mint idén – nem akarom ezt csinálni! Sajnos a versenyzői minőség rovására megy az anyagi háttér megteremtésével kapcsolatos teendő, mert azt a szintet, amit az évek során tudásban, tapasztalatban és az eredmények alapján szeretnék hozni, az a jelenlegi erőforrások mellett lehetetlen. Idén ebbe beletört a bicskám. Ez egy mélypont, és idén kétszer is sikerült egy kiadós pofonba beleszaladni. Hasonlóképpen már nem szeretnék járni. Habár ez mindig benne van…

Csalódottság van benned az idei év miatt?
Igen, mert igyekeztem a maximumot kihozni abból a történetből, ami a rendelkezésünkre állt. Az idei év arról szólt, hogy nem akartam - és nem is tudtam - megalkudni. Dani néhányszor próbált a bölcsességeivel a versenyeken helyes irányban tartani. Sosem fogom elfelejteni a veszprémi futamnak azt a gyorsaságiját, ahol nem úgy jött a ritmus, ahogyan kellett volna, voltak apróbb hibák, az autó sem úgy viselkedett, és egyszerűen nem tudtam úgy menni, ahogyan én szerettem volna, majd elkezdtem görcsölni, feszíteni. Dani pedig rám szólt, hogy „ne feszítsd!”, amikor már fenn voltam a gumifalon, meg mindenhol jártam, csak a pályán nem. Amikor lejöttünk, mondta is, hogy „János, van úgy, hogy nem megy, de akkor minek feszítgeted?” Igen, feszítgettem, pedig nem kellett volna. Aztán később sikerült is elesni. :-)

Biztos, hogy bennem is volt hiba az idén, hiszen 10 év alatt négy totálkárt csináltam, és ebből kettőt az idén. Ez pedig roppant elgondolkodtató!
Elvesztette azt a varázsát az egész, amiért mentünk, amiért energiát fektettünk bele… nem volt meg a sikerélmény…
Néhány szép pillanat azért volt 2011-ben, tudtunk jó időket autózni, az élmezőnnyel együtt mentünk, szóval bizakodni van okom.

Hogyan tovább?
Úgy gondolom, hogy a jövőben félmegoldásokra nem leszek vevő. Csak úgy nekiindulni, hogy majd lesz még belőle valami... az már idén sem működött, és a jövőben sem fog. Egy tök jó gárdával vagyok körülvéve, lehetne ebből bármi is, de sokkal jobban át kell gondolni, ha ilyen szinten, vagy ettől jobban akarjuk ezt csinálni. És én sikerorientált vagyok!
Ezt a sportágat nem lehet befejezni, csak abbahagyni, de én kellőképpen elvetemült vagyok ahhoz, hogy abbahagyni se akarjam! Szóval, teljes erőbedobással dolgozni kell egy sikeres jövőért. A legfontosabb feladat, hogy a meglévő partnereink révén biztosított forrásokat ki tudjuk egészíteni és egy teljes évadot mehessünk néhány tesztversenyt is beleértve.

2012-re nézve mi az, ami már biztos?
Például az autó, mert azt látom, hogy a Mitsubishis tapasztalatokat nem kellene sutba dobni, de hogy ez N-es, vagy R4-es, az már teljesen mindegy. A személyi feltételekben még vannak kérdőjelek. Nyilatkoztam én már korábban azt, hogy „már csak egy kicsi hiányzik”, de most azt kell mondjam, hogy úgy nem lehet sikeres az ember, ha egy kicsi is hiányzik. Mindennek „klappolnia” kell, és túl sok negatívum volt az idén ahhoz, hogy jövőre is az legyen! Ha szerencsém van, összeáll, ha nincs szerencsém...
Nyilván arra törekszem, hogy összeálljon, és van még idő márciusig.

Szerinted az idei navigátorod beülne még melléd, ha szépen megígérnéd neki, hogy többé nem borítod fel? :-)
Remélem a (ki)borításokat letudtuk már idén, lógattam már a feje tetején is, és valóban kétszer-háromszor ki kellett már pakolnia a kocsiból... Dani egyébként nagyon komótos srác, mert amikor már benn vagyunk a fák között, vagy valami árokban, akkor már nagyon nem rohan, szép lassan összeszedegeti a cuccait, és ismeri Szajky Pisti mondását is, hogy „tükörre, üvegre nem lépünk”. Örülnék neki, ha a jövőben is tudnánk együtt dolgozni, de hogy ennek mekkora esélye van, ez még abszolút nyitott kérdés.

Balázs Öcsiékkel tervezed a jövő évet?   
Elsődlegesen igen! Nyilván, ha valami rózsaszín álomba csöppennék, ha valaki megkeresne, hogy levesz minden terhet a vállamról, én csak versenyezgessek, nem nekem kell összerakni ezt az egész történetet, akkor nagyon nehéz döntést kellene hoznom. Öcsivel nagyon jól megértjük egymást, most már egy tízéves barátságról van szó, nagyon jól tudunk együtt dolgozni, ami mostanában úgy módosult, hogy ő dolgozik miattam. Remélem, még bírja cérnával! Bízom benne, hogy meg tudjuk mutatni, hogy mi együtt mire vagyunk képesek! Az ő szakmai tudása, amit a szervizparkban megkapok tőle, az perpillanat pótolhatatlannak tűnik, és nagyon érezném a hiányát. Ha az optimális megoldást nézzük, és maradunk a kitűzött célnál, akkor igen, velük szeretném, de majd a sors megírja ezt a forgatókönyvet!