Számunkra meglehetősen izgalmasan indul a verseny, mert az idei teljesítményünk alapján hármas rajtszámmal vághatunk neki a veszprémi viadalnak. Ennek tükrében némileg átértékelődnek majd bizonyos taktikai elemek, és ebből a szempontból külön hangsúlyt fektetünk a pályák feldolgozására.

A várpalotai gyorsasági egy 11 km hosszúságú lazább talajú szakasz, mely már több alkalommal szerepelt mind a Veszprém-, mind a Mikulás Rallye-k programjában. A pálya elég egzakt körülményeket kínál, nem nagyon van benne meglepetés. Technikás és gyors részek váltogatják egymást, és elég nagy az átlagsebesség is. Meglehetősen tempós gyorsasági szakasz, ezért is a kedvenceink közé tartozik. Figyelni kell a nagytempóról való féktávokra, befordulásokra, és kiemelt hangsúlyt kapnak a nagytempónál történő levágások is. A nézőknek a cél előtti technikás visszafordítós részt ajánlanám.

 

A nézők kedvence! Sajnos ez a szakasz nem túl emlékezetes a számunkra, hiszen több alkalommal kellett itt feladnunk a küzdelmet, de idén ez másképpen lesz! Az érdes betonjával leginkább a gumikat veszi igénybe. Kifejezetten technikás, nézőcsalogató helyszín. Aki sokat szeretne látni a szombati napból, azoknak ezt a helyszínt ajánlom, annál is inkább, mert itt megfelelő infrastruktúrális körülmények fogadják majd a nézőket. Az ide kilátogatók egész nap ki lesznek szolgálva, hiszen háromszor is teljesítjük majd a szakaszt, ráadásul mind három alkalommal két kört megyünk.

 

Na, ez az egyik kedvencünk. Itt már szóhoz jutnak a navigátorok is, hiszen ezt a 15 km-t annak ellenére, hogy évek óta megyünk rajta, nem lehet fejből abszolválni, sőt: be kell osztani a gumikat és technikát is. Igazi autót és embert próbáló szakasz. Ha száraz marad az idő, talán a nagy vizes árkot sem kell kikerülni, azonban ha esősre fordul az időjárás, szép képeket lehet készíteni majd a pocsolyás részen.  Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ellentétes irányban én jobban szeretem ezt a pályát, de a mostani irány sem rossz.

 

Az elmúlt években sokat mentünk rajta. Az első fele az a „mumus” számunkra. Ezen a részen tavaly amikor Bútor Robival mentem, Janiék majdnem oda is lettek, és mi is megvizsgáltuk néhányszor itt a pálya széli bukszust… Nagyon gyors az eleje, aztán befordulunk az erdőbe, és szűk részek következnek, ahol nagyon pontosan kell (kéne) menni. A szombathelyi verseny erre a részre jó tréning volt. Most hogy láttam a „ifjú titánok” belső kamerás felvételeit, érzem, hogy még nekünk is szelídíteni kell Jani stílusán, hogy nem menjünk még egyszer szakaszonként úgy 100 méterrel többet, mint a fiatalok. :)

 

Igazi rallye pálya! Szeretem. :)

Ismét a navigációé a főszerep. Gyors és technikás részek váltogatják egymást. Figyelni kell. Ráadásul a nézők elöl elzárt szakasz, úgyhogy ha valaki itt rumlizik, az végig nézheti a versenyt.

Különleges a talaja, amihez külön alkalmazkodni kell, és a gumiválasztás is meghatározó lehet.

Ez a verseny egyik legjobb pályája!

 

A nagylőtér igazi kihívásokat kínál. Talán ez a leggyilkosabb rész. Hatalmas tempóval kell ugrálni, így sokszor vagyunk a levegőben, ahol már nem lehet korrigálni. Ez megint egy embert és gépet próbáló szakasz. könnyen előfordulhatnak nagyobb kövek is az úton, amik miatt sokszor improvizálni kell.

A maga majd 20 km -es hosszával, a verseny leghosszabb gyorsasági szakasza. Nagyon összeszedetten kell menni, és mindenre fel kell készülni. Bútor Robival egy defekt miatt tavaly, majdnem itt ment el a versenyünk. Rallye lesz a javából!

 

Kellemes időtöltést, jó szurkolást és sikeres felkészülést mindenkinek,

Bessenyey Zolinak pedig mielőbbi jobbulást és felépülést kívánunk!