Ha marad a szembenállás, és egyes egyéni érdekek érvényre juttatása érdekében folytatódik a háború, akkor sajnos rövid időn belül búcsút inthetünk az autósportnak!

Voltak RSB tagok, akik már korábban megszólaltak a lemondások témakörében. Holczer Dániel még nem nyilatkozott a kialakult helyzetről. Ezúttal őt faggattuk.

Sajnos 2007 januárja óta igazán sok minden nem változott. Talán annyi, hogy jelenleg soha nem látott mélyponton van az MNASZ, és haladéktalanul változásokra van szükség. Persze lehetne itt újjal mutogatni, hogy a kialakult helyzetért ki a felelős, de nem hiszem, hogy ez célra vezető lenne. Előre kell nézni, és a jövőt kell építeni. Én a magam részéről bízom benne, hogy minden MNASZ tag felfogta végre, hogy milyen helyzetbe került az autósport, és azt is, hogy a soron következő közgyűlésnek mekkora a jelentősége. A 24. órában vagyunk, és minden érintettnek félre kell tennie a személyes ambícióit ahhoz, hogy megoldást találjunk a jelenlegi helyzetre. Anno néhány évvel ezelőtt azt mondtam, hogy mi magunk okozhatjuk az autósport halálát, és most sajnos azt kell, hogy mondjam igazam lett. A korábbi gondolataimat most kiegészíteném azzal, hogy az autósport megmentői is csak mi magunk lehetünk. Nem szeretnék túlságosan szentimentális lenni, de úgy gondolom, hogy az, aki igazán szereti az autósportot, és azt fontosnak is tartja, képes kell, hogy legyen elengedni a bársonyszéket a változások érdekében. Az elmúlt néhány hónapban elindult egyfajta közeledés, ami talán előbb utóbb célra vezető is lehet, ha megtalálja a tagság azt a vezéregyéniséget, akinek bizalmat szavaz, és felruházza azzal a rendkívül felelősségteljes jogkörrel, hogy kivezesse az MNASZ-t a jelenlegi válságos helyzetéből. Ha marad a szembenállás, és egyes egyéni érdekek érvényre juttatása érdekében folytatódik a háború, akkor sajnos rövid időn belül búcsút inthetünk az autósportnak!

Mi lehet a megoldás?
Megoldást csak alapvető változások hozhatnak. Meggyőződésem, hogy csak a két évvel ezelőtti analógia mára továbbfejlesztett változata vezethet ki a jelenlegi állapotból. Szükség van egy olyan elnökre, aki ismeri az MNASZ szervezeti felépítését, és képes koordinálni egy komoly üzletemberekből álló elnökség munkáját. Az elnökség kizárólagos feladata a bajnokságok lebonyolításához és az MNASZ működtetéséhez szükséges anyagi források előteremtése kell, hogy legyen. A sportszakmai munka a szakági bizottságokban kell, hogy történjen, hiszen a szakági bizottságok feladata az adott szakág bajnokságainak, versenyeinek koordinálása, azok lebonyolításának ellenőrzése. A szakágak önállóan meg kell, hogy tudjanak birkózni a sportszakmai -, és a gazdasági feladatokkal, és nincs szükség további fórumokra. A szakágak gazdálkodásának ellenőrzésére szerintem, egy belső ellenőrzési és gazdasági tanácsadó bizottságot kell létrehozni, amely azon túl, hogy ellenőrzi a gazdálkodást, segíti is az adott szakág gazdasági tevékenységét, sőt szükség esetén jogsegélyt is biztosít. Ezzel gyakorlatilag a szövetség apparátusa, valamint a költség igény is csökkenhet. Ha egy üzletemberekből álló elnökség képes megteremteni a szükséges anyagi bázisokat, akkor ez a rendszer működőképes. Ez szerintem ennyire egyszerű.

Sportszakma?
Igen. Tudomásul kell venni, hogy felnőtt egy generáció, és most már ő rajtuk a sor. A jelenleg sportszakmával foglalkozó sportvezetőknek sürgősen gondoskodniuk kellene az utánpótlásról, és el kell gondolkodniuk saját maguk utódlásáról. Ez mintha a görcsös székhez ragaszkodás közepette az elmúlt évtizedekben elkerülte volna az érintettek figyelmét, és ezt a szemrehányást a volt és a jelenlegi elnök is megérdemli… Bár megkockáztatom, hogy ez a múltban egyfajta koncepció is lehetett, hogy a pozícióba jutott emberek "kiirtsanak" maguk körül mindenkit, saját egyéni ambícióik megvalósítása érdekében. Meg kell, hogy fiatalodjon a Sportbírói Bizottság, meg kell, hogy fiatalodjon a Felügyelői Bizottság és az Etikai Bizottság is. Átszervezésre van szükség a Technikai Bizottságban, hiszen külsős vállalkozásként egy ilyen szervezet sokkal hatékonyabban tudná ellátni a feladatát. Egyszóval valamiféle vérátömlesztésre van szüksége szövetségünknek az életben maradáshoz, de ehhez jó néhány embernek mennie kell!

Média?
Elkezdtünk járni egy úton, és úgy tűnik jó az irány. Talán egységes lehet újra az autósport médiája, ha mindenki felfogja végre, hogy ennek mekkora a jelentősége. Nagyon fontos, hogy ezen a területen mindenki dolgozhasson, és senki se legyen akadályozva a munkavégzésben egészen addig, ameddig az MNASZ érdekeit nem sérti a tevékenysége. Sikerült rendezni, a vagyoni értékű jogok hasznosítását és a jogdíjat fizetők védelmében intézkedéseket tenni. Nem volt egyszerű a feladat, de most néhány évre talán kiszámítható befektetést tud kínálni szövetségünk mind azok számára, akik dokumentált megjelenéseket, esetleg közvetítéseket szeretnének megvalósítani az MNASZ versenyeivel, bajnokságaival kapcsolatosan. Ez rendkívül fontos, hiszen valahogy vissza kell szereznünk a népszerűséget az autósport számára, és vissza kell csalogatnunk a nézőket. Ehhez pedig nagy szükség van a médiára. Ez az út azonban hosszú és nehéz, de bízom benne, hogy tudunk majd folyamatosan előre lépni ebben a kérdésben is.

Tudom kicsit provokatív a kérdés, de Te nem gondolkodtál el azon, hogy lemondj?
Nem. Én azért vállaltam a munkát, mert hiszem, hogy van út, amely kivezet ebből a jelenlegi mélypontról. Sokat gondolkodtam azon, hogy megéri -e ez egyáltalán, mert valljuk be mind ez nem kevés feladattal jár, és nem adnak érte babérkoszorút sem. De azt gondolom, hogy vagyok annyira kitartó és konok, hogy amíg a változások be nem következnek addig vállalom a munkát, utána, pedig ha bizalmat kapok, és szükség van a munkámra, újult erővel veszek majd részt az újjáépítésben. Rengeteg megvalósításra váró ötletem, ötletünk van, csak szeretném azt megérni, hogy végre igazán érdemi munkát tudjunk végezni.