Az első futamon az abszolút első helyet megszerezve hatalmas volt az öröm a csapat háza táján. A második futamon történtekre talán senki sem számított. Egy vezetői hiba miatt a verseny idő előtti feladására kényszerült a Bútor-Bacigál páros. Robival beszélgettem arról, hogy mi lehetett a hibázás oka, hogyan látja utólag az eseményeket és mi az, amin mindenképp változtatnia kell majd, hogy újra a régi formáját hozhassa a versenyzés során.

A verseny előtti napon arról beszélgettünk, hogyan sikerült felkészülni erre a versenyre…
Akkor úgy éreztem, hogy minden rendben van, elegendő lesz a 40 km-s teszt, annak ellenére, hogy új futóművel érkezett az autó. Már akkor is éreztem, hogy egészen másként viselkedik a kocsi, mint ahogyan Egerben tapasztalatot szereztem vele, de pénteken még úgy véltem, hogy a teszt végére sikerült azért újra összebarátkoznom a Peugeot-val. Utólag be kell látnom, hogy egyáltalán nem volt megfelelő a felkészülésünk, és nyilván ez is szerepet játszott abban, hogy ezen a futamon kiestünk. A futamot megelőzően az 1-es rajtszám kapcsán sem éreztem azt, hogy bármiféle nyomás nehezedbe rám emiatt, de sajnos ez sem így volt. Mindenképpen befolyásolt ez az egészen új szituáció, hogy soha nem versenyeztem még 1-es rajtszámmal az oldalunkon. Magamról is és Igorról is azt tudom elmondani, hogy nem voltunk kellőképpen összeszedettek, nem tudtuk azt a formánkat hozni, amit az első versenyünkön.

Hogyan kezdődött a szombati nap?
Keveset tudtunk pihenni, hajnal 4-kor már ébresztő volt, indultunk a gyorsasági szakaszokra. Az első körben úgy éreztem, hogy bármit teszek, az nem jön össze. Minden megmozdulásunknak negatív eredménye lett, mondom ezt annak ellenére is, hogy igazából a negyedik helyen autóztunk az abszolútban és valójában nem állt messze tőlünk a második vagy harmadik helyen autózó páros. Folyamatosan úgy éreztem, hogy nem tudom azt a formámat hozni, ami a magabiztos, bátor versenyzéshez kellene, amivel igazán gyors tudok lenni! Az autót sem éreztem tökéletesnek, szerintem sokkal gyengébb volt a motorereje, mint az egri versenyen, és nem tudom, hogy ennek mi volt az oka.

A második körben próbáltál javítani…
Az első kör utáni szervizparkban átgondoltam a dolgokat, célul tűztem ki, hogy az első kör hibáit javítanom kell, átgondoltam, hogy min kell változtatnom, hol kell gyorsulnom, és ez az elején egész jól össze is jött. Nagyon keményen kezdtünk, a sima kanyarokon jó gyorsan tudtam átmenni, megtaláltam a megfelelő féktávokat is, mígnem következett az ominózus kanyar. Jól ismerem ezt a kanyart, a versenyzői pályafutásom során már nagyon sokszor hiba nélkül mentem át ezen a kanyaron, tudtam, hogy ott van a betonpillér, most mégis túlzottan letettem tőre, és a felnit odaütöttem a betonnak. Az volt a gond, hogy nem a gumival kaptuk el, hanem a felni peremével, így ennek következtében az alsó lengőkar olyannyira megsérült, hogy a kocsi irányíthatatlanná vált, nekünk pedig nem maradt más választásunk, minthogy feladjuk a versenyt.

Hogyan látod utólag az eseményt?
10 éve nem estem ki vezetői hiba miatt hazai futamon, így ez most nagyon negatívan érint. Borzasztó rosszul éreztem magam szombaton és vasárnap, hogy ezt a futamot az én hibázásom miatt kellett feladnunk. Ráadásul pont akkor hibáztam, amikor nagyon fontos lett volna, hogy hiba nélkül teljesítsük a versenyt, és legalább pontot szerezzünk. Nem követhetek el újra ekkora hibát, hogy pont nélkül menjünk haza. A bajnokságban így visszacsúsztunk a harmadik helyre, Asiék és Herczig Norbiék elénk kerültek. Asi a két versenyen szerzett pontjaival eléggé elhúzott előlünk, Norbiék azért nincsenek túlzottan messze és mögöttünk is folyik a harc a pontokért. Két versenyen vagyunk túl, nincs még elveszve semmi, nem dőlt el a bajnokság, de be kell látnom, hogy sokkal jobban oda kell figyelnünk a felkészülésre, sokkal jobban kell harcolnunk a kitűzött céljainkért. Kicsit "leengedtünk" Eger után azt hiszem, nem fordítottunk kellő figyelmet a felkészülésre, ellenben a többiekkel, akik ennek köszönhetően előnyhöz jutottak. Míg ők előre léptek, addig mi hátra.

Folytatás?
Következik a murvás talajú Bükfürdő Rallye, ahol megint csak nem lesz előnyöm a többiekkel szemben, hiszen ezzel az autóval még soha nem versenyeztem murvás pályákon. Összkerekessel is 1998-ban mentem murván utoljára, így a felkészülésre mindenképp nagy hangsúlyt fogunk fektetni. 80 km-t megyünk majd a verseny előtt, hasonló jellegű szakaszon, mint amilyenek a gyorsasági szakaszok lesznek. Vissza kell majd rázódnom az autóba, meg kell tanulnom vele murván közlekedni és meg kell találnunk a megfelelő beállításokat. Fontos számomra, hogy nyugodtan és higgadtan állhassak majd oda a rajtba. Át kell értékelnem a dolgokat, lazábbra kell vennem ezt az egészet, meg kell próbálnom újra saját magamnak autózni, mint ahogyan azt az első futamon is tettem. Vissza kell hoznom azt az érzést, hogy nincs rajtam nyomás, hogy görcsmentesen tudok autózni, hogy magamat tudom adni a pályákon a versenyzés során! Ha újra görcsös leszek, akkor ez az egész elveszíti a varázsát!

A csapat támogatói: