Fischer Dani az Eger Rallye idején külföldön, pontosabban a török IRC futamon állt rajthoz Mészivel az oldalán.

- Tavaly nem voltatok ugyanitt túl szerencsések - hogy ment idén?
- Az első nap utolsó gyorsaságiján - a kilencediken - kiszakadt a toronyból a gátló és elszakította a fékcsövet. Tudtuk, hogy ha ilyen történik, elszakad a fékcső, úgyhogy nem ért nagy meglepetés, mikor hallottam a zörgést, ráléptem a fékre, és nem volt semmi fékünk. Tudtam, hogy sokkal nagyobb kárt már nem tudok okozni, így kijöttünk a gyorsról. Szerencsénkre éppen egy 45 perces szerviz következett, és gátlót és fékcsövet cseréltünk, légtelenítettünk, ez belefért a 45 percbe. Meg tudtuk tehát csinálni a kocsit, és folytathattuk a következő napot.
Nagyon meg akartuk tartani a második helyet, vagy esetleg még az elsőért is küzdöttünk volna a török sráccal. Még esélyünk is lett volna, mert a verseny utolsó szakaszára esni kezdett az eső, és ez nekik meglepetés volt, senki nem tudott rajta normálisan menni, én pedig kifejezetten szeretem az esőt. A pech-sorozataim között folyamatosan esőben autóztam.
Sajnos a második nap, első gyorsaságijának az ötödik kilométerénél a másik oldalon történt ugyanaz, mint előző nap: kiszakadt a gátló, és elszakította a fékcsövet. Arról a gyorsról is kijöttünk, de ha megszereljük, annyira sok lett volna a késésünk, hogy az utolsó helyre csúsztunk volna vissza, úgy meg már nem láttuk sok értelmét folytatni és esetleg további károkat okozni a kocsiban, és feladni kényszerültünk a versenyt.

- Mennyire vagy elkeseredve miatta?
- Őszintén megmondom, nem sok verseny volt az utóbbi években, ahol úgy célba tudtam érni, hogy azt megnyerjem. Versenyek közben a helyezéseim mindig megvannak, csak mindig valami megakadályozza, hogy célba érjünk. Vagy az időjárás, vagy tönkremegy valami a kocsin. Mondjuk ebbe az is beletartozik, hogy általában nem a legegyszerűbb versenyekre érünk ki, hanem nehéz versenyekre, szakadó hóba, olyan murván, amire azt mondtam a tréningen, hogy nincs autó, amelyik végig tudja csinálni, és közben mégis célba ért rajta 80-ból 30 autó. Szóval általában gyilkosak a pályák, nehezek a versenyek, úgyhogy valószínűleg ez az oka, hogy nem érünk végig.
Most már szeretnék végre olyan helyezéssel befejezni egy versenyt, amire azt tudom mondani, hogy jó. Leginkább a dobogónak örülnék..

- Feltüzelte ez a bizonyítási vágyadat, a harci kedvedet?
- Igen. Tavaly is ugyanezeken a helyeken tudtam autózni Törökországban, de most annyira kiegyenlített volt a verseny, hogy direkt ugyanolyan gumival mentem, mint a többiek a Fiesta-csapatban, ami itt különösen erős volt, és nagyon szerettem volna hozzájuk mérni magamat. Ezért teremtettünk ugyanolyan technikai feltételeket magunknak is. Ezek az első-második idők, egy török pályán szerintem nagyon jó teljesítménynek bizonyultak. Tény és való, hogy apait anyait beleadtunk, és megpróbáltunk mindent megtenni, hogy ez így is maradjon.
Nem rajtunk múlt sajnos, de a következő versenyek egyikén azért most már szeretnénk célba érni, és dobogón végezni - mint ahogy ezt elkezdtük ezzel az autóval.

- Mi lesz a következő versenyetek?
- Vagy Lengyelország, vagy Horvátország. Valószínűbb a lengyel futam. Az is murvás, de nem olyan rossz minőségű. Szeretnénk azt a hat versenyt végigfutni, de az majd később derül ki, dől el, hogy melyikek lesznek ezek.