Ismerjük meg bajnokainkat!
Pájer Ani körbetelefonálta a tavalyi év bajnokait:
Nagy Matyi • Mészáros József • Határ István • Oberling Attila • Kosztolányi Imre • Bosch Péter


Nagy Mátyás
2006. H/1 bajnoka
2006. H/Lada Kupa

- Mindig autóversenyző akartál lenni?
- Igen.
- Mikor kerültél először kapcsolatba az autókkal?
- Hát, ha egészen őszinte akarok lenni, akkor az anyukámban. : Apu is autóversenyző volt, aztán terhes korában is volt anyukám autóversenyeken és onnantól kezdve pedig rendszeresen.
- Akkor neked eleve el volt rendelve, hogy autóversenyző leszel?
- Hát nem egészen. Kicsit rögös volt az út, de kitartó voltam.
- Mesélj erről!
- Hát a családom annyira nem támogatta, hogy legyek én is autóversenyző. Tudták, hogy mennyi pénzzel, mennyi áldozattal jár ez a dolog.
- Akkor minek tanultál?
- A végzettségem bolti eladó, és utána jártam a dolgozók gimnáziumába.
- És dolgoztál valaha eladóként?
- A szüleimnek a boltjában még gyerekkoromban.
- Ugye nagyon sokan autószerelőből lesznek. Te autószerelést nem is tanultál?
- Hát én autodidakta módon tanultam autószerelést
- Mennyit tudsz megszerelni a saját autódon, mondjuk a verseny hétvégéjén?
- Mondjuk ez úgy van, hogy az apu csinálja a motort, váltót, diffit, a többit meg mi szoktuk, a kaszniját az utolsó kocsinak már teljesen mi csináltuk. A futómű meg az ilyesmi dolgok érdekelnek, a motor részeket inkább apu csinálja.
- Mikor ültél először versenyautóban?
- Hát öthónapos koromban. :):):)
- Úgy értem, amikor először versenyeztél.
- Az első versenyem '94-ben volt. Akkor még csak a barátom jogosítványával tudtam menni. :)
- :) De akkor már versenyautóban ültél, tehát már versenyeztél?
- Az, hogy versenyautó, az túlzás, de azt már mi csináltuk. Egy Zsiguli bukócső volt benne, ezen kívül semmi sem széria volt rajta.
- Ez milyen verseny volt?
- Az első évben lada-cross-ban mentem.
- A ralitúra előtt milyen bajnokságokban versenyeztél még?
- Az lada-cross-ban egy évet és onnantól kezdve túraversenyeken mentem csak. 99-ben mentem másodosztályban, ott estünk jó nagyokat, utána nem versenyeztem egy évig, utána túrában megyek 2001 óta, de mentem egy évet az első osztályban is.
- Mindig a Ladáztál?
- Igen.
- Ha a szívedre kellene tenned a kezed és választanod kéne egy autót, a hazai viszonyoktól, az anyagi körülményektől, mindentől függetlenül, melyik autó lenne az, amelyikkel szívesen versenyeznél?
- Hát ha nem romlana el, akkor jó lenne a Lada is, de amúgy minél erősebb, minél több kerék hajtsa.
- Mondjuk egy WRC-ben kipróbálnád magad?
- Abban ki. Az biztos jó lehet.
- Mondtad, hogy estél egy nagyot. Gyakran estél, vagy sokat estél már versenyek közben?
- Hát eddig a beesésig elég rendszeresen, majdnem minden versenyen, utána kicsit kevesebbet. :) Azóta igazából nem estünk. Egyszer kellett egy homokfalat cserélni, de nem volt azóta semmi, szerencsére.
- De neked sose lett bajod, ugye?
- Háát, amikor estem, akkor elszakadt a biztonsági övem a varrásnál és eltört a gerincem, meg a bordáim… Volt egy pár dolog.
- Akkor te egy bátor ember vagy, hogy utána tovább folytattad.
- Hát mi a bátorság? :) A hétköznapi autózáshoz is bátornak kell lenni néha. :)
- Ez igaz. :) Gondolom neked nem ez a fő hivatásod, hanem foglalkozol mellette valamivel.
- Igen.
- Mit csinálsz? Mi a civil szakmád?
- Hát belekezdtem egy vállalkozásba. Vettem egy házat, ami kocsma is és autószerelőműhely is, de csak nagyon lájtosan.
- Tehát kocsma tulajdonos vagy?
- Hát igen. Azt a részét bérbe adtam.
- Hogy állsz a dorbézolással?
- Mulatni azt nagyon szeretünk. :)
- Ha lehetne választani egy példaképet akár magyart, akár külföldit, akár mindkettőt, ki lenne az?
- Hát én nekem a McRae volt mindig is.
- Még nem vagy családos ember, ha jól tudom.
- Nem. Barátnőm van, párkapcsolatban élek.
- Ő hogy viseli, hogy autózol?
- Jól viseli. Autóversenyen is ismerkedtünk meg.
- Ő is szakmabeli?
- Hát igen.
- A barátnőd, Laura, ugye navigál?
- Igen.
- Arra még nem gondoltatok, hogy egy autóba üljetek?
- Hát nagyon elképzelhető, csak ez a pénzen múlik. Keresünk navigátort, mert most már a festőnél van az új autó, vettünk egy Evo IX-est, és ha tudunk elég pénzt szerezni, akkor ő fog navigálni, ha nem, akkor olyan valaki, akinek van pénze.
- És melyik bajnokságban? Maradsz itt a túrában, vagy följebb lépsz?
- Még nem tudom, de 99 %, hogy túrába fogunk menni.
- Hogyha lenne egy fiad, akkor neki mit tanácsolnál, legyen autóversenyző, vagy ne legyen?
- Azt neki kell eldöntenie. Ha tetszik neki, akkor nagyon fogom támogatni, ha nem tetszik neki, akkor meg majd lehet, hogy másban. Egy csomó dolog van, amin már átmentem és jó lenne tovább adni valakinek, csak hát ez olyan, hogy apukám eldöntötte, hogy ne legyek autóversenyző és én az lettem, akkor lehet, hogyha én is erőltetném, akkor meg lehet, hogy nem lenne az.
- Meglehet. Melyik a legnagyobb dolog, amire büszke vagy, amióta autóversenyző vagy?
- Igaz, hogy csak részeredmények, de amikor végre tényleg sikerült teljesen első osztályban menni, akkor azért többször is volt olyan, hogy az első helyről kellett kiállnom, de attól függetlenül a bajnokságokat, amiket megnyertem, mindegyikre büszke vagyok.
- Hány bajnokságot nyertél eddig?
- Hármat.



Mészáros József
2006./A/1 bajnoka

- Mindig autóversenyző akartál lenni?
- 16-18 éves korom körül jutottam el erre, addig csak úgy nézegettem, nem is érdekelt annyira.
- És hogy keveredtél autóverseny környékére, vagy hogy jött ez az elhatározás pont akkor?
- Már az úgy tetszegetett akkoriban, de tovább nem nagyon léptem ez irányba semmit, és összeismerkedtem egy sráccal, aki akkor kezdett el versenyezni. És neki elkezdtem szerelni a Trabantját rali túrába, '97-ben volt már.
- Neked egyébként autószerelő végzettséged van, vagy csak hobbiból?
- Igen van. És én egy Trabant műhelyben is dolgoztam, szervizben. Szóval elkezdtem szerelgetni a kocsiját, így egy kicsit így rám ragadt ez a dolog, és egy év múlva már készen volt a saját N csoportos Trabantom. Valahogy ez így indult.
- Mikor is volt, amikor te először vezettél?
- Amikor először versenyeztem, a barátommal indultunk 1997-ben a Mikulás Ralin, ez még Hévizgyörökön volt akkoriban, és akkor próbáltunk menni Trabanttal, felváltva vezettünk, és '98-ban, ha jól emlékszem augusztusban mentük már az első versenyünket egy N-es Trabanttal.
- Mindig Trabanttal versenyeztél?
- Igen. Erre volt keret. :)
- De egyébként szereted is gondolom, tehát nem csak muszájból?
- Igen, szeretem is, és elég közvetlen kis autó. Az élmény az nagyon jó benne abszolút! Olyan, mintha egy 150 lóerős autóban ülnél körülbelül. Az sem adja vissza annyira, mint a Trabant. Kicsi, fürge, nagyon gyorsan történnek benne az események, közel vannak a fák, úgymond…:):) Ebben olyan izgalmas menni: nem gyors, de úgy érzed benne, hogy nagyon gyorsan mész.
- Ez hányadik bajnoki címed volt, amit tavaly szereztél?
- Túrában sajnos még csak az első, 2004-ben próbálkoztunk menni, de akkor nem nagyon volt sikerünk, nagyon sokszor kiestünk technikai hiba miatt. Előtte ugye én sokat versenyeztem '98-tól, elég sok versenyt megnyertünk, de túrában, tehát bajnokságban nem mentünk.
- Az idei évre mit terveztek? Jöttök?
- Igen szeretnénk. Hát végig nem fogunk menni valószínűleg, mert nem lesz keretünk, de olyan 5 verseny, mint tavaly is, tavaly is 5-öt mentünk, abból sikerült megnyerni a bajnokságot. Reméljük az idén is lesz szerencsénk. Jó lenne, mert a pénz az szűkös sajnos. Ezért is megyünk Trabanttal. Még ha egy kicsit több pénzünk lenne, mondjuk még akkor is Trabanttal mennék szerintem, csak jobban oda tudnánk figyelni másra is. Akkor más gumit tennénk fel, nem azt ennénk, amit most, nem ott szállnánk meg, ahol most… ilyen különbségekre gondolok. - Ha a pénz nem számít alapon választhatnál, akkor milyen autóba ülnél?
- Hát őszintén? Nem is tudom. Valószínűleg egy WRC-t kipróbálnék mindenképpen, mert arra kíváncsi vagyok. Mitsubishivel biztos nem mennék, hátsó kerekessel nem tudok menni, hát nem is tudom. Nem tudom.
- Mi bajod a Mitsubishivel?
- Nem szeretem. Nekem kicsit olyan lomhának tűnik. Mert jó, hogy négykerekes, meg stb, de ahhoz már egy nagyon erős autó kéne, egy nagyon erős Mitsubishi kéne ahhoz, hogy egy olyan élményt visszaadjon, mint egy WRC, ami akármilyen régi is. Nekem ezért nem tetszik. Plusz nagyon sok van belőle, és a huszonnyolcadik micus nem akarok lenni, akkor inkább Trabant…:)
- Na, beszéljünk egy kicsit a magánéletedről! Családos ember vagy?
- Igen.
- Gyermek, feleség?
- Feleség van, gyerek még nincs. A feleségemmel 7 éve ismerkedtünk meg, és egy éve kerültünk egymással közelebbi kapcsolatba papíron is… addig ugye érlelődött a dolog. :)
- Végül is jobb későn, mint soha…: Ő hogy viseli ezt az autóversenyzést?
- Már megszokta.
- Akkor így ismert már meg téged?
- Amikor megismerkedtünk éppen táncoltunk, és mondta, hogy óvatosan fogja a vállamat, mert nagyon fáj, mert előtte nap borultam föl.
- És rögtön beléd szeretett…:)
- Hát nem biztos…
- Vagy inkább te belé, mert nagyon óvatosan fogta a vállad…?
- Igen. :):)
- Erről a táncolásról mesélj!
- Hát ez is egy nagyon régi történet. Kábé talán egy évvel későbbi, mint a versenyzés, nagyjából utána indult el. Én nem nagyon jártam sehova, és így nem nagyon ismerkedtem se lányokkal. Barátaim voltak sokan, de hát ők se jártak sehova, tehát mi ilyen hasonló lelkűek vagyunk. Diszkóban életemben nem voltam egyszer se, és volt egy ismerős, aki azt mondta, hogy hát akkor gyere el társastáncra, ott egy csomó nő van, legalább tanulsz, kultúrált zene, stb. Hú mondom, ez tök jó, megnéztem, és még meg is tetszett. Aztán a végén már egész jól belejöttem ebbe a témába, és ott ismerkedtem meg végül is a párommal is.
- Milyen táncokat tanultok, vagy milyen táncokat táncoltok?
- Társas tánc. A 10 táncot főként. Latin, standard táncokat.
- Mennyire vagy jó ezekben a táncokban?
- Hát most már évek óta semennyire. Már lassan pár éve nem nagyon csináljuk. Indultunk talán egy vagy két háziversenyen és olyan 4. helyen értünk be a tizenvalahányból, tehát valami ilyesmi, ilyen középmezőny körülbelül. Annyira nem is mélyedtem el benne annyira, meg hát itt nagyon sokat kell edzeni ezért fizikailag.
- Meg megvolt a csaj és onnantól kezdve a tánc másodlagos lett, nem? :)
- Nem. Utána kezdtük el.
- Ja, tényleg. Próbáltam leegyszerűsíteni a dolgot, na. :)
- Hát, jól sikerült… :) Szóval igen, utána komolyodtunk el ebben.
- Gyermeket terveztek?
- Igen, azon vagyunk, hogy hátha. Bízunk benne, hogy minél hamarabb sikerül.
- És ha megszületik a gyermeked, minek szánnád inkább autóversenyzőnek, vagy táncosnak?
- Hát miniszternek, az mégis csak jobb. :):):) Inkább táncosnak.
- Még egy érdekesség az életedből: a navigátorod…
- Igen, a Gábor barátom. Egész életünkben együtt csináltunk mindent, egészen a mai napig. Azt hiszem általános negyedik óta járunk egy osztályba, és autót szerelni is egy iskolába mentünk, ugyan sajnos eltolva jártunk, páratlan-páros évben jártunk ugyan iskolába, de ugyanoda, és együtt versenyzünk 1997 óta.



Határ István
2006./H/K1 bajnoka

- Hányadik bajnoki címed volt ez a tavalyi?
- Húha…:) Hogy is volt? Valamikor rali 2-ben navigátorként voltam bajnok, aztán rallycrossban háromszor, akkor volt egy hegyen, aztán rali-túrában egy abszolút, meg ez a mostani.
- Mindig autóversenyző akartál lenni?
- Gyerekkoromban is vonzottak az autók és a motorok. Autószerelőként kezdtem, egyébként először autóversenyző biztos, hogy nem akartam lenni. Fotóztam. Nem is ment rosszul. Elég sok díjnyertes képem van, először csak csendélet, meg műtermi fotókat csináltam,aztán érdekelni kezdett a portrézás. Ezért kerestem sporteseményeket, ez a '70-es években volt, nagyon népszerű volt már akkor is az autóverseny, jó témának ígérkezett. Akkor, amikor odakerültem abba a közegbe, az a varázs megható volt, és megragadott. Legelőször Móczár Péter mellett ülhettem. Egy hegyi verseny céljából vitt a céltól vissza a rajtig. Na, az nagyon tetszett, onnantól kezdve mindig kerestem az alkalmat, hogy versenyautóban ülhessek! Olyannyira, hogy 3 év múlva már egy saját Trabival elkezdtünk ügyességezni, autóversenyezni. Ez 1977ben volt. Azóta folyamatosan versenyzünk.
- Raliautóban először vezettél, vagy navigáltál?
- Először navigáltam. 4 évig navigáltam, mielőtt vezettem volna. Abból a szempontból jó, hogy megtanultam azt a részt is, amit most számon kérhetek a navigátoromtól. Nem vagyok hozzá kuka, ez a lényeg, és talán jobban meg tudjuk beszélni, hogy mi hogy legyen. Annak idején a Szászvári féle könyvből tanultunk elméletet, meg egymástól.
- Te most csapatfőnök is vagy, tehát ennek a sportnak minden szintjét megismerted az elmúlt csaknem 30 év alatt. Mi változott alapvetően?
- Szerintem most is megvan az a varázsa ennek a sportnak, de csak ott, hol közvetlen tud maradni a kapcsolat a csapat minden szintjén. Két részre tudnám bontani a dolgot. Vannak olyan versenyzők, akiknek van pénzük, és mennek a versenyeken, és lehet, hogy nem is érdekli ez a dolog. Ettől még lehet jó pilóta, meg eredményes, de sokan azért jönnek ide, mert jó a csapat, jó a hangulat és jó együtt lenni. Nyilván mindenkinek vannak álmai, de sokkal fontosabb, hogy háziasabb, barátibb legyen a hangulat.
- Talán ezért is jó a te csapatodhoz tartozni, mert te még megtartod azt a hagyományt, hogy a rali az szerelem…:)
- Ez biztos, hogy így van. Nálam is van fluktuáció, mert vannak, akik azt gondolják, hogy van pénzük, akkor menni fog minden. Ezek lemorzsolódnak, és biztos megtalálják a helyüket majd. De nálunk  nem ez van. Talán ez a titka, hogy 30 évig a rali körül marad az ember. Persze, nyilván, ha azt vesszük, hogy ha egy képzeletbeli ranglétrán folyton felfelé kéne lépkednie, akkor már nem itt volna a helyem, de pontosan azért, mert jól érzem magam itt a rali-túrás társaságban, azért nem is mentem feljebb. A korom végett már nem itt kéne lennem. Lehet, hogy át kéne adnom a helyem a fiataloknak, vagy első osztályban kéne mennem, de ott csak kínlódnék. Itt jól érzem magam. De ahogy elnézem a rali 1es mezőnyt is, országosan, nem sokan vagyunk már ilyen öregek, akik a rali környékén mozgunk aktív versenyzőként. De engem még nem zavar.
- Melyiket szereted jobban? Autót vezetni vagy csapatot?
- Azon gondolkodtam mostanában, hogy most már ha mindkettőt maximálisan kéne csinálnom, lassan szét kéne választanom a kettőt. De versenyezni  jobban szeretek.
- Te fedezel fel tehetségeket, a csapatod tagjait, vagy ők keresnek téged?
- Általában ők keresnek meg, és a benyomásokból az ember el tudja dönteni, hogy tudnak-e majd együtt dolgozni vagy sem. Itt szerencsére a környéken nagyon sok autóversenyző, autóversenyt szerető ember van. Hát a Salgó is a negyvenedik lehetne már, ha nem szakad meg ez anno valami okból. És hiányzik itt az embereknek. Vannak itt fiatalok, akikkel lehet most is normálisan dolgozni, komolyan gondolja. És persze az emberi kapcsolat is nagyon számít. Nálam aki csak dobálja a pénzt, és csalásra is kész, azt szeretem kirostálni.
- Miben tudsz segíteni egy kezdőnek? Miben fordulnak hozzád?
- Általában, mikor már engem megkeresnek, már van valami múltjuk. A rallycrossban több tanácsot kellett adni, mert az egy összetettebb dolog volt. Sokan voltak, aki jöttek tanácsért, segítségért, ezt mindenkinek megadtam, elbeszélgettünk arról, hogy mit akar, mi a terve. Többek között az Oroszki is ilyen volt, most meg már ott tartunk, hogy meg akar verni. Ami nem rossz, sőt!
- Amikor nem autóversenyzel, akkor mi a civil foglalkozásod?
- Egy mikro kis vállalkozásom van, autószerelő kisiparos vagyok, és vagyunk itt hárman, autókat javítunk. Van egy autósbolt is, ott van a nejem, tehát ez egy ilyen családi vállalkozás.
- Még azt akartam megkérdezni mielőtt rátérünk a civil életedre, hogy meg tudod számolni, hogy hány féle autóval versenyeztél ezalatt a 29 év alatt?
- Nem is olyan sokkal, mert kezdtünk Trabanttal, Lada, Skoda és Peugeot. Mondjuk a Peugeot-ból volt 9 darab 309-es, így már sok volt. Viszont nem mentem 205-össel… érdekes, az nem volt.
- Ha nem anyagiakon és nem hazai viszonyokon múlna, milyen autóba ülnél be egyszer, vagy milyen autóval versenyeznél?
- Hát mondjuk egy összkerekest kipróbálnék, de nem úgy, hogy csak megyek vele pár métert, mert úgy tudom, hogy az biztos jó érzés, de igazából ha tudnék egy évadot menni vele, azt azért kipróbálnám. De nem N-est, az azért távol áll tőlem, nekem ez a kétkerekes, ami van, nyújt olyan élvezetet, mint egy N-es.
- Tehát egy A-s összkerekes például?
- Igen, azt úgy kipróbálnám.
- Van példaképed?
- Igen van, volt is. Egyik legnagyobb Stig Blomquist, akire sokat figyeltem annak idején, meg az emberi kitartásban, illetve a maximalitásban, Walter Röhl aki számított. És magyarok közül a Ranga Laci volt úgy a példakép, hogy amit alulról elkezdett felépíteni, hogy elért a csúcsra, tehát ezért maximálisan felnéztem rá. A régi öregek közül meg itt a környéken nyilván az azért volt meghatározó, mert itt őket ismertem közelebbről, meg a Holecz testvérek voltak, akiktől sokat lehetett tanulni.
- Na térjünk vissza egy kicsit a civil életedre, már amennyire nem akarok nagyon belemászni az életedbe, de említetted, hogy a nejed, tehát nős vagy, gondolom gyermekeid is vannak?
- Igen van, két fiú. A nagyobbik 23 éves, a kisebb most fog érettségizni.
- Nekik van közük az autóversenyzéshez?
- A kisebbnek igen. Ő autószerelő tanuló, de még nem végzett. Gyakorlatilag a csapatnak ő a szerviz főnöke, tehát amikor megyünk versenyekre ő az, aki leszállítja a dolgokat, és ő felel a fontosabb dolgokért. A feleségem a vállalkozásban ugyan benne van, de nem autóversenyen ismertem meg. Ő akkor csöppent bele, amikor engem megismert. Volt is egy olyan feltétele a dolognak, hogy csak akkor lehet hosszútávú a kapcsolat, ha ezt elnézi, illetve kisegít ebben.
- Pont ezt akartam kérdezni, hogy hogyan viselik azt, hogy te autóversenyzel?
- Hát már megszokta, meg segít is, tehát most már úgy elfogadja. Mondjuk ennyi idő alatt már úgy is lehet mondani, hogy beletörődött. :
- Idén mi lesz veled? Indulsz?
- Dehogy, nem. A csapatlétszám egy kicsit kevesebb, de voltak, akik még nem tudják, hogy indulnak-e, többek között, Rafi is, neki még nincs is autója. Vagyunk egy páran, gyakorlatilag 7 páros váltott licenszet így az év elején. Tavaly voltunk 13-an, hát most valamivel kevesebb. Nálam semmi változás. Navigátor maradt, autó maradt. Felkészítjük, amennyire tudjuk az idei évre is, hogy jó legyen, aztán majd múlik azon is, hogy milyen lesz a többi résztvevő a mezőnyből, de nem nagyon hallottam új híreket.
- Tudod mit szerettem volna megkérdezni tőled már nagyon régen? Melyik pálya is az, ami mellett te laksz?
- A ceredi.
- Mikor mi tavaly beszélgettünk róla, akkor mondtál egy pontos számot, hogy hány kanyar van rajta. Az te csak úgy hasraütésszerűen mondtad, vagy tényleg ennyi kanyarja van?
- A Cered az 144 kanyar. Ezt megszámoltuk. Gyalog végigmentünk rajta, meg motorral számtalanszor, meg kocsival. Az volt az etalon, mindig azon voltunk szinte, mikor fiatalabbak voltunk.
- Volt valaha baleseted?
- Versenyen érdekes módon nem. Versenyen kívül ott volt, de ott is csak annyi, hogy az autó sérült, de az is az elején volt inkább. A Trabantot, azt gyilkoltuk, azt háromszor is felborult. Az totálkár lett, de semmi bajom nem lett, kiszálltam belőle, és mondjam azt, hogy jót nevettünk? Mert tempó nem volt, inkább azt mondom, hogy így visszatekintve inkább hülyeségeken múlott, nem voltunk még annyira megfontoltak és az autónak a határait sem tudtuk és azon felül akartunk menni vele.
- Tudom, hogy ilyet nem lehet, de most ha nagyon arra kérnélek, hogy azt mond meg nekem, hogy mi volt a legkellemesebb élményed, akármelyik szintjén az autóversenyzésnek, akkor mit mondanál?
- Igazából nem is jut eszembe olyan, mert gyakorlatilag minden évben van olyan, amire szívesen emlékszem. Nagyon nagy dolog meg nem is tudom, hogy történt-e velünk? Nyilván amikor az ember először bajnok egy verseny évad végén, mint vezető, az úgy megmarad benne. Érdekes, hogy nem maga az a pillanat, amikor átadják a díjat, hanem amikor úgy érzed, hogy már most megtörténik, úgy néz ki, hogy jön ez a pillanat, akkor maga a versenyen van ez az érzés, legalább is nekem mindig akkor volt. Aminek nagyon örültem, az az első ilyen országos bajnoki díj volt, az rallycross-ban volt, amikor a Skodával voltam bajnok először. Amikor elkezdtem rallycrossozni, mindig dobogón voltam, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy mindig is dobogón voltam akármelyik évben mentem, viszont ott nagyon nehezen jött össze a bajnoki díj. Sok egyforma autó volt, sok egyforma tehetség szintén, és ott mindig valamin elment az eredmény. De akkor nagyon örültem, az első bajnoki címnek. Aztán később, a 306-ossal meg több ilyen alkalom volt, amikor, de azok mondhatnám, hogy részeredmények, de azoknak ugyanannyira örültem, mint egy év végi címnek. Amikor sikerült az autót úgy kiautózni, vagy úgy menni vele, hogy a gyorsasági végén láttad, hogy milyen jó időt mentél. Érdemes volt, nem is azt mondom, hogy kockáztatni, mert én mostanában már ilyet nem szoktam, hanem azokat a pluszokat előhozni még magamból is meg az autóból, ami még van. Úgy elérni ezt az eredményt.
- Még egy utolsó, egy kicsit hülyén hangzó kérdésem lenne. Mi az, amit szerinted neked az autóversenyzés adott?
- Nekem adott sok barátot gyakorlatilag, hozzáteszem munkát is hozott, tehát ez egy ilyen összetett dolog az egész, mert gyakorlatilag ez tölti ki az életemet, az autóversenyzés és a körülötte lévő dolgok, ez a lényeg benne.

Oberling Attila
2006./N/1 bajnoka

- Mindig autóversenyző akartál lenni?
- Hát nem. Csak egy hobbiként jött a versenyzés, aztán így sikerült.
- Mióta versenyzel?
- 1998 óta.
- Mi volt az első autó, amiben ültél?
- 2003-ig Trabantoztam és onnantól Suzuki van. Egy évet mentem amatőrben, a többit meg, két évet pedig túrában. Most nyertünk bajnokságot, tavaly másodikok lettünk, most ez így jött ki.
- Idénre mi a terv?
- Kihagyjuk ezt az évet. Sajnos anyagi gondok miatt, mert saját zsebből mentem idén is, és nagyon-nagyon megviselt ez az év, ezért idén sajnos nem tudunk menni. Ezt az évet biztos, hogy kihagyjuk.
- De ez nem jelenti azt, hogy teljesen lemondtál a autóversenyekről vagy esetleg nem leszel ott a versenyeken?
- Nem. Ott van még egy autóm, úgyhogy amatőrre lehet, hogy lesz olyan, hogy elmegyünk, elnézünk, de most túrában nem tudunk indulni sajnos a pénzügyi problémák miatt. De hát, hogyha jövőre lesz pénz, akkor szeretnék mindenképp tovább menni, meg feljebb szeretnék menni, ha úgy lenne, csak sok pénz kellene hozzá.
- Egyébként mivel foglalkozol a hétköznapokban?
- Kőműves munkákkal.
- Hány éves is vagy, ha ezt illik megkérdezni? :)
- 27.
- Te akkor nagyon fiatalon kezdted.
- Hát igen. Amint meglett a jogosítványom, akkor kezdtem. :
- A családod mennyire támogatja ezt, vagy mennyire voltak ellene?
- Hát először ellene voltak, aztán utána már nem, mert tudták, hogy hiába vannak ellene, én úgyis csinálom. Aztán így támogattak, végül is a család meg én saját magam így támogattuk a magunk versenyét, úgyhogy semmiféle szponzorunk nem volt, így eddig el tudtunk jutni.
- Te családos ember vagy már?
- Nem.
- Jobban lehet így csajozni, hogy autóversenyző vagy?
- Hát nem tudom. Én igazából így nem szeretek ilyennel dicsekedni, hogy én most autóversenyzéssel foglalkozom, vagy hát hobbiként azt csinálom. Valaki szereti… hát állítólag igen. :)
- Van példaképed?
- Hát nem is tudom. Igazából olyan konkrétan, hogy hú most valakit istenítek, úgy olyan konkrétan nincs. Hanem szeretem a ralit, mindig nézem, mindig kimegyek, ha tudok, kimegyek versenyre nézni, de így konkrétan nincs példaképem, hogy most pont olyan akarok lenni, mint a Janika, vagy a Turi. Úgy nincs példaképem. Én magamért vagyok. Amit szeretek, azt csinálok, amit kitűzök magamnak célt, hogy azt elérjem, akkor addig küzdök érte, hogy elérjem, aztán inkább ilyen vagyok.
- Idén mit fogsz csinálni, ha neked ez a hobbid? Idén mi lesz a hobbid?
- Hát mondom, ha úgy lesz pénzem, akkor amatőr versenyre biztos, hogy el fogok menni, meg öcsém versenyzik, mert már öcsém is versenyzik, és hát őneki szerelek, meg amiben tudok, segítek, mert már tavaly is ment, tavaly kezdte, úgyhogy őneki segítek inkább autószerelésben, meg autóépítésben, hogy versenyekre tudjon menni.
- Melyik bajnokságban versenyez a tesód?
- Hát idén ebben a Persped féle bajnokságban, amatőrben Trabanttal. Idén szerettük volna, ha egy Suzukit csináljunk neki kupásat, és akkor a túrán tudott volna indulni, csak sajnos ez sem jött össze. Majd jövőre.
- Felnéz rád az öcséd? Támaszkodik esetleg a tanácsaidra vagy a te tapasztalataidra?
- Aha, fel hál'Istennek, csak nagyon vakmerő. :)
- A fiatalos lendülettel versenyez..? :)
- Igen. Elég sokszor töri az autókat. :
- Nem baj, de te ott leszel és ellátod jó tanácsokkal idén, akkor biztos jó lesz.
- Hát ott, és idén is akar indulni ilyen amatőr versenyeken a Trabanttal, úgyhogy majd meglátjuk. A tavalyi bajnokságban harmadik lett, most volt az első éve, hogy ment úgy, hogy egész jól megy neki, csak az a baj, hogy sokszor kajláskodik és akkor hamar borul az autó.
- Akkor most rajta kiélheted ezt az évet, amit ki kell, hogy hagyj?
- Hát megpróbáljuk, aztán igyekszünk, hogy tudjunk jövőre menni.



Kosztolányi Imre
2006./H/K2 bajnoka

- Mindig is autóversenyző akartál lenni, vagy ez csak úgy jött az életed során?
- Hát igazából ez úgy volt, hogy miután autószerelő vagyok, így ahol laktam, ott nagyon sok autóversenyző volt, és akkor elkezdtem nekik szervizelgetni, és akkor megtetszett ez a dolog.
 - Mikor ültél először úgy autóban, hogy most te ezt vezeted, vagy navigálod, nem tudom melyiket csináltad előbb?
- Navigálni nem nagyon navigáltam, az nem ment.
- Akkor mikor vezettél versenyautót versenyen?
- Hát ilyen bohóckodáson mentünk először, de hát az ilyen '86 körül talán.
- Mikor vált ez komollyá az életedben?
- '99-ben kezdünk el olyan igazándiból erősebben foglalkozni, akkor mentünk egy évig ilyen ralisprinten. Esztergomban a Strázsa-hegyen volt egy ilyen ralisprint bajnokság, és akkor azon indultunk egy házilag készített Ladával, és azt meg is nyertük a kategóriát.
- Hány bajnoki címet sikerült szerezned a tavalyi bajnoki címed előtt?
- Hát ez volt igazán az első, aztán utána átmentünk RTE-be, ott Ladával mentünk, ott nem nyertem Ladával egyszer sem bajnokságot. Aztán átültünk a BMW-be, és akkor BMW-vel sem nyertünk bajnokságot a tavalyin kívül, de több évig mindig a közelében végeztünk, tehát a kategóriában a másodikok voltunk, az abszolútban is az első öt között voltunk, de nem nyertünk egyszer sem. Futamgyőzelmek voltak csak. Ladával is és BMW-vel is, de bajnokságot nem nyertünk vele.
- Az idei évre mik a terveitek?
- Hát az idén kicsit gyorsabban próbálunk autózni, mint tavaly, mert akkor kicsit lassú volt. Próbáljuk a meglévő autót fejlesztgetni. Megpróbálunk kicsit korszerűbb technikákat beletenni, amivel fel tudjuk venni a versenyt a többiekkel.
- Egyébként te családos ember vagy?
- Hát erre nehéz válaszolni. Családos ember voltam, tehát volt feleségem, de aztán elváltam, és most párkapcsolatban élek.
- A párod, akár a volt feleséged, akár a mostani párod, hogy viselik, hogy te autóversenyzel is?
- A volt feleségem végül is pozitívan állt hozzá, aztán volt barátnőm, akivel együtt versenyeztünk, ő ezt nagyon szerette. A mostani párom is elviseli ezt a dolgot, hát ugye ilyennek ismert meg, és így fogad el.
- Gyerekeid vannak?
- Egy kislányom van, 9 éves. Őt nem engedem a pályára, a pálya szélére sem, de a videókat szereti, ha kupát viszek haza, annak örül. De én úgy látom, hogy itt a rali sport körül nagyon sok állat ember autózgat, és nem szeretném, ha baja lenne. Annál azért sokkal jobban szeretem. Megmondom őszintén a Tajmel Tibi nagyon jó barátom, és neki mondjuk mind a két gyereke mindig ott van az összes versenyen, és sosincsen semmi bajuk, de én ezt nem merem felvállani. De szoktunk együtt vezetni, vezeti a buszomat, mindenféle dolgot csinálunk, de effektíve abban a közegben nem szívesen mozgatnám.
- Ezt teljesen meg tudom érteni. Egyébként a hétköznapokon mivel foglalkozol? Azt mondod, hogy a kislányod vezeti a buszodat.
- Hát azt inkább hétvégéken szokta, de autószerelő vagyok.
- Mi a hobbid? Már ha az autóversenyzést nem vesszük annak.
- Nincs más hobbim. Ha netán véletlenül egy évben egyszer elmegyünk egy hétre nyaralni, akkor olvasok.
- Mit olvasol legszívesebben?
- Hát a krimit nem szeretem. Szépirodalmat sokat olvasok, mert iskolába járok most is.
- Milyen suliba jársz?
- Hát ez egy egyszerű gimnázium. Tehát szépirodalmat folyamatosan olvasok, de ha kikapcsolódásra vágyom, akkor kalandregényeket inkább. A hobbim nagyon leszűkül, mert vagy tanulok, vagy az autókkal foglalkozom, más nincs. Meg ugye gyerekezek. Ez a három dolog teszi ki a napomat, másra már nincs időm.

Bosch Péter
2006./abszolút bajnoka
2006./H/2 bajnoka

- Mindig autóversenyző akartál lenni?
- Igen, gyerekkorom óta. Tulajdonképpen mióta járni tudok, azóta csak az autóversenyzés érdekel.
- Hogy kerültél vele először kapcsolatba?
- Édesapám öt éves koromban kivitt egy ralira, és onnantól csak ez érdekelt. Ezért is mentem autószerelőnek, és ezért is dolgozom a mai napig ebben a szakmában.
- Tavaly ültél először versenyautóban versenyzőként?
- Igen. Ö, várj, nem is! Egy Lada Samarában ültem két ilyen libakergető versenyen, és másodosztályban navigáltam négy versenyt egy Suzuki Swift-ben, 2002-ben.
- Milyen volt abszolút címet nyerni az első teljes bajnoki évedben?
- Hűű… Hát jó érzés volt, de megmondom az őszintét, már nem is emlékszem, milyen volt, mert olyan gyorsan történt minden, és sokat is dolgoztam akkoriban, és sokáig fel sem fogtam, hogy abszolút bajnok lettem.
- Mik a terveid az idei évre?
- Otthagytam a Pacotti Motorsportot, és saját csapat felépítésén dolgozom. Én lennék a csapatvezető, a tulaj… Egyelőre jól állunk. Vásároltunk autót, trélert, szerszámokat, már van is egy versenyző, aki I. osztályban az én csapatom színeiben, a mi szervizelésünkkel indul majd. És itt, a túrában is úgy néz ki, hogy jövünk majd. Tehát azért szerelőként ott leszek minden versenyen, ahol kell, és időm engedi. Ha ez beindul, akkor szeretnék majd versenyezni, de idén nem fogok menni. Talán egy-két versenyen, ha az anyagiak úgy jönnek össze, és az időnkbe is belefér. Ezen kívül a Szabó Gergő autóját is közösen készítjük fel a versenyekre, amelyeken rajthoz áll - akár a Gergővel, akár amikor bérbe adja.
- Ugye nem vagy még családos ember?
- Van barátnőm, de még nem vagyok családos.
- A barátnőd hogy viseli ezt az autómániát, ezt az életmódodat?
- Így ismert már meg, és abszolút nem zavarja. Tudja, hogy ez az életem, és nem elég, hogy elfogadja ezt, hanem még támogat is a terveimben, álmaimban. Ez nagyon fontos nekem. Ha nem jól megyek, vagy nem jól mennek a dolgaim, vele teljesen őszintén meg tudom beszélni a problémáimat, és mellettem áll mindig. Nem csak akkor, mikor eredmények vannak, hanem igazán jóban-rosszban.
- Gondolom, egyszer majd szeretnél gyereket…
- Igen, mindenképpen! Kettőt. Ha autóversenyzők akarnának lenni, maximálisan támogatnám őket. Egy fiút és egy lányt szeretnék, és örülnék, ha a fiam majd autóversenyző lenne. :)