Lakatos Robival, a rendezővel beszélgettünk a jubileumi veszprémi futam után.

Hogy élted meg ezt a 25 évet? Mennyit változott ez idő alatt a rendezés?

1980 óta vannak olyan autóversenyek Veszprém megyében, melyek már a jelenlegi csapathoz köthetők. Voltak előtte is, de ami veszprémi szervezéshez köthető, az volt 80-tól. 1984-től kezdődtek az első osztályú rallye futamok, de ami hivatalosan Veszprém Rallye néven fut, az 1994-től datálódik. Korábbi években mindig változtak a központok. Hol Balatonalmádi, Balatonfüred, vagy Balatonfűzfő voltak a központok.

Negyed évszázaddal ezelőtt  én valójában belenőttem ebbe az egészbe. 20 éves voltam ekkor. Édesapám és a körülötte lévő csapat tagjai voltak ezeknek a futamoknak a kitalálói, szervezői. Én 2001-től kaptam nagyobb szerepet rendezésben. Az ezredforduló Veszprém Rallye-ja egy szomorú, tragikus verseny volt, ahol egy halálos baleset is történt, majd félbeszakadt a verseny! Ez a tragédia bennünk örökre nyomot hagyott, több szempontból is hatással van a mai munkánkra is!  Édesapámat akkor nagyon meghurcolták, 3 éven keresztül tartott az eljárás a balesettel kapcsolatban.

A következő évtől hangsúlyosabban vettem már részt a versenyek előkészítésében is.

 

Az azóta eltelt évek alatt voltak örömteli pillanatok, voltak sikerek, amiket nagyon jó volt átélni, de voltak szomorú, olykor bizony tragikus események is, mint például az előbb említett, amiket a lelkünkben őrzünk! 

 

Azt mondták a versenyzők, hogy nem volt rossz! Persze van, amit így utólag már másképp csinálnék! A jószándék szülte – hogy minél kevesebbet kelljen a gyűjtőben állni - például, hogy a szombati versenynapon a kvalifikáción részt vett párosok két percre rajtoljanak, míg a többiek percenként, de ezt a Felügyelő Testület megváltoztatta, hogy mindenki percenként rajtoljon. Ez sajnos nem sült el jól, hiszen a pályának volt két-három része, ahol az erős szél ellenére is nagyon megállt a por. Ez nyilván zavaró volt a versenyzőknek! Maga a verseny is rosszul indult, hiszen két baleset miatt is meg kellett állítanunk az első kört! Mind a két alkalommal mentőre is szükség volt! Ilyenre az elmúlt 25 évből nem is nagyon emlékszem, hogy a kislőtéri gyorsra, ahol szinte fák sem nagyon vannak, aminek neki lehetne menni, kétszer is be kelljen küldeni a mentőt. Itt szétesett az időterv, de a cél az volt, hogy a lehető legtöbb kilométert tudják megtenni a párosok, ezért nem etapként teljesítették a második kört sem az indulók, hanem jelentős csúszással, de versenytempóban küldtük át a mezőnyt.

A versenyzőktől alapvetően jó visszajelzéseket kaptunk, elégedettek voltak, jól érezték magukat és tetszettek nekik a pályák.

A nagylőtértől egy picit mi is és a versenyzők is tartottak. Verseny előtt többen mondták (még az élmezőnyből is), hogy nagyon tempós és veszélyes ez a gyorsasági szakasz, de ezt az átlagsebesség nem igazolta vissza, ellenben többen örömmel hívtak és a versenyzői nyilatkozatokat visszaolvasva is az látszik, hogy nagyon élvezték a tempós száguldást a murván.

A pálya mellett állva nekem is az jött le, a Power Stage-re is mindenki kiautózta magából a maximumot…

 

Lesz még újabb 25 év? Lesz ötvenedik Veszprém Rallye?
Nem tudom! Nyilván nem azért kezdtük el anno, hogy most abba hagyjuk! Figyelembe kell vennünk, hogy a jelenlegi MNASZ elnök és az RSB nem velünk gondolja az elkövetkező éveket! Nyilván így lehetetlen tervezni, energiákat befektetni a jövőbe! Ugyanakkor szeretném azt hinni, hogy ma is látszik a versenyeinken a befektetett energia és a munka, annak érdekében, hogy a versenyzőknek tetsző versenyeket csináljunk!  

Mind a Székesfehérvár, mind a Veszprém Rallye alkalmával milliós nagyságrendű összegeket költöttünk az előkészítés során – saját forrásból – aszfaltozásra, útelőkészítésre! Olyan létszámmal dolgozunk – pedig megkísért néha a racionalizálás gondolata – a gyorsasági szakszokon, hogy a pályabiztosítók, sportbírók szinte látó távolságban vannak egymástól, ezzel is a versenyzők biztonságát garantálva. 

Fontos azonban megértenünk, hogy ez az egész valójában nem rólunk szól! Én 10 éves korom óta tudtam, hogy ezt szeretném csinálni! Úgy alakult az életem, hogy megadta a sors ezt nekem! Ezért örökké hálás leszek a Teremtőnek! ( a Sorsnak, Szerencsének, kinek-kinek ízlése szerint 😊 )

Azonban amíg van 250-300 ember, akik részt vesznek  a lebonyolításában akár negyven fokban is, porban, sárban, felhőszakadásban, vagy télen fagyban, jeges szélviharban a pályák szélén állva……. nos ez az egész csak addig működik majd!

 

Valójában tőlük függ és nekik köszönhető, hogy vannak még versenyek! Lehet, hogy hozzánk kötik ezeket a rendezvényeket, de mi senkik vagyunk nélkülük!

 

Nekik tartozunk köszönettel ezért a 25 évért, és hogy velünk vannak és számíthatunk rájuk!

Meg persze azoknak a versenyzőknek, akik lelkesen űzik a vasakat…

 

Természetesen, amíg Veszprém városa ugyanúgy, ahogy az elmúlt 25 évben is szeretettel fogadja és mindenben segíti a verseny megrendezését, addig ezt fogjuk tudni és szeretnénk is csinálni! 

 

Külön köszönjük azoknak a partnereinknek, akiknek a támogatása lehetővé tette eddig is a munkánkat! Köszönöm a Taxi4-nek és Pásztor Gábor Úrnak, hogy együttműködésünk immár 5 éve tart!

 

Végezetül külön szeretném megköszönni az idei évben a saját jubileumát is velünk együtt ünneplő, a 25. Taxi4-Veszprém Rallye idei kiemelt támogatójának, a Szerencsejáték Zrt-nek a támogatását.