Belehúznak az év végi „szereplésekbe” dr. Varga Attiláék, akiket a hétvégén a Waldviertel Rallye-n láthattunk, de számukra még itt sem ért véget az idei év, hiszen az idei évre még számos futamot terveznek! Ezúttal az osztrák élményeikrõl és tapasztalataikról mesélt.
Waldviertel Rallye-n jártatok, jól sikerült?
Nem, mi a Semperit Rallye-n voltunk! :-) Amikor utoljára arrafelé jártam - a '90-es évek végén - akkor ezt még úgy hívták, de nem változott semmit a hangulata, eltekintve attól, hogy most nagyon-nagyon jó idõ volt. A korábbi tapasztalatiam szerint, amikor itt lement a nap, akkor abban a pillanatban a nyákos-nedves út lefagyott és utána olyan volt, mintha jégen autóztunk volna. Most ez egészen más volt, egész kellemes. Érdekes volt ennyi év kihagyás után újra ott versenyezni, a navigátorom ráadásul még sosem volt itt és így tényleg új pályák voltak ezek számunkra.
Háromszor lehetett végigmenni rajtuk a pályabejárás alkalmából. Az elsõ napon mikor mi kimentünk és felírtuk a pályákat, volt ahol helyenként 30-50 méternél nem láttunk messzebb, mert akkora köd volt, így ez nagyjából egy "adminisztratív útvonalrögzítésnek'" volt jó, majd másnap, mikor már kicsit tisztább idõben is megnézhettük a pályákat, akkor kiderült, hogy ez egészen más, mint amit elõzõ nap írtunk. Azt sem tudtuk a ködben, hogy épp egy falu, egy rét, vagy egy erdõ mellett haladunk-e. Ennek következtében olyan volt ez, mintha kétszer mentünk volna végig, és abból versenyeztünk volna, de élveztük nagyon a futamot, kellemes idõtöltés volt! Szerepet játszott ebben az is - és nem is tagadom -, hogy ha itthon versenyzem, akkor a telefonom be van kapcsolva, az ügyfelek hívogatnak, nem tudok igazából a versenyre koncentrálni, és ez különösképpen a Veszprém Rallye-ra igaz. Ott kinn viszont teljesen a versenyre tudtunk koncentrálni és ez egy viszonylag jó eredményben is megmutatkozott. Az abszolútban a 20. helyen, kategóriánkban pedig a 4. helyen végeztünk, úgy, hogy ott azért életre-halálra ment a harc, egészen jó autókkal!
Egészen jó kikapcsolódás, lazítás volt! Az mondjuk nem normális, hogy egyik gyorsról a másikra egészen nagyokat tudunk javulni, bár nyilván ez annak tudható be, hogy az ember a pályákat nagyon-nagyon kevéssé ismeri, de élvezetes az elsõ pillanattól a végéig. A precizitás az, ami igazából megfog. Tényleg nincs egy perc csúszás sem, de azért meg kell védjem a hazai versenyrendezõket, hogy ott sem fenékig tejfel a dolog. Vannak olyan dolgok azért ott is, amiket az ember nem ért.
Például?
A mezõny elsõ fele lement gyorsasági szakaszként, majd baleset miatt a mezõny második fele (50 autó) még csak át sem tudott menni a gyorson, alternatív útvonalon kikerülte és ez az 50 autó is kapott idõt, és nem átlagidõt! Mindegyik más-más idõt kapott, és sejtelmem sincs, hogy honnét kapták, hiszen elõször ment (volna) ezen a gyorson a mezõny és a második körben futott idõk sem voltak köszönõviszonyban az elsõre kapott idõvel. Megtörtént, hogy - hátul indult - viszonylag nagykategóriás autó abszolút 4. idõt kap! Olyan kap nagyabszolút negyedik idõt, aki nem is látta ezt a gyorsasági szakaszt! Meg kell védenem a magyarországi rendezõket, mert tényleg ott sem érthetõ minden, sõt, tényleg ott sincs kolbászból a kerítés! Ami mérhetetlenül pozitív az a precizitás. Tényleg minden percre pontosan megy, ahogyan azt kiírták, nincs semmi csúszás.
Sok nézõt vártak...
Véleményem szerint viszonylag kevés nézõ állt a pályák szélén, és ebbõl kifolyólag a hangulat azért nem volt fergeteges. Viszont a kevés nézõbõl nagyon sok volt a magyar, ami viszont nagyon jó dolog!
Mennyire vagy elégedett az eredménnyel?
A magyar pályákat az ember szinte kívülrõl ismeri, bármelyik hazai verseny pályáin megy kettõt, azzal viszonylag felidézõdnek az emlékek és tudja, hogy merre van. De úgy kettõbõl menni, hogy a pályák abszolút ismeretlenek, az egy fárasztó, de nagyon jó sikerélményt adó történet, ha így be tudja fejezni a versenyt és nekünk szerencsénk volt. Itt-ott lógtunk le az útról, de ettõl rallye a rallye! Ilyen értelemben elégedett vagyok. Utólag értékelve azért más ez a dolog! Amikor már másodszor megy az ember az adott gyorsasági szakaszon a verseny során, és tudja már, hogy hol-mit vállalhat el, hol sáros, hol nem sáros, stb. és ettõl nagyon jót javul, az elejéhez lényegesen közelebb kerül, akkor nyilván van az emberben egy hiányérzet, hogy "bezzeg, ha az elsõ körben is már lett volna némi helyismeretünk...", na de rallye-ban nincs helye ennek. Összességében én nem az idei évi versenyre vonnék le konzekvenciát, hanem azt mondom, hogy ha jövõre is kimegyünk, meg két év múlva is, akkor ez a helyismeret, ez a megszerzett tapasztalat kamatozni fog!
Hol láthatunk téged legközelebb (versenyautóval)?
Porec-ben megyünk november 11-13-án, aztán lehet, hogy december elsõ hétvégéjén megyünk egy olasz murvás futamon, meg hát a Mikulás Rallye-n biztosan!
Végezetül?
Szeretném megköszönni Koch Gabinak az áldozatos munkáját, nagyon sokat segített, különösen a magunkfajtának, aki nem volt kinn mostanában. Rongits Attila barátomnak az elévülhetetlen érdemérõl sem feledkezzünk meg, aki a szervezésben, szálláskeresésben, helyismeret megszerzésében nagyon sokat segített, neki is köszönöm szépen!
a csapat támogatói:
Ez tetszik, megosztom
