A Sandlander Racing Management azon túl, hogy a Palik Racing Team, valamint a Magyar Honvédség Dream Team hátterét nyújtja, idén a tereprali szakág amatőr, Challenge Kupájába is beszáll, méghozzá az idén Budapest-Bamako újonc E-bola Racing Team támogatásával. Az Afrikát járt páros vezető tagjával, Bence Domonkossal beszélgettünk az együttműködés múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

- Mielőtt belevágnánk az idei évbe, azt meséld el nekem, hogy hogyan és kivel kezdődött számodra a tereprali?
- Szvetkó Bálint, akivel versenyzem, ő a navigátorom és a legjobb barátom is egyben, és éppen ma kezdődik az életünk első tereprali futama. Egyébként pedig 15 éve ismerjük egymást Bálinttal és tavaly augusztusban találtuk ki, hogy kellene valami új hobbit űznünk - ekkor jött az ötlet, hogy a Budapest-Bamako-ra menjünk el. Már korábban is többször gondoltunk rá, de most végre sikerült. Így jutottunk el tulajdonképpen a Sandlander-hez: ők építették azt az autót, amivel indultunk azon a versenyen. Nagyon jól megértettük egymást, és több off-road túrára is elmentünk velük - hogy egy kicsit tanuljuk ezt a dolgot. Ezt csináltuk egész tavaly ősszel, egészen a januári Bamako-s indulásig.

- Milyen autóval?
- Egy Nissan Navarával, ami új volt, és a Sandlander építette át úgy, hogy az Bamako-kompatibilis legyen. Úgy nevezném, hogy túra-tereprali autónak építették, hogy a 17 ezer kilométeres, kéthetes Budapest-Bamako-t kibírja. Amikor annak vége lett, akkor a Sandlander vezetője kérdezte, hogy nem lenne-e kedvünk indulni a tereprali bajnokságban - naná, hogy igent mondtunk, hiszen nagyon megtetszett az egész. Februárban tehát újra átépítették az autót, és most viszont már teljesen terepralira van átépítve, ugyanakkor ezzel majd jövőre újra lehet egy Bamako-t teljesíteni.

- Milyen volt az afrikai túra?
- Semmilyen tapasztalatunk nem volt előtte, de tudtuk, hogy akik ott vannak, azoknak igen, ezért próbáltunk nagyon alaposan felkészülni. Tréningezni ugye nem nagyon lehetett rá - hiszen nem mindig a technika, vagy a sebesség dönt Afrikában, van, amikor a stratégia sokkal fontosabb. Eleve a verseny kategóriában indultunk, nem pedig a túrában, és nagyon fárasztó volt a helyenként Dakaros szakaszokon napi 12-14 órát levezetni - nagy kihívás volt. De mindig a tíz között tudtunk lenni: folyamatosan ötödik-hatodik helyen végeztünk naponta. Egyetlen ok miatt lettünk végül tizedikek: az utolsó, tizenharmadik napon tönkrement a kuplungunk. És bár az afrikai szerelők megjavították ugyan, mert volt nálunk egy pót tárcsa - de egy másik alkatrészt tönkretettek... Így az utolsó napot fel kellett adnunk. Ha végigcsináljuk, ötödikek vagyunk. De még így sem olyan rossz az eredmény, így elsőre...

- Naná, hogy nem rossz, sőt! De amikor új hobbit kerestetek magatoknak, miért pont a terepralit választottátok? Miért nem a ralit vagy a rallycrosst...?
- Ennek is megvan az oka. Mert nem feltétlenül sportot kerestem, csak egy olyan szabadidős tevékenységet, amit lehet hobbi szinten is űzni, ugyanakkor a versenyben is meg lehet mutatni, hogy mit tudunk. Igen, most hétvégén verseny van, de jövő hét végén indulunk Albániába egy egyhetes kalandtúrára. Verseny is, és szórakozás is. Kevés ilyen sport van, ahol ezt a kettőt össze lehet hozni. 

- Miért pont a Challenge Kupát választottátok - vagy a megkeresés erre szólt?
- A megkeresés is erre szól, de egyébként sem szerettünk volna kapásból egy ennél magasabb kategóriába beleugrani, sem anyagilag, sem a tapasztalatainkat tekintve - elvégre fél éve csináljuk, azokkal szemben, akik mondjuk, már 20 éve ülnek ilyen autókban.

- A tereprali bajnokság Challenge Kupája amatőröknek szól, de ti - ha mondhatom ezt, anélkül, hogy megsértenélek vele -, az amatőrségetek mellé megkaptok minden professzionális segítséget a Sandlandertől. Konkrétan miben segítenek nektek?
- Abszolút jól fogalmaztál, valóban amatőrök vagyunk, de azért eredményorientáltak és maximalisták. Éppen ezért örültünk nagyon, mikor a Sandlander felkért minket, hiszen tudjuk, hogy milyen múlt áll mögöttük, talán mondhatom, hogy a legprofibbak itthon a szakmájukban. Amiben megegyeztünk, az az, hogy minden egyes versenyen az ő csapatuk által elérhető lehetőségeket megkapjuk, ami azt jelenti, hogy a versenyek szervezésében, az ellátásban, szervizgárdával, szakmai tanácsokkal segítenek. De tréningezni is segítenek, a legjobb trénerekkel, mint például Benyó Miklós, tereprali bajnokkal, vagy a navigátor felkészülését Darázsi Gábor segíti. Szóval olyan támogatást kapunk az amatőrségünk mellé, amit más nem nagyon tudna nyújtani Magyarországon.

- Amikor a Sandlander képbe került, volt arról szó - vagy akár benned felmerült elvárás magaddal szemben, hogy mit szeretnél idén elérni?
- Idén minden versenyen szeretnénk elindulni, és az összetettben a dobogóra kerülni valahogy - ez egy elég komoly cél, annak ellenére, hogy ez az első évünk ebben a műfajban. De a versenysport mellett meg szeretném tartani a szórakozást, a kalandtúrákat, mert ez legalább annyira fontos része. Illetve a jövőre megint szeretnénk a Budapest-Bamako-n elindulni, és szeretnénk felhasználni az idei tapasztalatokat ott.