A Kosztolányi Imre - Gajer Tamás kettősnek amilyen rosszul indult a tavalyi év, olyan jó lett a vége. Az első versenyen kiestek, de Esztergomban már kategóriát nyertek, év végén pedig meg tudták védeni a H/K2 bajnoki címét. Imi szerint sokat fejlődtek 2007-ben, de erre 2008-ban is szükségük lesz.

- A Hóvirágon rögtön kiestünk. A második gyorson hengerfejes lett az autó, de ez még nem vetette vissz az eltökéltségünket: öntögettük az olajat, meg a vizet. Viszonylag jó helyen is álltunk. De az utolsó gyors felénél, ezen a nagyon jó minőségű, gödör-gödör hátán pályán, az egyik gödörben eltört a féltengelyünk, így végül kénytelenek voltunk kiállni.

- Viszont ez volt az év utolsó technikai gondja, amiatt ki kellett állnotok, nem?
- Nem. A következő versenytől kezdve már új motor volt az autóban, ami nagyon megviccelt eleinte. A duplájára nőtt a lóerő és a nyomaték, és onnantól főleg olyan problémáink voltak, hogy időnként kevésnek bizonyult a fékhatás. Emiatt aztán nagyobb fékeket is kellett feltennünk. De a lengéscsillapítókkal is volt bajunk, ugyanis nem tudták letenni a földre ezt a mennyiségű erőt. De ezt is rendbe raktuk. Ózdon még nem is volt leprogramozva az autó, úgyhogy lényegesen erősebb, nyersebb volt, de lényegesen könnyebb volt vele autózni. Itt már másodikak lettünk a kategóriánkban. Salgótarjánban a lengéscsillapító volt a főszereplő. Előtte átalakítottuk a féltengelyeket, ezáltal nagyon pattogott a hátulja. Komlóra sem bírtunk még jól beállítani, komolyan élet-halál harcot vívtam, hogy úton tartsam az autót. Esztergomban mindenünk tökéletes volt. Elkészültünk az új lengéscsillapítókkal, jó meleg is volt, a BMW-nek nagyon jó körülmények voltak. Ott nagyon jókat autóztunk, ott meg is nyertük a kategóriát. Aztán Gyöngyösön nem szerezhettünk egy árva pontot sem, de az addigi teljesítményünk elég volt arra, hogy Szendrőn viszonylag nyugodtan autózzunk Csak arra volt szükségünk, hogy Kőváry Micáékat és Határ Pista bácsiékat magunk mögött tartsuk. Ez sikerült is, így meg tudtuk védeni a 2006-os bajnoki címünket.

- Az látszik, hogy sokat fejlesztettétek az autót.
Mennyire tudsz ilyenkor te magad is vele fejlődni?
- Nagyon széles skálán nagyon nagy nyomatékot ad le az autó, ezért valóban nagyon oda kell figyelni, hogy mennyire lépek a gázra. De például épp azért, hogy szokjam az érzést, a második verseny előtt vettem egy hasonló kaliberű BMW-t edzőautónak. Ez nagyban segítette a tavalyi felkészültségünket, mert például az nem volt akkora különbség, hogy egy ezres Suzukiból egyszer csak beülök a versenyautóba. Ebbe az edzőautóba tettük egyébként a mostani versenykocsink levetett alkatrészeit, így közelebb állnak az edzéseink a versenyautós-fílinghez. És nem csak az a fontos, hogy a hajtás így már mindkét autóban egy helyen van, hanem, hogy a versenykörülményekhez nagyon hasonlót tudunk átélni már edzés közben is, és ezáltal sokkal pontosabb itinert is tudunk például írni.

- Autószerelő mester vagy, te magad építetted a motorod is?
- Gyakorlatilag én szereltem össze, de a Whistler Racing útmutatásai alapján. De például a versenyek között én magam foglalkozom az autóval.

 - Idén van még mit fejleszteni, vagy lesz valami változás?
- Alapvetően nem. Tavaly év végén elindultunk még néhány versenyen RTE-n kívül, ott próbálkoztunk már más diffi-áttételekkel is, amik még használhatóbbá tették az autót. Most a futóművet hangoljuk, hogy idén azzal se legyen gond. Most ott tartunk, hogy a lengéscsillapítókat és a rugókat próbáljuk változtatni, hogy off-road-ozni is lehessen vele… :)

- Van olyan verseny, amivel egyáltalán elégedett voltál? :)
- Igen, vannak olyan pályák. Félre ne érts, igazából, ha zavar valami, az nem az, hogy kanyarog az út, vagy csúszik, hanem, amikor bele kell írnom az itinerbe, hogy jobb oldalon vegyek egy balos kanyart, mert bal oldalon akkora kráter van, hogy elveszik benne az autó…

- Sokakkal beszélgettem már, akik elmondták, hogy idén meglehetősen nehéz helyzetben vannak szponzorok tekintetében. Nálatok hogy áll az év, anyagi szempontból? Veszélyben van a versenyzésetek, vagy azért megvagytok?
- Sajnos már tavaly év végén veszítettünk el szponzort, úgyhogy mi is kisebb költségvetéssel megyünk majd idén. De úgy tűnik, a Vista, a Roll-Therm és a Medicina idén is mellettünk maradnak, és ez azért bíztató.

- Autószerelőként is dolgozol?
- Igen, többnyire.

- Tavaly, mikor ugyanígy beszélgettünk, említetted, hogy iskolába is jársz. Hogy állsz azzal?
- Idén fogok érettségizni.

- Hogy mentek az évközi vizsgák?
- Viszonylag egysíkúan.

- Mármint…?
- Mind ötös…:)

- Én kérek elnézést…:) Milyen tantárgyakból fogsz érettségizni?
- Az alaptantárgyakon kívül a földrajzot, és a művészettörténetet választottam. Idén ezért is lesz kissé nehezebb a versenyzés, mert az érettségire azért jó volna tanulni egy kicsit… Az időpontokat még nem tudom, sem a suliban, sem az RTE-ben pontosan. Mindegy, majd meglátjuk. Ha már idáig csináltam, nem akarom pont az utolsó évben elrontani.

- Ez mennyiben fogja zavarni a koncentrációdat? Mennyire tudsz egy-egy versenyen elszakadni, és csak a versenyzésre magára koncentrálni?
 - Nem is a koncentrációval van a baj, az még megy. De miután én építem ezt az egész autót, én tudom, mennyi munka van benne. Tudom, hogy ha ez, meg ez, meg ez történik vele, akkor mi lesz a következménye. Én szeretem ezt az autót. Nem tudok nem jól bánni vele, nem tudom bántani a kocsit szándékosan, ha mondhatok ilyet. Ettől nem tudok elszakadni. Ha valami zavarja az elvet, miszerint üres fejjel kell odaállni a rajthoz, akkor az ez. Nem is értem igazán, a többiek ezt hogyan csinálják. Mert ugyan én is képes vagyok túllépni ezeken, és tisztában vagyok a képességeimmel, de nem minden áron megyek.

- Akkor most mi a fontosabb: az élmény, vagy a kupa?
- Ezt nem tudom. De. A kupa nekem nem számít. Szeretek menni, és igyekszem úgy alakítani, hogy élvezetesek legyenek a versenyeim. Jó kiszakadni a hétköznapok monotonságából. Az eredmény ilyen szempontból tényleg nem számít. Csak megpróbálom magam jól érezni a versenyhétvégéken. Amikor Rafit meg tudom verni, akkor például nagyon élvezem… :)

- Ezen kívül van más hobbid?
- Igen. A tanulás.

- Mi a kedvenc tantárgyad?
- A mikrobiológia. És az atomfizika is nagyon érdekel. De ami a leginkább megfog, az a sejtbiológia. :)

- :) Nem is tanulsz ilyeneket.
- Nem, de itthon ez a hobbim, hogy ilyenekről olvasgatok.

- Most éppen hülyének nézel…:)
- …és a csillagászat is nagyon érdekel.

- Aha…
- Azt tervezem, hogy egyszer építek egy saját hajót, áthajóznék a tengereken, és ehhez nem használnék semmit, csak a csillagok állásából tájékozódnék. :)

- A tengeren hajózáshoz minek a sejtbiológia?
- Hogy tudjam, mit eszek…

- Na, de most komolyan. Érettségi?
- A történelmet szeretem. De a földrajz és a művészettörténet a választott tantárgyaim. Utána tervezem, hogy a Yale-re járok majd, épp most dolgozom az anyagiak megteremtésén ehhez…:)

- :) Lehet veled komolyan is beszélgetni?
- Időnként. :)

 - Arra van komoly válaszod, hogy miért pont a BMW az, amit már ötödik éve 'nyúzol'?
- Igen. Mert a BMW olcsó. Nagyon olcsón lehet beszerezni hozzá mindent, ráadásul gyári alkatrészekből. Típuson és magán a márkán belül is nagyon jó az ellátás, és az átjárhatóság, így az autó könnyebben fejleszthető, mint más gyártók esetében. Szerintem.

- Akkor te már mindig BMW-s maradsz?
- Ez egy nagyon jó kis autó. Talán a négykerekesekkel is felvenné a versenyt. Mondom talán. De egyelőre nem tervezem, hogy váltok.

Ez a hír most jelenik meg 7030. alkalommal