Ahogy egy kicsit jobb idő lett Mamutka (a csapat kamionja) mögé fogatot kötöttünk és meg sem álltunk az Euroringig a csapatunk és kisfiam nagy örömére.
Nem csak a Renault-okat kellett leporolni a sofőrök, navigátorok és szerelők is berozsdásodtak a tél folyamán. Mindenkire ráfért az olajozás.
A sofőrök tőlük nem megszokott módon nagyon pontosan érkeztek, ebből gondoltam, hogy nagyon várják ezt a bemelegítést.
Takács Attila csapatfőnök: - Télen sem tétlenkedtünk, Barnus Renault-ja némi kozmetikázáson ment át, reméljük a szurkolóknak is tetszeni fog. Szentiványinak kettévágtuk a fürdőkádat és beflokkoltuk, hogy végre kényelmes helye legyen a kocsiban. - A Mészáros testvérek kocsiját is rendbe raktuk, hogy problémamentesen bírja ezt az évet. Hiszen ennek az autónak sok dolga lesz. - Terveink között szerepel, hogy a Magyar bajnokságon kívül kimenjünk EB/Zóna és egy IRC futamra is. - Mint ahogy már csapatunknál megszokott, minden évben érkezik egy új jövevény. Ebben az évben gyarapítani szeretnénk a Renault Clio családunkat. Hogy kié lesz az új vas, legyen titok. - Készültem egy kis meglepetésre is , ezért meghívtam Bútor Robi, hogy segítsen a fiúknak, hogyan találják meg a megfelelő beállítást. Hiszen Robinak van a legnagyobb tapasztalata kétkerék meghajtású autóban.
BÚTOR ROBI a tesztekrõl Az Euroringen volt egy szponzorautóztatása a Mészáros testvéreknek, és Takács Attila, mint a csapat szervizfõnöke felhívott, hogy nem lenne-e kedvem lemenni és menni egy pár kört az R3-assal, csak, hogy kipróbáljam, és elmondjam esetleg a véleményem. Pont ráértem, ezért nagyon szívesen vettem rést ezen az autózáson. És ha már ott voltam, mentem pár kört Kõváry Barnával, és Mészáros Lacival is. Elmondtam a véleményem mindkét autóról és pilótáról is. Innen jött a gondolat, hogy egy rendes, éles teszten is kipróbálnám, mit tud az autó és mit tudnak a pilóták - nekem nagyon volt ehhez kedvem. 2001 óta gyári csapatban versenyezhettem, mint a Citroen, mind a Suzuki esetében, hogy mindkét csapatnál volt mérnök, ezért úgy gondolom, mindkét helyen nagyon sokat tanultam az autók viselkedésükrõl és a beállításukról. Ezt a tudást szívesen adtam tovább í pilótáknak, hogy tudják, mennyire fontos, hogy egy autó igazán jól legyen beállítva. Eddig túl sok jelentkezõ nem akadt erre, de úgy érzem, most már meg is van az elsõ jól elvégzett munka, és az elsõ pilóta, aki soha jobban nem fog ráérezni, hogy mennyit számít egy beállítás. Kõváry Barna szerintem most igazán megtapasztalhatott egy olyan különbséget a tegnapelõtti teszten, amirõl talán õ maga sem gondolta, hogy lehetséges. Nagyon zökkenõmentese zajlott a teszt, az Eclestone út lett kibérelve és lezárva erre a célra. Teljes szervizcsapattal, valamint Schafer Zoli és az én közremûködésemmel. Reggel 9-kor kezdtük, és délután fél 2-re jutottunk el arra a szintre, hogy az autó tökéletesen volt beállítva. Ekkor következett az, hogy Barna kipróbálta az autót, és szerintem nagyon nagy meglepetésben volt része, de nekem is. Õt meglepte, hogy mennyivel stabilabb lett az autó, nekem pedig az, hogy mennyire jól kezeli az autót, és mennyire bátran tud vele menni. Szerintem nagyon jól sikerült ez az elsõ munka - bízom benne, hogy az eredményein is meg fog látszani. Ha ezt fejben le tudja tisztázni és végig tud koncentrálni a gyorsaságikat, akkor nagyon jó eredmények fognak születni.
Kőváry Barnával is beszéltünk:
- A Trabantot már nagyon elfelejtetted, vagy az is versenyautó, csak a mostani történet egy kicsit más? - Alapvetően nem felejtettük el a Trabit egyáltalán, ugyanis sikerült megszereznem a Szentiványi Szabi társától, a Tomitól a Formula Trabant Easter-t, amiből konkrétan egy darab van Európában - sőt, talán a világon is. Az Oldtimer Expo-n ki is állítjuk majd, és Örkényben, az Euroringen ki is próbáljuk. Ez egy volt KGST, szocialista ipar termékeiből összeállított gányautó
- Egy rendes, csőrös autó, amiben lent ülsz a földön.. Ez az? - Ez egy rendes szárnyas autó, amiben minden Trabant, Skoda vagy Zsiguli. El tudod képzelni nem?
- Nagyon kemény… - És ez vadonatúj! Még senki nem ment vele, 300 kilós, és 60 lóerős. Az egy picit kemény, nem? Most restauráljuk, lefényezzük zöldre - Szabi erre azt mondta, hogy a Trabantja nem viseli a zöld festéket...:) Szóval a Trabantos időszak egyáltalán nincs elfelejtve, csak most megpróbálunk a Clio-ban teljesíteni. És így most próbáljuk a kettőt párhuzamosan intézni.
- Akárki akármit mond, te már tavaly majdnem úgy viselkedtél, mint egy autóversenyző, hiszen kategória második helyre jöttél be - és nem is voltatok kevesen a kategóriában. - Igen, az látszik, hogy amikor a Clio Kupázásnak vége lett a gyorsasági szakágban, akkor lehetőségünk volt a BGSG támogatásával, hogy visszatérjünk a ralipályákra. Akkor sokat gondolkodtam, hogy mivel is menjünk. Nekem nagyon húzott a szívem a régi Ford Puma felé, amivel 2003-ban sikerült bajnoknak lennünk. De azt mondták a Takács Atiék, hogy inkább menjünk a Renault-vonalra, mert akkor jött ki ez az R3-as, és kezdjük el felépíteni ezt, mert ez a jövő.
Ez a mai napra be is igazolódott. Szinte az egyik legjárhatóbb út ma az R kategória. Nem csak az IRC tapasztalatai alapján mondom, hanem az itthoniak miatt is. Ugyanis nagyságrendileg egyforma autók vannak, nagyon szimpatikus, és jó hangulatú mezőnyben. Jó, persze, néha vannak rossz szájízek, meg piszkálódások, de összességében mondhatjuk, hogy egy kompakt kis kategóriáról beszélünk - még azokkal együtt is, akiknek nem R3-as az autójuk, de A7-es. Ez a kategória életképes, nem csak Magyarországon, hanem külföldön is. Úgyhogy jó helyre csaptunk bele, és az, hogy másodikak lehettünk év végén, az annak köszönhető, hogy lassan magunk mögött hagytuk azt a bulizós formát, ami a Trabantozást jellemezte. Elkezdtük az egészet komolyabban csinálni, megpróbáltunk odafigyelni a tréningekre, új itinert írni és egy kicsit tisztább fejjel versenyezni - és meg is lett az eredménye. Ez ugyanaz, mint amikor Pumáztam: ha megteszel a célért mindent, akkor előbb-utóbb meg lesz a gyümölcse. Ez lett nálunk az év végén, habár tegyük hozzá, hogy még mindig szúrja a kormány egy kicsit a hátunkat, de semmi esetre sem megyünk feltartott kézzel a csatába.
- Ez látszott is kívülről - nincs mit magyarázni a második helyen. Itt volt a helyetek. Ha első lettetek volna, az talán korai lett volna... - Pontosan. Semmi esetre sem lehettünk volna bajnokok, mert nem lett volna reális, főleg azután, hogy mehettem a murvákon. Mondtam mindenkinek, hogy hadd szokjam egy kicsit a murvát: a János hegyen nőttem fel, Trabantok százait törtem össze az ottani szerpentineken a hóban - ott tudok igazán rájönni, hogy milyen az autónak a fizikája, hogy viselkedik, mennyit enged meg. És a murva után rögtön tudtuk verni a Janzert… hoppá… Janzer kérdezte is, hogy hol mentünk előtte aszfalton. Veszprémben! Ott tanultunk sokat, ott éreztünk rá. De iszonyatosan nagy feladat és teljesen más kávéház.
A Szabinak is nagyon fel kellett nőnie a feladathoz, mert ebbe az autóba már kell egy kőkemény, magyar szittyavérrel megáldott navigátor, aki irányítja a vasat és ezt a vad kancát - ide egy karmester kell. Neki ez nem egy egyszerű feladat, mert alapvetően ő barát, szinte már családtag - nem tud Kőváryval ordítani. Vagy ha ordít, visszaordítok. Tehát meg kell tanulnia, hogy nagyon határozottan azt mondja: "Köcsög, itt fordulj be harmadikban!" - és ha ő ezt mondja, nekem be kell fordulnom. De miután ő is Trabantos volt, ő is nehezen hiszi el, hogy ez az autó 50 méteren belül megáll, és hatodik telin elfordul egy jobb3-at. Én most a teszten ültem a Bútor mellett - üljön ott, akinek két anyja van! Vagy erre születtél és tudod csinálni, vagy nem.
Tavaly év végén a Szabi felajánlotta, hogy ebből ő egy kicsit háttérbe szorulna, de én azt gondolom, hogy több, mint 20 éves a barátságunk. A Trabantos korszakban a Szentiványi nagyon sokszor fizette ki a nevezési díjunkat, nagyon sokszor adta oda az autójának különböző alkatrészeit - ha most mi kerültünk ilyen helyzetbe nekem ezt most vissza kell adnom. Mert nem felejtjük el, honnan jöttünk. Úgyhogy télen elmentünk tréningezni, és elvittük magunkkal a Takit. Írtunk új itinert, elmagyarázta neki az Ati, hogy mire kell figyelni, hogyan kell diktálni, mikor tartson szünetet, és minden ilyesmit. A Szabi pedig fejlődik, látványosan. Arról nem is beszélve, hogy van egy év, amit ebben az űrhajóban együtt töltöttünk. Úgyhogy vérmes reményekkel készülünk Egerre! Úgy tűnik, ez már vérre megy, testvéreim!
- Kékből fehér lett az autó - gondolom könnyebb let, hisz kevesebb a festék, és a metálcsillámok kikerültek belőle... :) És még mi változott? - Alapvetően ennek is gazdasági jelentése van. Bár úgy néz ki, hogy sikerült az évet összeraknunk, de azt látni kell, hogy a kocsin a kék festés elemenként 47 ezer forint, fehérre pedig 10... Csak erről szól az egész. És persze arról, hogy egy teljesen más autó lett a fehérre festéssel - sokkal karakánabb lett, más vonalai jöttek elő. De alapvetően nem ez volt az ok. Azért vágtunk bele, mert kivettük a bukócsövet, elvittük homokfújni a bódét és egy vadonatúj autót készítettünk. Kilakatoltuk, és le lett könnyítve a homológ súlyára. De megkapta azt a gyári bukócsövet, ami a Mészáros Lacikáék autójában is megtalálható. Ugyanazok az ülések, ugyanaz a minden, tehát gyakorlatilag van egy teljesen frankó autónk, csak annyi, hogy ez magyar rendszámos. Nem külföldről hoztunk, csak onnan másoltuk - mindene megvan, mint egy gyári autónak. Megtettünk mindent, hogy az autó jó legyen - a Szabi is, és én is meg fogunk tenni mindent, hogy jó legyen az évünk. Most megyünk biciklizni a Pilisbe, hogy a fizikai kondícióm is meglegyen - a tetves cigarettát kéne tudnom letenni, és akkor minden jobb lenne.
- A teszten állítgattátok az autót, és a vége felé annyira körbeért a mosoly a fejeden, hogy féltem, hogy kettéesik a fejed…. Ennyit számít a beállítás? - Meglepődtem, nem is gondoltam volna, hogy igen. Alapvetően Wartburg fékhez és laprugóhoz vagyunk szokva. Tudtam azt, hogy a lengéscsillapító, futómű-karakterisztika, kerékdőlés, összetartás az egy külön tudomány. De hogy ennyire, azt nem. Alapvetően nekünk nem a gyári motorunk van, hanem Ország Zsolti barátom csinálta, aki már a Trabatba is az egyetlen volt, aki olyat tudott csinálni, amit sohasem tudott szétrúgni Kőváry. Azt mondtuk, hogy nekünk nem kell a legújabb, legerősebb motor, a legújabb specifikációjú lengéscsillapító, amit a Renault kihozott, hanem azt az autót, ami most van, autózzuk ki. Ehhez viszont nagyon fontos a beállítás.
Tavaly kiderül, hogy minden egyes autóban töltött méter építő jellegű volt. Most már talán azt lehet mondani, hogy tudunk vele versenyezni, de még mindig össze-vissza van állítva az autó, mert a gyári értékek a magyar utakra alkalmatlanok, tehát teljesen más beállítások kellenek.
És akkor jött képbe Bútor Robi segítsége, akivel Örkényben autóztunk a Lacika autójával, és a kettőnk közti régi nézeteltéréseket, kóstolgatásokat, szurkálódásokat félretéve elástuk a csatabárdot.
MÉSZÁROS LÁSZLÓ - az Euroringes teszt után Nagyon örülök hogy összejött ez a teszt még a bajnokság kezdete elõtt. Hihetetlen, hogy pár kör alatt mennyi okosságot mondott a Bútor. Amiben mindenképp szeretnék fejlõdni az kocsi beállítás tudománya. Igazából ez a terület abszolút sötét folt még nekem, pedig ez ugye az egyik alapja a gyors autózásnak. Nem tudom megállni hogy nem mondjam el az egyik titkos vágyunkat: Év vége felé szeretnénk legalább egy kicsit idegesíteni a Kõváryt azzal, hogy loholunk mögötte...
Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon komolyan összehoztuk ezt az egészet: eljött a Schaffer Zolival, a mérnökével egy napra, és elkezdte állítgatni az autót. Először ő is vitt engem, én is őt, nézte, azt, hogy milyen a vezetési stílusom, és utána el kezdték tekergetni.
Hál'Istennek abban a szenzációs helyzetben vagyunk, hogy közel hasonló a vezetési stílusunk, csak én Trabiztam, ő meg űrtechnikával ment. De alapvetően ugyanúgy használjuk az autót, a ballábféket, és nagyságrendileg ugyanolyan vehemensen vezetünk. Ez abban könnyítette meg a helyzetet, hogy nem kellett utána tekergetni a kocsit, tehát, ha a Bútor beállította magának, utána beleültem, és mentem, hogy javítottam két tizedet - ha ezt tudom a versenyen hozni, akkor minden rendben lesz. A végén még Robinak is adni tudtam...
Először, mikor beült az autóba, azt mondta, vezethetetlen. Majd beállítottuk, és azt kell, hogy mondjam, hogy az autó kisimult...! Beleülök, és nyugodtan ülök benne! Jóindulatúvá vált attól, hogy tetves csavarhúzókkal, meg imbuszkulcsokkal kattintgatsz egyet-kettőt... én nem is tudtam, hogy ilyen létezik. Nagyon hálás vagyok neki, hogy a Robi ezt a tudást átadja nekünk, és foglalkozik velünk - valószínűleg ez egész évben így lesz.
- Korábban mondtál egy félmondatot, amit sajnos talán kevesen mondhatnak el az idei évről: hogy összeállt. Kik azok, akik a hófehér autót rugdossák előre...? - Már ötödik éve dolgozom együtt a BGSG Számítástechnikával, és most már azt lehet mondani, hogy sokkal barátibb, családiasabb az együttműködésünk, mintsem egy sima üzleti vállalkozás.
Sajnos a magyar autósportban jellemző, hogy már a fél mezőny próbált kitúrni minket onnan, de szerencsére olyan a kapcsolatunk, hogy mint hátvéd, véd engem, így úgy tűnik, hogy ez a dolog működik. Persze, vannak nehézségek, mint mindenhol a világon, és a számítógép-piacon, de úgy tűnik, a nehezén már túl vagyunk, és megyünk előre.
Emellett a Renault Budapest segíti a pályafutásunkat, és az Autó Expo M1, ahol a sajtótájékoztatók szoktak lenni. Illetve nem szabad elfelejteni, hogy 2001 óta Pirellis vagyok, és a Pirelli nagyon nagy segítséget nyújt, valamint a Proex-től kapunk szenzációs kipufogót, illetve azok az internetes portálok, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolok elég régóta, főleg a duen.hu-ra gondolunk. Természetesen a TV műsor óriási segítség, hogy egy média-hátteret tudunk biztosítani az egésznek. Most itt tartunk, és megyünk előre. És én nagyon örülök, hogy bár érezhető a recesszió, azért próbáljuk kimozogni valahogy a dolgot.
Ez tetszik, megosztom
;)
;)
;)
;)
