Még a vénasszonyok is megirigyelték volna ezt a hétvégi nyárias időjárást - így szeptember végén -amikor is a XI. GARMIN Rallye-n koptathatták az Esztergom környéki utakat a Rali-túrásaink.

Az RTE versenyzőinek az előző év ugyanazon két gyorsasági szakaszát kellett teljesíteni: 1. Lábatlan - Bajna; 2. Tardos – Bikolpuszta (a legtöbbek kedvence). Bár ez a futam eseménydúsabbra sikeredett a tavalyihoz képest. 108 versenyzőből (10 előfutó, 13 licences ralis, 85 Rali-túrás) csak 80 tudta sikeresen teljesíteni az összes gyorsot, és még így is elég sok raliautónak a karosszériája törött és hibádzott.

Már rögtön az első lábatlani gyors tizedelte meg a mezőnyt, ahol akadtak olyanok, akik a lassítót vitték el, defektet kaptak, árokba landoltak. 50 perces várakozás is volt, mert az egyik BMW a fának ütközött (nem is akármilyen fa volt az, vadméhek lakhelyül szolgált), és a mentés, illetve a pálya helyreállítása időt vett igénybe.

A második tardosi gyorson is csak a mezőny eleje mehetett időre, mert a 4-es rajtszámú Mitsubishi egy enyhe jobb kanyarból egy bukkanó után kicsit szélesen jöttek ki, két kerékkel a fűre érkeztek, ettől azonnal keresztbe dobódott a kocsi, így mentek át a túloldalra a fák közé, ahol 20-25 méter után érintőre vettek egy fát, majd orral belefordultak másik kettőbe, úgy hogy a motor is kiszakadt. De szerencsére az ijedtségen és egy-két kisebb zúzódáson kívül más komolyabb sérülés nélkül megúszták a benne ülők. Ezután természetesen ez a gyors etap lett.

A harmadik gyors is elég döcögősre sikerült, hiszen ismét egy BMW esett be, emiatt 30 perces szünet volt, majd az előző körből ott maradt sérült autók kiszedése is 30 percet vett igénybe.

A négyes gyorson a 46-os Lada igen nagy balestet szenvedett. 2,2 km után egy bukkan, majd egy jobbos kanyarnál eldobták, ahol az esés túl nagyra sikeredett és még fejtetőre is fordultak, úgy hogy a bukócső is kiszakadt az autóból. Mind a sofőr és a navigátor is az eszméletét vesztette és utolsó információik szerint agyrázkódással és enyhe zúzódásokkal kerültek a kórházba.

Az utolsó két gyorsasági mondhatni zavartalanul ment le, hiszen a versenybírók és a rendezők megtettek minden tőlük telhetőt, hogy gyorsítsák a versenyt és kicsit behozzák a csúszást. Az utolsó gyűjtőben is kisebb torlódás volt, aminek ha a jó oldalát nézzük, akkor volt idő megtudni, hogy az „ellenfelekkel” mi a helyzet és persze gondolatban rákészülni a pályákra.

Az abszolút időket tekintve a mezőny eleje szoros csatát vívott a legjobb helyekért. Lovász Pál – Szenner Zsolt az első gyorson megszerzett előnnyel alapozták meg a győzelmüket. 3 másodperccel lemaradva a második legjobb időt Vincze Márton – Szedő Csaba tudta autózni. Harmadikként értek a célba egy defekt miatt Nagy Mátyás – Lénárt András, akik még így is igen esélyesek az év végi bajnoki címre.

A H3-as kategóriában boldogan és viccelődve elsőként ért a célba Tajmel Tibor – Csendes Zsolt kettőse. Igen látványosan autóztak és igaz nem kategória társukkal, Száger Csaba – Antal Miklós párossal folytattak szoros küzdelmet, úgy hogy Tibinek még a kesztyűje is elkopott. Mögöttük nem sokkal lemaradva Nemerey Ádám – Bartucz Tamás végeztek, akik a Ladát egy fekete BMW-re cserélték és ahhoz képest, hogy első versenyük volt ezzel az autóval, nem is olyan rossz eredmény az a második helyezés.

Papp László és Csaba tovább folytatva a sikeres célba érkezéseket a H2-es kategóriában ismét megszerezték a legnagyobb kupát (ezzel már magukénak tudhatják a kategória bajnoki címét is!). Második legjobbként pedig Nagy Péter – Szilassy László autóztak, akik végre két sikertelen verseny után most célba tudtak szerencsésen érni. 
A H1-es géposztályban a leggyorsabbnak bizonyult a Ruszó Krisztián – Jobbágy Éva, közel 20 másodperccel mögöttük pedig Jobbágy Péter- Bertók Tamás ralizott.

Az N3-ban örömmel konstatáltam, hogy új versenyző párosokat is láthattam a nevezési listán, akik megpróbálták feladni a leckét a régebbi RTE-s versenyzőknek. De még így is a leggyorsabb a jól összeszokott páros Hidegkúti Balázs – Kőhegyi József lettek, akik a kettes és a hármas gyorson még az Opel Astra betegségeivel küzdöttek. A másodikként célba érkező, Pehely Balázs – Bartha Nándor régi rali másodosztályos versenyzők próbálták nehezíteni az első helyezettek dolgát.

Az A3-as kategóriában az első négy autó igen közeli időeredményeket produkáltak. Végül Sajtós Dénes – Diósi János majdnem 17 másodperces előnnyel nyerte meg a kategóriáját, utána pedig Toma Zoltán -Kailbach Gergő végeztek.

Négy N2-es nevezőből, mindannyian a célba értek, annak ellenére is, hogy nehéz és küzdelmes versenynek jellemezték ezt a futamot az indulók. Kaptás Levente és Kürti Tamás, még Egerben nyilatkozták nekem, hogy idén a céljuk a kategória bajnoki cím megszerzése. Ez nem csak, hogy sikerült nekik, hanem még az N abszolút bajnoki címét is bezsebelhették. Igyekezni azért kellett – egy - két lassítót is elvittek, így a lökhárító kisebb sérüléseket szenvedett - hiszen Bartha Aurél – Pannuska Dávid a nyomukban voltak, akik idejüket tekintve végül a dobogó második fokára állhattak fel.

A mezőny fele ért csak sikeresen célba az A2-ben. Igazán szoros verseny alakult ki két Suzuki GTI között, ahol is végül Ifj. Antalffy György – Vas Borosi Ádám szerezték meg a legjobbnak járó díjat, hiszen György Tamás – Gálik Kata páros autójának a motorja adta fel a küzdelmet. Sőt Antalffyéknak egyből az első gyorson letört a váltó ötödik fokozatának a fogaskereke, így csak négyesig tudott felváltani, ami a tempós részeknél hátrányt okozott. A második helyet majdnem 4 másodperces hátránnyal végezetül Madari Imre – Haracska Tamás szerezték meg.

Végül, de nem utolsó sorban Rábl Tibor – Csizmadia Csaba lett a legjobbja az N1-nek több mint fél perces előnnyel Aczél András – Vig Richárd előtt.

A Rali-Túra Bajnokság következő és idén a végső állomás Tatabányán lesz október 22-23-án!

Juhász Veronika
RTE