Bodolai László és Kertész Krisztián az OPC Astrával az utolsó előtti gyorson tetőre esett...
A navigátor megúszta komolyabb sérülések nélkül, de Bodolai Laciról napokig azt hittük komoly nyomokat hagy benne a verseny... Így is lett, de szerencsére inkább lelkileg...

Telefonon értem el Lacit:
Jól indult a versenyünk, az első pár gyors után 10 másodpercen belül voltunk N3-ban, négyen-öten is. Ez kecsegtető volt, de aztán kaptunk egy defektet, amit nagy nehezen sikerült a gyorson kicserélnünk, kaptunk 10 percet a többiektől.
Innentől kezdve már nem volt izgalmas a verseny, normális tempóban mentünk.
Másnap reggel újra defektet kaptunk…

Aztán a másnapi második gyorson már tényleg csak az autóra vigyáztunk, ezen a „0” pont - Bánta szakaszon már előző nap is mentünk egyet… éppen ezért nem is nagyon értem mi történt…

Mi történt??
A rajt után 8-10 kilométerrel, egyenes szakaszon egy hármas ugrató, széles úton hosszú ugratók. Úgy gondoltuk negyedik sebességi fokozatban elfér. Átugrottunk az egyiken, leszorítottuk az orrát és amikor a másodikon elugrottunk, akkor mintha valaki felrántotta volna a kocsi hátulját és a harmadik ugratóra már orral érkeztünk és tetőre estünk…
A becsapódás nem orral, hanem szinte már tetővel történt…

Nem is fordult tovább az autó, 50-60 métert csúszott tovább tetőn…
A szervizesek átnézték a dobbantót és Ők találtak egy emberfej nagyságú követ, amire valószínűleg amikor ugrott az autó az első kerék még nem ment rá, viszont a hátsó kereket az autóval együtt megdobhatta…

És Veletek mi történt??
Hála Istennek, a navigátoromnak, Krisztiánnak semmi baja nem lett, kisebb izomhúzódásokkal megúszta.
Pont srégan az én oldalamra estünk és sajnos a tetőn látszik a bukósisakom domborulata és a tető festése a sisakon…
Megnyomta a gerincemet és két nyakcsigolyámból letörtek kisebb darabok, valamint a 2-3 hátcsigolyám összecsúszott.

Ez mit jelent?
Ma már fel tudtam ülni… Segítséggel. Azt ígérik, hogy napokon belül fel tudok állni és nem lesz maradandó a sérülésem.

Ez a lényeg, nagyon jó hír!
Hogy érzed, mi lehetett a baj forrása?
Nem voltál rendesen bekötve, vagy egyszerűen így jött össze, ilyen balszerencsésen?
A többiek is azt mondják, hogy jól be voltunk kötve, hiszen Krisztián szinte sérülésmentes. Én sem azért sérültem, mert elmozdultam volna az ülésben, hanem szinte fejre estünk és a tető ráhajlott a kocsira, a fejemre és a bukósisakra.

Nem vagy egy kisdarab ember…
A szerelőm két centivel alacsonyabb, bukósisak nélkül  hozzáér most a feje a tetőhöz…

Akkor az már biztos, hogy semmilyen maradandó károsodást nem szenvedsz?
Azt mondják az orvosok. Szerencsére nem tört el bordám sem, a mellkasomat meghúztam, az fáj kicsit.

Az autó milyen állapotban van?
Mivel a tetejére esett, nincs túl nagy kár benne, saját lábán állt fel a trélerre…
Se a motor, se a fotómű, se a váltó nem sérült. Tető kell rá, szélvédő, hátsó ajtó…

Folytatás?
Az az igazszág, hogy már nem bízok meg az autóban, hogy meg tud védeni.
Egy centi választott el attól, hogy teljesen lebénuljak, vagy még rosszabbtól…

Úgy kell elképzelni, hogy a tetőlemezen van egy kis domborulat kifelé, amit a sisakom csinált…
Nagy szerencsém is volt, hogy az áthidaló cső - amin a tető fekszik fel és azon van a vastag védőszivacs – szóval ez a cső mellé került a fejem.

Maximálisan megbíztam az autóban, hiszen nem az első esésem. Azt gondoltam ezt túl lehet élni, nem lehet semmi probléma, hiszen minden biztonsági berendezés a rendelkezésünkre áll és megfelelően használjuk…
Nyilván sok szerencsétlen egybeesés kellett ahhoz, hogy ilyen szituációba kerüljön az ember, de azt hiszem nekem ennyit nem ér ez az egész…

Versenyzőtársak is, akik látták az autót azt mondták, hogy nekik is el kell gondolkozniuk, hiszen csak egy centin múlt…

Minden a szabályok, az előírásoknak megfelelően volt beépítve az autóban és gondolom csak egy százalék esély van arra, vagy még kevesebb, hogy ilyen történjen, amit nem tud az ember kivédeni…

Nem tudom mit kell ilyenkor kívánni…
Hátha alszol rá néhányat és máshogy látod, de lehet, hogy ez a legjobb döntés…
A srácok már csinálják az autót, szeretnénk talpra állítani és kiadni bérbe. Nem akarunk kiszállni a rallyból, hisz szeretjük ezt a közeget, valószínűleg ilyen formában fog megmaradni az egyesület.

Remélem Szombathelyen már találkozunk!
Még addigra nem hiszem, hogy járóképes leszek, most még otthon kell majd lennem, még sokáig nem ülhetek semmilyen formában autóba és vezetni majd csak 3-4 hónap múlva lehet…
Remélem minél hamarabb ott lehetek a pálya szélén.

Kívánom a mihamarabbi gyógyulást és gondolom rajtam kívül még nagyon sokan!
Köszönöm szépen a megkeresést és azoknak az egyesületeknek, versenyzőtársaknak is, akik felhívtak, érdeklődtek - akikkel nem is tartunk szoros kapcsolatot – nagyon köszönöm nekik is!