Beszéljünk arról, ami fontos.
Nyert a Norbi. És a Gábor is jót ment.
Beszéljünk arról, ami ezt a tényt fényesre szidolozza. A Norbi nyert. Arra gondolok, hogy a csapat kitette a belét most is, de az állórajtos futamban a kulcsmomentumhoz a Michelisz Norbert nevű fickó kegyetlen rajtja kellett. De milyen rajt. Milyen!! Értem én, hogy az Engstler nem olyan őstehetség, mint a mi fiunk. De hogy rajtolhat szintén a 320Tc-vel ennyivel rosszabbul? A Norbi jól rajtol. Szlovákiában is betette ezt a kazit, itthon meg nyert vele. Most aztán mindenki akar belőle egy darabkát, az előbb épp a hírtévében adta elő a tízperces remixet, jól megcsinálta magának.

A szombat nem nézett ki jól, a Zengő sufni úgy tele volt váltóalkatrészekkel, hogy rendesen levert a víz. A Gábor autója egész hétvégén nem volt kerek, de szombaton meg egyenesen rossz volt. Amúgy őszintén kezdem tisztelni a Gábort, persze nem úgy mondom, eddig is tiszteltem, ha ő nem lenne, akkor még sose lettem volna ébren forma egyes kerékcsere alatt. És roppant rutinos, valódi profi pilóta. De ez a helyzet, amiben van, számára makacsul és kitartóan előnytelen. Meglátjuk. Szerintem egy év alatt kettőt fog fejlődni.

És a Zengő Zoli. Mert értem, és megértem azokat is, aki azt mondják, hogy soha nem hallottak még tőle olyan mondatot, amiben ne lett volna legalább egy csipetnyi piár. De mikor bementem utána a kamionhoz, hogy neonzöld papírkarkötőt szeretnék a ki-be mászkáláshoz, azonnal félretette, amit csinált, hozta, és személyesen felragasztotta a csuklómra, elmondta, hogy mi a szitu, meg hogy egyek a túloldalt a Zengő Étteremben, amennyi belém fér. És olyan fickók mászkáltak még ott rajtam kívül, akiket úgy képzeltem, hogy bemennek a bankba pénzt befizetni, a pénztáros csaj megkérdezi az összeget, ráteszi a tűzőgépet a nullára, és nekiáll legyantázni a lábát. Mégis, a Zoli rám szánta azt a percet, meg egy mosolyt, pedig ahány firkász pöcs már arra járt aznap, meg amennyi dolga lehetett .. szóval őt is van miért kedvelni, mint embert. Meg persze, mint profi csapatvezetőt.

És a közönség. Kilenc éves kissrácok a lelátón, torkuk szakadtából üvöltik, hogy Nóólbi. A példa kitűnő, hiszen nincs csalánszája meg szilikoncsöcse, nem nyilatkozik betépve, nem választatja meg magát a gyökérsereggel bohócelnöknek. Tisztességes, halk szavú, rendes gyerek, követte az álmait, szorgalmasan dolgozott, és ott van, ahol lennie kell. A világ kerek, ide tessék átkapcsolni a zséfaktor születikben rolleren bunyóspityut előadó csepeli kanapétehénről.

És akkor most, vegyük le a fényerőt, és nézzünk körül.

Nem sikerült fotósmellényhez jutnunk. Adminisztrációs hiba történt, a mi hatókörünkön kívül, de velünk kapcsolatban, és nem értesültünk róla előre. Egyszer történt már máskor is adminisztrációs hiba, ilyenkor a nemzetközi sajtófőnök küldött egy levelet, hogy úúpsz, der iz a littül melfánksön, bojsz. És a helyzet megoldódott. De a hazai versenyre, a hazai média a hazai sajtóirodán keresztül akkreditál. És innentől hagy ne kezdjek bele, mire emlékeztet ez az egész. Ott álltunk, és pislogtunk, nemcsak mi, akik beszoptuk, hanem akik miatt beszoptuk, azok is. Ez van srácok, nem tudunk mit tenni…… Semmit. Még azért megnéztük, kedvesen mosolyogva, ahogy kiváltja előttünk a fotós mellényét a nógrádi kötőtű magazin világhírű munkatársa, egy filmes kompakttal, majd a hét ajándék kockás teszkó filmet menet közben (!) befűzve, a pálya felé vette az irányt. Nem baj, nekem van újságíró cetli a nyakamban, a pályára ugyan nem mehetünk ki akciót fotózni, de valamit összehozunk azért. Aha.

A szlovák verseny után beszéltünk az idén első teljes szezonját erőltető Charles ’Ka-Ki’ Ng-gel. Szimpatikus fickó, fejre is olyan, akire nem lehet csúnyán nézni, és köztudottan világszínvonalú drifter. Előzőleg kiküldünk neki pár képet, amin épp rohadtul keresztbe csúszik a szlovák füvön vétécécé béemvéstül. A Lac .. Benő lőtte, brutális penge a kép,

Charles padlót fogott, azonnal beleegyezett, hogy a Hungaroringen mindent félredob egy interjú kedvéért, menjünk be hozzá az Engstler Motorsporthoz bármikor. Szóval én mentem volna. De egy nagydarab közölte, hogy nemlehet. Ideges lettem. Nem egy kurva paddock jegy lógott a nyakamban, hanem az FIA által delegált újságírók nemzetközi belépője. Nos, ha agyonverjük a biztonsági droidot egy 400mm-es objektívvel, akkor sem vagyunk előrébb. Nem ő tehetett róla, egy petpalack is megizzasztotta volna kőpapírollóban, ez volt neki kiadva, hogy ilyen pass-szal oda nem lehet bemenni. Nem szántam rá több időt, megkerültem a kamiont a túloldalról, bementem onnan, és megcsináltam az interjút (cikk vége).

Ki akartam menni a rajtrácsra. Minek, minek. Hát rajtceremóniát fényképezni. Inspirálódni a dolgozatomhoz. Egyszerre beszélni mindenkivel, aki szembejön. Mint mindig. Minden versenyen. Mindig. De sehol nem engedtek ki. A nyakamban lógó alacsony értékű kártya nem jogosított fel erre. Ezt a boxutca elején egy kedves fiatal hölgy közölte is velem, egy négy soros vita szűk keretein belül, a beléptető kerítésnél, angolul. .nnyát.
És itt kedvem támadt hazamenni. Épp akkor lett kész a pörköltnokedli.

Ez egy óriási rendezvény. És van egy parádés csapatunk. És egy remek pilótánk. De különben kettő. És még több, mert meg kell említeni a Kissnorbit, Ficzaferkót, de még ennél is többen vannak. Ezekért a nevekért remegő gyomorral lehet izgulni, róluk mesélni fogok az unokáimnak is, mert van miért mosolyogva bólogatni közben.
De attól még a médiára szükség van. A média munkatársait érdemes hagyni dolgozni, és nem óránként szívatni kisstílű hülyeségekkel, mert még a végén fogja magát a firkászparaszt, és leírja egy napi tizenötezer látogatót kattintó oldalon, hogy a rendezvény bizonyos aspektusból egy igazi legalja retek.
Mindenhol tudják ezt a világon.
Komolyan, mindenhol máshol tudják.

Charles Ka-Ki Ng. Charles Ng, szombat, időmérő után: mink: - Szia Charles! Mi a tényállás? C.Ng: - Hello! Nagyon élvezem az időjárást itt Magyarországon mink: - Szereted, mikor ennyire meleg van? C.Ng: - Ó, igen, én általában Kaliforniában élek, szóval ez olyan nekem, mintha otthon lennék, igazán élvezem. mink: - Hogy muzsikál az autó. Nem túl sok itt a szűk kanyar egy BMW-nek? C.Ng.: - Hát valóban, kifejezetten technikás, folyamatos kombinációban érkeznek a gyors és lassú kanyarok, néhány igazán lassú kanyar, ezek után pedig rövid egyenesek vannak, nagyon fontos a kanyarok bejáratán, hogy könnyedén, nyugodtan tudj fordulni, mert semennyi lendületet nem veszíthetsz. Szerencsére a szabadedzéseken lehetőségünk volt a legkülönfélébb beállításokat kipróbálni, és egyre jobb lett az autó. Az időmérő alatt futottunk néhány egészen jó időt, de sajnos én is követtem el hibákat, igazán tiszta kőrt nem tudtam futni, így visszaestünk a 14. pozícióba, de elégedett vagyok, a szabadedzések idején egy másodpercet tudtam javítani, aminek nagyon örülök. A srácaim (my boys) nagyon keményen dolgoztak ezért, hogy kijavítsák az autót a Slovakiaring után, és remek munkát végeztek, jó napunk lehet holnap. mink: - Tulajdonképpen te azért egy nem akármilyen drifter vagy. Hagy tegyem fel azt a hülye kérdést, hogy van-e valami, ami ennek kapcsán bármilyen tekintetben is előnyt jelent neked a itt többiekkel szemben. (életem eddigi legpatinásabb interjúkérdése, Charles erősen pislog) C.Ng: - Óigen, én valóban egy elkötelezett drifter vagyok, úgy értem, a drift az én szerelmem, a szenvedélyem, rengeteg időt töltök vele, és minden percét élvezem, de nem sok hasonlóság van a túraautó versenyzéshez képest, persze azon kívül, hogy a drift segít abban, hogy még pontosabban érezd az autó mozgását, és ez egyfajta tréninget jelent a versenyeken kívül is, hogy ne ess ki a gyakorlatból. De segítséget jelenthet akkor is, ha esetleg valaki meglök téged hátulról, és te pontosan tudod, mit tegyél, ha a kocsi erősen oldalazva csúszni kezd, hiszen jól ismered ezt a szituációt. De természetesen a köridőknek nem használ a csúszkálás, úgy értem, néha egy pici belefér, de csak igen kevés esetben jön ez jól. És persze egy drifter nagy részben előadó (show-man) is, ott ez nagy szerepet kap, míg versenyzőként ez nem számít, csak egy dolog számít, hogy igazán gyors legyél. De persze ez az én nagy szerelmem, és folytatni fogom, amíg csak lehet, a kettőt párhuzamosan is, és a WTCC hétvégéken is szerepet kaphat ez, hiszen látványos része a versenyek közti szüneteknek, a fiatalok nagyon élvezik, nagyon energikus sport, két kocsi nagyon közel egymáshoz, lapjával csúszva, szóval ez azért nagyon látványos dolog. mink: - Beszéljünk a holnapról. Mi a reális cél. C-Ng.: - Holnap a 14. helyről rajtolok, úgy gondolom, hogy nagyon boldog lennék, ha az első tízbe jutnék, de persze ez a szezonom a tanulásról szól, voltak problémáim, szoknom kell az autót, volt néhány mechanikus gondom is, de összeütköztünk a csapattársammal is, van némi balszerencsénk, de ezeket magunk mögött tudjuk hagyni, és haladunk előre, bizakodunk. Charles ült már www.duen.hu matricás autóban... - forrás YouTube mink: - Utolsó kérdés, de nem azért mert nem tudom, hanem mert hallani akarom, mint drifter és WTCC menő, milyen kocsit használsz otthon? C.Ng.: - Hát otthon, Amerikában van egy S2000-em, azt hiszem erre gondoltál, de odaát, Németországban szintén BMW-t használok. mink: - Köszönjük Charles, és sok szerencsét holnapra. C.Ng.: - Én köszönöm, és üdvözlöm a magyarországi WTCC szurkolókat. … nos, Charles szerencséje még várat magára, motorcsere, elmelegedett gumik, és a Hungaroring legendásan technikás kanyarjai alaposan megizzasztották, de a következő versenyen visszatérünk hozzá is.