Elek István sem maradhat távol a magyar bajnokságtól, egy másik autóval, új navigátorral indította ő is az évet, és bár az első napi teljesítménye a saját bevallása szerint sem volt túl fényes, a második napra nagyon összeszedték magukat.

Mesélj a Bükfürdő Rallye-ról, hogyan láttátok ti?
Megvolt a meglepetés, ismét finom volt a meggyes süti... így tömören ennyit tudnék mondani! :-)

Biztos vagyok benne, hogy te ezt bővebben is ki tudod fejteni!
Magára az egész versenyre - miután eldőlt, hogy akkor megyünk itt, és ezzel a kocsival - egy hét volt a felkészülés. Tavaly a Wald4tel Rallye után az autó le lett mosva, és a szervizcsapat egyhetes gyorsszervizzel rendbe tette az autót pikk-pakk, majd irány a verseny helyszínére pénteken. Beszereztük a gumikat, elmentünk egy kis tesztre Veszprém mellé, de ott sajnos úgy éreztem, hogy túl meleg van a teszthez, mentem összesen 10-15 km-t az autóval, majd beestünk a versenyre.
Én szombat délelőtt még dolgoztam, sőt, még délben Káld közepén földkitermelési munkákat egyeztettem az egyik üzlettársammal, és akkor nem tudom már hányadszor szólt rám a navigátorom, hogy öltözzek már, mert perceken belül mennünk kell. Én utcai ruhában álltam még 11 perccel a saját rajtidőnk előtt is. Na, így estem be az első gyorsaságira, persze meg is forogtunk többször is, úgyhogy az első napon a három gyorsasági szakaszból egyetlen tiszta, problémamentesünk nem volt. Mindegyiken forogtunk, mint... Így az első napi teljesítményünkkel egyáltalán nem vagyok elégedett!

Utána jött az éjszaka, egy nagy Reset gombot nyomtunk, hogy na, akkor ezt felejtsük el, úgy ahogy van. Reggelre leszakadt az ég, volt két darab új, nyitott mintás gumink, azon még nyitottunk, két használt wald4teles gumit még jól megvagdostunk, azokat feltettük hátra, és így nekicsaptunk a reggelnek. Álmos kezdés után a harmadik gyorson egy abszolút időt autóztunk, és onnét kezdve már folyamatosan ott mentünk az elejében. Annyira éles volt a verseny az első 6-7 páros között, hogy tizedek választottak el minket folyamatosan. Nagyon jó kis csata volt, én nagyon élveztem!

Ha összességében nézzük, akkor azt mondhatom, hogy 70 %-ban elégedett vagyok. Az első napon elszúrtam az egész versenyünket, viszont vasárnap olyan rohanást csináltunk, és olyan tempót mentünk! Tudjuk, hogy milyen lehetőségeink vannak most az idén. A szervizcsapat nagyon lelkiismeretesen, rendesen - az anyagiakhoz mérten - próbálta az autót versenyképessé tenni. Valószínűleg nem a miénk a legkomolyabb költségvetés és legstabilabb háttér a mezőnyben jelenleg. Viszont ennek ellenére is egy nagyon-nagyon jót tudtunk versenyezni, és az autó is nagyon jól bírta!

Milyen az új navigátorod?
Nagyon meg voltam vele elégedve és az egész csapat is megtalálta vele az összhangot. Mindenre nagyon odafigyel, a szervizben is folyamatosan tájékoztatta a fiúkat, hogy mennyi idejük van még. Az itinert is nagyon jó ütemben diktálja, pontosan úgy, ahogy én azt szeretem: nyugodtan, és csak egyszer mondja el.
De egyébként nem is tudom, hogy mit gondoljak róla… ő vagy nagyon bátor, vagy még annyira fiatal, hogy nem tudja mi az, hogy félelem! Szemrebbenés nélkül mondja mellettem az itinert, a legkegyetlenebb helyzetekben is... és hát azért voltak ilyenek is, nem volt mindig minden sima ezen a versenyen. Jól vizsgázott!

Maga a rendezvény milyen volt szerinted?
Én nagyon szeretem ezt! Bükfürdőn mindig nagyon jól érzem magam, ez egy telitalálat így, hogy közel van minden: a szállás, a szerviz, a pályák… Nekem ez így nagyon bejön, Tibi pedig belead apait-anyait mindenféle szempontból, akármilyenek is a feltételek. Amit ki lehet hozni, azt kihozta ebből a rendezvényből, kalapot kell emelni előtte!

Mi lesz a következő esemény nektek?
Próbálunk az autóval még többet foglalkozni, ami leginkább anyagi tényezőkön múlik. Egy-két apróságot cserélünk Pécsig, aztán megpróbálunk ott is valami izgalmasat csinálni, csak forgolódás nélkül, hogy ne loholni kelljen a mezőny után, hanem már az elejétől fogva fel tudjuk venni a versenyt velük.

Milyenek a távolabbi tervek?
Úgy gondolom, hogy a bajnokságot végig fogjuk csinálni. Egy verseny van, amin 100 %, hogy indulni fogunk az idei évben is, ez pedig a Wald4tel Rallye, ez az alap, minden más csak ezután jön. Mentünk volna a Murva Kupa osztrák futamán, a Schneebergland Rallye-n is, de most ezt arrébb tolták egy héttel, és így pont egybeesik a Veszprém Rallye-val. Most ezt nem igazán értjük... döntenünk kell, hogy a bajnokságban menjünk, vagy a Murva Kupában?

Hogy tetszik a mezőny, ami összejött (megmaradt)?
Én ezzel a témával nem is akarok foglalkozni... folyamatosan megy a szájjáratás, sírás, de szét kell nézni, mindenhol ez van! Én a lányaimat hordom táncbajnokságokra, és jó pár évvel ezelőtt, mikor elkezdtek táncolni, ötször ennyi versenyző volt egy versenyen. A tánchoz nem kell annyi pénz, bár való igaz, hogy annyira azért nem is olcsó sport (táncruha, magánóra, utazás, stb.), de ott is ötöde a mezőny! Csak az országos bajnokságon van komoly, nagy mezőny... de ez van! Nem kell a szervezésre és hasonló dolgokra fogni a rallye-ban sem!

A magyar rallye-ban nézők azért vannak kevesen, mert minden hétvégén, mindenfelé, semmi kis bokorugró versenyeket szerveznek, ahová azt mondja az ember, hogy „na, ide kinézek”. Régen nem volt más, el kellett oda utazni, ahol a magyar bajnokság futamai voltak, ha autóversenyt akart látni az ember. Nem kell ebben nagy csodát keresni, hogy „így a gazdaság, úgy az autók...”

Megmondom őszintén, hogy iszonyatosan rossz a véleményem a magyar szurkolókról. Nagyívben nem is érdekelnek, sem a véleményük, sem semmi más. Nekem nem is kell, hogy szurkoljanak, én teljesen túltettem magam ezen a témán, nem érdekel, hogy mit mond rólam a szurkoló, vagy mi a véleménye a magyar rallyesportról. Én azért megyek, mert amikor ott vagyok, csak arra a két méteres csíkra koncentrálok, ahol az autó megy, és hogy A-ból B-be a leggyorsabban megtegyem az utat.
A másik, hogy amikor tavaly elmentünk a Mikulás Rallye-ra Ramónnal, mint egy bulifutamra, kitört a kerekünk, azért mert egy emberfejtől nagyobb szikla volt a keréknyomban az úton, és a helyszínen lévő 40-50 szurkoló látta, de semmit nem tettek, hogy eltávolítsák. Volt, aki mondta, hogy az előző autó fordította ki, nem volt rá idő, de tudjuk, hogy az előző is már alig bírta kikerülni, Ramónnak pedig egyáltalán nem sikerült. Több százezres kárt okozott ez, odalett a versenyünk... úgyhogy menjenek a bánatos... mert az ilyen, az nem szurkoló, hanem egy kárörvendő varjú!
A harmadik pedig ez az okoskodás az interneten, amikor a nagyon okos rallye-szurkoló: „így-úgy... bezzeg akkor...”. Na, nekik vagy nincs semmi memóriájuk, vagy nem néznek régi felvételeket! Néztem én is archív felvételeket, olyanokról akiket anno még én is csodáltam, fantasztikus volt, de azt is látni kell, hogy csupán egy-két versenyző volt, aki úgy ment, ahogy menni kell. Nem 10-15, csak 1-2! A többi kóválygott az úton, felesleges csóválgatta az autót, mintha nem tudná, hogy az egyenes az merre van. A mostani mezőny - amit én nézek, például a tavalyi - az brutális ahhoz képest, ahogy akkor mentek, még ha a technika is hatalmasat változott azóta. Most úgy megy a mezőny első 10 versenyzője, hogy a régieknek az álla leesik, ha ezt megnézi, vagy visszanézik, hogy mi volt akkor és mi van most!
A legjobban a nézőket kell lesajnálni, mert ők nem is nézők, csak nyávogó vénemberek, meg óvodás kisasszonyok! Akinek pedig nem inge, ne vegye magára...

Annak kell örülni, ami van! Ha megkérdezik, hogy jól vagyok-e, azt szoktam mondani, ha a gyermekeim jól vannak, akkor minden rendben van! Ha pedig még van jelenleg rallyesport, akkor annak örüljünk, ami van, és azt becsüljük meg! Annyit szeretnék még üzenni, hogy aki élvezi a versenyt, az jöjjön szurkolni, akinek pedig lehetősége van, az szedje össze magát, és jöjjön versenyezni, hogy minél többen legyünk újból!