Mayer Gábor - Tagai Róbert - Subaru Impreza
Argentin Rallye - 2008. március 27-30.

PÁLYABEJÁRÁS

Mayer Gábor és Tagai Róbert a tavalyi angliai bemelegítés után az idén Argentínában rajtol el először a világbajnoki sorozatban. Gábor az idén még nem ült túl sokat az autóban, így az első nap biztosan a ráhangolódással fog eltelni, és ha az sikerült,  jöhet a normál tempó.

"Jók a pályák, bár a péntekiek nem igazán tetszenek, azoktól nagyon félek. Azokon a pályákon tipikusan egy hiba elég, hogy kiállj, és még "szuper raliban" sem tudsz elindulni. A szombat viszont nagyon tetszik, az nagyon lobogós, inkább az fekszik nekem, de a vasárnapiakkal sincs baj. A pénteket valahogy majd túlélem, és ugyan úgy mint Angliában, az első napot itt is szerényebben teljesítem.

Robi nagyon felkészült, zsigerből megoldja a feladatait, inkább az a gond, hogy abszolút szárazok voltak a pályák, amikor felírtuk, most meg tegnap óta esik. Ahogy néztem, itt sokan vakargatják a fejüket, hogy hogyan tovább, hiszen hömpölyög a víz a pályákon.

Nagyon hasonlít a Veszprém Rally talajához, az a különbség, hogy nagyon mélyre lehet esni. Van melletted egy jelképes kőkorlát, ami nem egy túl masszívnak tűnő védelem, alattad meg 3-400 méteres szakadék, de ezzel jobb nem foglalkozni, hanem úton kell autózni.
A péntek tehát mindenféleképp azzal telik majd, hogy belerázódjak, és vigyázzak az autóra, de szerintem nem lesz gond."

PÉNTEK

Gáborék elégedettek lehetnek a pénteki eredménnyel, hiszen a nap közepére a 37. helyről induló páros a 27.-re tornázta fel magát. A nap végére, kilenc szakasz után pedig a 26. helyre hozták a Subarut, ami kategóriájuk 14. pozícióját jelenti.

A pénteki első kör után:
"Az elsőn lejöttünk, nagyon nagy ködben, a másodikon amikor felszállt a köd, már jobban éreztük magunkat. Aztán egy bal kettőben megforogtunk, negyedik telin, ami nem esett jól. Az volt a baj, hogy lefulladt az autó, és 50 másodpercig indítóztunk, mert nem akart beindulni. Fogy az autó nagyon, a lengőkar lelazult, a kormányközép elment, a hátsó difinél állandóan hibát jelez, de amúgy jó minden."
"Hihetetlen, hogy mennyi ember van a közúton és a gyorsaságin. Úgy sikoltoznak, hogy még a hangos kocsiba is behallatszik. Én meg hülye vagyok, mert ott is keresztbe megyek, ahol nem kéne, de élvezzük nagyon!"

A nap végén:
"A második körben nagyon rossz volt a pálya, minden leszakadt az autóról. Annyira szét volt járva, hogy a kartervédőn autóztunk, még a sárvédő is leesett, pedig nem mentünk neki semminek. Megpróbáltunk nagyon óvatosan, nagyon lassan menni, hogy ne legyen baj. Nem tudom, a többiek hogy csinálják, hogy gyorsak is, és baj sincsen. Mi lassan megyünk, és akkor is széthullik minden, pedig jó az autó. Nem értem. Talán a hatodikon gyorson tudtunk egy jót menni, ott jól éreztem magam. Amilyen pechünk van, akik mögöttünk voltak egész nap, azok mennek szuper ralizni. Előlünk nem esett ki senki.
A nap legnagyobb kalandja az volt, hogy egy kanyart úgy diktáltam fel Robinak, hogy jobb kettő, és a vége emel, és egy ésre van a féktáv, aztán egy bal öt, és ez nem így volt, hanem rögtön bal öt lett belőle. Akkor beestünk a nézők mellé, kitolattunk, és mentünk tovább.

A fiúk most kicserélik a futómű alkatrészeket, mert az utolsó két gyorson már vészvillogóval jöttünk. A szervizbe is úgy jöttünk be, hogy 100-nál többel nem bírtunk menni a kocsival. Egyenesen is alig ment. Holnap megpróbálunk gyorsítani, azok a pályák tetszenek nekem.

Elfáradtam, ez a verseny sokkal nehezebb, mint Anglia. Ehhez képest az sétagalopp, ez pokol! Olyan sziklák vannak az úton, hogy írhatsz te akármit, csinálhatsz bármit. Az előtted lévő 20-25 autó kifordít egy nagyobb követ, ott lehetsz te okos, meg szép, de ott be is fejezted. De, hogy ezek hogy tudják kerülgetni a köveket ötödik telin, azt nem tudom, de most át is sétálok Nasserhez, és megkérdezem, hogy mi a csízió."

SZOMBAT

A péntek esti  45 perces szervízben nem lustálkodhatott a szervizcsapat, hiszen Gábor balsejtelmei sokszorosan beigazolódtak. 13 tételes lista készült arról, hogy milyen alkatrészeket kellett kicserélni, mert a durva talaj teljesen szétverte a Subaru futóművét. A csapat kitett magáért, és csaknem mindent sikerült is megjavítani, ám a bal első lengőkar kifogott rajtuk, mivel a felfüggesztés kiszakadt, így meg kellett találni a lehető legjobb megoldást, amire a reggeli rajt előtt még 15 perc állt rendelkezésre.

Ám az idő rövidsége miatt lehetetlen volt kivitelezni a végleges megoldást, ezért a navigátorra több feladat hárult, mint normál esetben, minden gyorsasági után be kellett feküdni az autó alá, hogy a csavarokat meghúzza.

Átmenetileg működött is a dolog, mert az első, és második szakaszon kategória 12. időt mentek.  De a negyedik szakasz előtt jött a telefonos segítség kérés, mert végérvényesen leszakadt a lengőkar rögzítő füle, így egy újabb rögtönzött megoldástól remélhették, hogy talán kibírja a még hátralévő egy szakaszt. A délelőtti utolsó gyorsot végül sikerült teljesíteniük, így az absz.24.-ként, kategóriájuk 11. helyén érkeztek a napközbeni szervizbe, ahol a csapat ismét megpróbálja kiküszöbölni a hibát, hogy az autó sikeresen beérjen az esti célba .

A szombat déli szervizben mondták:
"Reggel spaniferrel volt felkötve a lengőkar, ami csak három szakaszt bírt ki, aztán csak megpróbáltuk túlélni a szervizig. Egyébként imádom ezeket a pályákat, nagyon jól érzem magam rajtuk, csak épp nem tudunk rendesen menni. Szerencsére nem autógyilkosak a mai szakaszok, inkább homokos a felület, sziklák nem nagyon vannak, nem úgy mint tegnap. Azt beszéltük, hogy jobb lett volna, ha fordítva van a két nap. Azok a gödrök, amiket szárazon felírtunk, most mind tele vannak vízzel. Amikor átkelünk rajtuk, az autó le akar állni, és úgy érzed, hogy csak úszik a vízen. Két-három percig két hengerrel megyünk, majd nagy nehezen magához tér, aztán a következőnél megint ez történik. A nézők pedig utálnak, mert elóvatoskodod a vízátfolyást."

Szombat esti nyilatkozat, Tagai Robi:
"A délutáni első két gyorsra azt beszéltük meg, hogy megyünk, ameddig bírja az a futómű megoldás, amit a fiúk kitaláltak, és aztán majd megpróbáljuk behozni a lemaradást. Két csavar tarotta a lengőkart, amin az első szakasz után még tudtam húzni egy kicsit, a második után az egyik már nem volt meg, de a negyedik szakasz közepén már a másik is kiesett belőle. Legjobban az etapokon féltem, 130-as tempónál, mert elég szorosak az idők, sietni kellet. Amikor fékeztünk, a kerék beleért a doblemezbe, és olyan büdös gumi szag volt, hogy azt vártam, hogy mikor robban szét. Ennyit életemben nem szereltem még, már úgy érzem, mindent tudok az autóról. Holnapra már csak az a terv, hogy célbaérjünk. Már nincs kivel harcolni, csak akkor tudunk előre lépni, ha valaki hibázik, de ezt nem kivánom senkinek. Érezhetően biztosabban megyünk, az itiner még nem tökéletes, de már az is sokkal jobb, mint Angliában volt."

Izgalmas napja volt a Mayer-Tagai párosnak, de velük együtt a szervizcsapat is végig drukkolta a napot, hogy csak kibírja a lengőkar-felfüggesztés nem igazán 100%-os megoldása, amire már nem jutott elég idő előző nap este. A reggeli spaniferes felkötözés nem bírta sokáig, de délben sikerült helyette két csavarral rögzíteni. Ám ez a megoldás is csak rövid ideig állta a sarat, míg végül ismét leszakadt minden. Így kész csoda volt, hogy az autó beért a napvégi célba, ráadásul nem is rossz helyen. Gáborék azért az óvatoskodás mellett néha egy kicsit bátrabb tempót is megengedtek maguknak, így a 14., és 15. szakaszon abszolút 9., majd 8. leggyorsabb időt is produkáltak. Estére a mezőny 21. helyére hozták a Subarut, kategóriájuk 10 legjobbjaként. Az utolsó napon még három szakasz vár a versenyzőkre. Gáborék már csak célba szeretnének érni, hiszen a jobb helyezésnek csak akkor van esélye, ha valaki hibázik.

VASÁRNAP

Ugyan már csak két igazi szakasz és egy rövid Super Speciális volt hátra vasárnap, mégis sok versenyző életét megkeserítette az a maradék 42 verseny-kilométer. Így jártak Gáborék is, akiknek egy szikla miatt kellett elveszíteniük a már kezükben lévő pontszerző helyet, és csak a kategória 10. helyét tudták végül megszerezni, összetettben pedig a 20. legjobb eredményt érték el. A STI japán főnöke némiképp kárpótolta a csapatot, mert az "N" csoportos Subaruk között megszerzett második helyért elismerő oklevél, és pénzjutalom várta őket a  célban.

"Nem szeretem a nagyon szűk, csiki-csukis pályákat, mint amilyeneken ma kellett mentünk, bár a fiúk összerakták az autót, most tényleg nem volt vele semmi probléma. Az első gyors után nem is néztük az időket, csak kényelmes tempóban jöttünk, biztos volt a kilencedik helyünk. A másodikon szakaszon esett az eső. Láttuk, hogy kiesett Nasser, amit sajnáltam ugyan, de annak örültem, hogy nyolcadikok vagyunk. Tudtuk, hogy mögöttünk nagyon messze van a következő páros.

Nagyon óvatosan, kb.10 km/órás tempóval autóztunk, de egy derékszögű kanyarban megindult az autó,és amerre lejlett az út, arra csúsztunk a sárban. Felúsztunk egy sziklára úgy, hogy mind a négy kerék a levegőben volt. Szerencsétlenségünkre csak egy pár kistermetű fickó volt csak a környéken akik meg próbálták ledönteni a kőről az autót, de nem sikerült. Aztán eltelt még 10 perc, amíg jött újabb három ember segíteni. Robi az emelővel próbálta alábakolni, én nem szálltam ki a kocsiból. Ott álltunk kb. 13 percet, aztán valahogy leevickéltünk onnan. Ott összeomlott bennem minden, odalett a nyolcadik hely.

Mire a cordobai Stadionba értünk már azt sem tudtam melyik az autó bal, vagy jobb oldala. Ráadásul attól féltünk, hogy kikésünk, és a szerpentinen, murvagumival 51 perc alatt tettük meg a 90 km-es etapot. Nagyon kellett sietnünk, és attól féltem, hogy az autó ki sem bírja. Mire megérkeztünk, már szinte semmi minta nem volt a gumin. Robi veszekedett velem, hogy csak menjünk végig nyugodt tempóban, de leszállt a lila köd, próbáltam gyorsan menni, pedig nem tudok. A két kilométer alatt először leestem az útról, majd 300 méterrel később ismét leestem az útról ahol palánkokat, meg homokzsákokat döntögettem. A célkanyart nagyon szűkre vettem, mert ott nagyon csúszik, ott kishíján fel is dőltünk, és majdnem elvittük a fotocellát is. Aztán mondták, hogy vége a versenynek, menjek haza, és több kárt már ne okozzak. Nagyon sajnálom, mert titkon azt reméltem, hogy legalább egy pontot össze tudok szedni. Azt hiszem, még nagyon sokat kell tanulnom!"