Az idei évi sorozatos ötödik helyezésük után Bükfürdő Rallye-n újra egy ötödik helyezés következett, ám Veszprémben már nem volt mellettük a szerencse és kiestek. Az elmúlt két murvás futamról beszélgettem Lévai Ferivel, aki még nem tett le az év végi dobogós helyezésről!

Kezdjük az elején, milyen kalandjaitok voltak a Bükfürdő Rallye-n?
Alapvetően szerettük volna szárazon megúszni a kérdést, de ez csak részben sikerült, bár a korábbi évekhez képest lényegesen kedvezőbb volt az időjárás. Két gyorsasági viszont sáros volt, főként a bögötei, az sajnos nem kicsit tönkretette a versenyünket, de hát ezt csak magunknak köszönhetjük. Nem kezdtünk rosszul, úgy tűnik, hogy már kezdek beletanulni ebbe az elején sem bealvós kezdésbe. Az első kör után igaz, hogy ötödikek voltunk, de lőtávolban volt a harmadik hely is. Az első körben egy kalandunk volt, ami abból állt, hogy a söptei szakaszon leállt a motor rejtélyes okokból a nagy ugrató után. 16 másodpercig állt a motor, ami egy bő 10 másodperces időveszteséget jelentett számunkra.

Második körben leesett az eső, mi meg zárt gumival mentünk ki. Nem feltétlenül emiatt, de a bögötei utolsó kanyarban lecsúsztunk az ívről és ott a sárban dekkoltunk közel 2 percet. Ezt is visszanéztük azóta és a műszerek adatai alapján 32 km/h-s sebességnél történt az incidens... egy kicsit mérges voltam utána.
A következő reptéri gyors megint száraz volt, oda már jók voltak a gumijaink, jól is mentünk és így a pozíciónk maradt, mert Szíjj Zsoltiék ugyan hátracsúsztak hasonló okok miatt, Varga Attiláék viszont elénk kerültek az Ingis-szel. Az ő előnye már bő egy perc volt, és erre lett volna 7 gyorsasági szakaszunk, hogy ezt behozzuk, ami ugye gyakorlatilag a lehetetlennel volt egyenlő. Nem feltett kézzel indultunk neki ezek után sem, mert bíztunk benne, hogy egy kis szerencsénk még hátha lesz... nem lett, maradtunk végig ötödikek.
Második-harmadik-negyedik időket autóztunk minden szakaszon, néha nagyon közel egy esetleges részsikerhez, ezért úgy érzem, hogy a hátrányunk a kategória élmezőnyéhez képest valamelyest már kevesebb, mint aszfalton. Főképp Pálinkásékat lett volna jó megcsípni, és ha ez a kétperces kaland nem jön, akkor azt hiszem, hogy erre jó esélyünk is lett volna. Sajnos ez a verseny sem arról szólt, hogy nekünk szerencsénk van. Beszéltük is a csapattal, hogy a mezőnyből igen sokan szoktak úgy lenni, hogy fél autókat hoznak be a szervizbe, kalapálgatni kell 20-25 percig mire ismét négykerekes jármű formája lesz neki, időben viszont max. 5-10 másodperceket hagynak benn az adott gyorson. Mi idén eddig már kb. 6-8 percet hagytunk benn a gyorsasági szakaszokon, de az autón még nem okoztunk egy forint kárt sem. Nem tudom, hogy melyik a jobb... de mondjuk egy sárvédő elhajlást már szívesen elcserélnék egy ilyen két perces kalandozásra. :-)

Versenyzői szemszögből nézve mi tette olyan "különlegessé" ezt a Bükfürdő Rallye-t a többi versennyel szemben?
Nem konkrétan egy dologról van szó, hanem sok apróságról, ami adott esetben más versenyekről hiányzik. Nem nagy dolgok ezek, hanem csak olyanok, mint például az autómosás, a szervizpark elhelyezkedése, de említhetném a rántotthúsos szendvicset a hideg ásványvízzel és a második napi süteményt is. Apró dolgok ezek, de az emberben mégis azt erősítik meg, hogy igenis számítunk, és nem csak arra kellünk, hogy befizessük a nevezési díjat!

Bükfürdő Rallye után 5 héttel, ezen a hétvégén már Veszprémben autóztatok. Ez milyen volt?
Még a vártnál is brutálisabb volt a hőség! Tudjuk persze, hogyha Veszprém Rallye, akkor dögmeleg, de ez még azon is túlment! A pályák vegyesek voltak, hiszen volt nagyon jó minőségű és nagyon rossz is, de olyan is akadt, ami egy gyorson belül változott, mint például a kislődi, de sajnos odáig mi már nem jutottunk el, hiszen mindössze két és fél gyorsaságit mentünk. A negyedik gyorson eltörött a féltengelyünk. A történelem megismétli önmagát, hiszen a tavalyi évben, ugyanezen a versenyen, ugyanezen a gyorson tört el a féltengelyünk! Akkor tovább tudtunk menni, mert volt szuperrali lehetőség pontszerzésért, idén pedig mindez már pontok nélkül mehetett volna csupán, így mi nem láttuk értelmét ennek, főképp ilyen embert és gépet próbáló pályákon. Úgy döntöttünk tehát, hogy itt akkor most befejezzük a versenyt, vagyis jobban mondva az autónk döntött így.

Amíg mentetek, addig milyen volt?
Addig annyi történt, hogy az első gyorson vétettem egy 15 másodperces hátrányt jelentő hibát - ami valószínűleg a hőségnek volt betudható - azaz egy helyen rossz irányba kanyarodtam. A gyártelepi etap lett, majd visszamentünk a Sólyi erdőbe, ahol így másodszorra 18 másodpercet javítottunk az előző körben futott saját időeredményünkhöz képest. Kezdtünk felpörögni, de ez sajnos nem tartott sokáig. Úgy érzem, hogy a gyártelepen is elég jól mentünk, amíg a féltengely nem törött el. Nagyon jó beállítást találtunk az autón, szenzációsan jól viselkedett a kocsi és nagyon élveztük már mi is a versenyzést, de sajnos a féltengely eddig bírta. Lehet, hogy jobban kellett volna rá vigyázni a gyártelepi szűk aszfaltos részeken, vagy az ugratóknál, de mi már nagyon ki voltunk éhezve egy jó eredményre, nem kíméltük a technikát.

Milyenek voltak a pályák?
Nagyjából azokról tudok nyilatkozni, amelyeken még mentünk, de annak tükrében azt mondhatom, hogy a sólyi gyorsról már a második körben is látszott, hogy nem igazán alkalmas arra, hogy háromszor engedjék át rajta a mezőnyt, még akkor sem, ha relatíve kis létszámról beszélünk. Ez talán megfontolandó a jövőre nézve, hogy murvás versenyen legyen-e háromszor ugyanaz a pálya.

Arad Rallye?
Az a terv, hogy megyünk, mert az év végi dobogót azért még szeretnénk megcélozni, hiszen arra még egész jó eséllyel pályázhatunk. Veszprémben most a közvetlen ellenfeleink közül nem szerzett pontot senki sem, hiszen Pálinkásék nem indultak, Szíjj Zsoltiék pedig kiestek. Menyáék és Sasáék már nagyon elhúztak, de őket nem is lehet beérni. A harmadik hely reális cél lehet számunkra és ezért most mindent meg fogunk tenni, ha kell, akkor Romániába is elmegyünk érte.

a csapat támogatói: