Nem kellett mindenáron a legjobb eredménnyel végezni a Kazár-Ferencz párosnak a Baranya Kupán ahhoz, hogy magyar bajnokká váljanak az idei évben, mégsem volt feszültségektől mentes ez a futam számukra. A célt viszont elérték, és Miki immár nem csak a jobb1-ben szerzett abszolút bajnoki címére lehet büszke.
Hogyan készültetek a végső megmérettetésre?
A legfontosabb az volt, hogy technikailag nagyon felkészültünk, amit csak lehetett, azt kicseréltük a kocsin. Volt két tesztünk is, de az sem jött rosszul, hogy mi a kassai versenyen végig tudtunk menni és ott volt bennünk még a 160 versenykilométer is. Technikailag és minden más szempontból is maximálisan felkészültünk.
Könnyebb volt így odaállni a rajtba, hogy nem kellett mindenáron nyerned itt a bajnoki cím megszerzéséhez?
Mindenképp! Szerintem ez könnyebbség és nem teher, ha elég a harmadik helyen célba érni. Nem izgultam túl, viszont nagyon komolyan vettem a feladatot. Voltak persze olyanok is, akik megpróbáltak kizökkenteni, mint például amikor az első gyors előtt odajött hozzám néhány ellenfelem, és azt mondták, hogy az lenne igazán remek, ha én megnyerném ezt a futamot, az adná az igazi értékét a bajnoki címnek. Én meg persze rögtön visszakérdeztem, hogy biztosan úgy gondolják, hogy ezzel engem be lehet ugrasztani? Mire ők elkezdtek röhögni, és mondták, hogy „de legalább megpróbáltuk!”. :-) Nem rossz szándékkal tették ezt, inkább csak megpróbáltak a sportszerűség keretein belül kizökkenteni… Nem jött össze! :-)
Az első gyorson még csupán ötödik időt autóztál…
A verseny előtt nagyon sokan próbáltak tanácsot adni a taktikát illetően, legtöbben azt javasolták, hogy olyan lassan menjek, mintha ekét húznék. Az első gyorson tényleg nagyon lassan mentünk, majdnem mindenhol egy fokozattal lejjebb kapcsoltunk, így legalább 10 másodpercet benn hagytunk. Ezt követően mondta Asi, hogy hagyjuk ezeket a tanácsokat, autózzak 98 %-on, és a második gyorson autóztam egy abszolút első időt. :-)
Hogyan sikerült a vasárnapi „kocsikázás”?
Rögtön az első gyorssal az volt a gondom, hogy Árpádtetőn még életemben nem mentem lefelé, hiszen a Mecsek Rallye-n ott kaptam defektet, az IRC-n pedig kiestünk, így itt még nem mertem úgy lenyomni. A következő etap lett, majd ismét nyertünk egy gyorsot és így már fel is kapaszkodtunk a harmadik helyre. A második körben a nyárásvölgyin mentem lassabban, mert amikor az első körben ott etapként teljesítettük azt a pályát, megcsúszott az autó és akkor gondolkodtam el rajta, hogy ha én ott eldobtam volna etapon, akkor 20 évig röhögtek volna rajtam az emberek. Úgy gondoltuk ezután, hogy ami cikis, azt meg kell fékezni, ahol egyértelmű, azt át kell tolni, de észnél kell lenni. Nagyon jót versenyeztünk, Ramón is, a csapat is felnőtt ehhez a feladathoz, mindenki 100 % felett tejesített, egyedül nekem kellett 98 %-on menni.
És az utolsó versenyen nyújtott 98 %-os teljesítményeddel is ti lettetek a bajnokok!
Azt kell mondjam, hogy a többiek ott vesztették el ezt az egészet, hogy hibáztak, Norbi is kétszer nullázott. Az év közepénél nekünk is volt egy kis törés, hogy hogyan tovább a veszprémi eset után, de szerencsére felálltunk, sosem adtuk fel, nem hátráltunk meg. A titkunk, hogy mi nem hibáztunk!
Milyen érzés bajnoknak lenni?
Jó érzés! Jó érzés, ha az embernek vannak céljai és azokat eléri! Mindehhez persze egyedül én kevés lettem volna! Mögöttem áll egy profi csapat, akik ezúttal is mindent megtettek a céljaink elérésének érdekében, és szerencsére Ramónnal is nagyon jól ment a közös munka az év folyamán. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, megvan az az összhang közöttünk, ami elengedhetetlen, hogy ilyen sikereket érhessünk el.
Köszönettel tartozom mindazoknak, akik bármit is tettek azért, hogy idáig juthassunk az év végére! Szeretném megköszönni a csapatnak az egész éves kiváló munkát, a partnereinknek, hogy mellettünk állnak, Ramónnak, hogy mindig maximálisan számíthattam rá, és természetesen a szurkolóinknak, akik az egész évben végig bíztattak minket! Mindezek nélkül nem juthattunk volna idáig!
Nagyon jó érzés volt az utolsó beíróban látni, hogy harminc ember áll pirosban… Norbi és Igor is odajöttek gratulálni… Azt hiszem, hogy minden célomat elértem az idei évben, hiszen nem csak itt, de quaddal is bajnok lettem. A verseny után egy hatalmas nagy teher leesett rólunk! Még 2008-ban mondta egy barátom, hogy „Soha nem fog veled még egyszer megtörténni az, hogy először leszel magyar bajnok!” És ez most megdőlt! Megint először lettem magyar bajnok… csak a másik oldalon! De ezt már tényleg nem lehet túlszárnyalni… középre nem ülhetek! :-)
Milyen volt a verseny, ti hogyan láttátok?
Nagyon jó kis verseny volt, azt hiszem mindenki elégedetten térhetett haza, a rendezésre egy szavunk sem lehet. Markó Tibi ismét kitett magáért, kiszolgálta a versenyzőket és a nézőket is egyaránt, hiszen egy olyan mezőnyt terelt össze, ami manapság igen ritka. Rengeteg ember volt a prológon is, de a késő esti árpádtetői gyorsaságin is nagyon sok szurkolót láttunk, mint ahogyan a vasárnapi pályák mellett is. A gyorsasági szakaszok nagyon tetszettek, ezek valóban igazi ralipályák. Mi nagyon jól éreztük magunkat a versenyen, reméljük ez már a jövőbe mutat, és hasonló rendezvényekkel találkozunk a 2013-as évben is!
Hogyan tovább?
Most a sport egy kicsit a háttérbe fog szorulni, megpróbálok a munkámra összpontosítani, hiszen ott most jön majd a főszezon, és természetesen szeretnék több időt tölteni a családommal.
Like-old a csapat facebook oldalát!